Kötelessége-e a férjnek a feleségét eltartani, ha pld. Gyesen van, vagy Gyes után még sokéig nem talál munkát? Milyen költségeket kell kifizetnie: rezsi, kaja vagy egyéb is mint mobilteló havidíj, net, benzin, hitelrészlet, fodrász stb?

18 éves lány vagyok.

Anyummal nagyon jó a kapcsolatom és most azért van meg mindenem a világon,mert Ő nagyon keményen dolgozott,hogy eljussunk oda ahol most vagyunk. Képzeld van olyan anya aki nem gyesből akarja nevelni a gyerekét és nem arra várni,hogy apuka mikor ér haza. Erről ennyit. Nem mondjátok,hogy majd most pont azokat az anyákat szóljátok le akik dolgozni mernek a babájuk mellett és a gyerekre dada,vagy a nagymama vigyáz. Nevetséges. Egyébként ha utána járnátok akkor tudnátok,hogy a legtöbb országban teljesen természetes,hogy pár hét után vissza kellene menni az anyának dolgozni,mert fogadok ti is csak addig maradtok a gyerekkel amíg jár rá a gyes vagy micsoda,az én anyám legalább nem a családi pótlék miatt szült. És igen 8 éves koromig dadám volt,de anyámtól annyi szeretetet kaptam,hogy azthiszem nem kell bízonyitanom.

Bocsássatok meg,de a többi a válaszra nem reagálok,mert nem érdekel.

18 éves lány,Te aranyom egy agyonkényeztetett,bu ta kis pláza cica lehetsz...jobban jársz ha inkább sohanem szülsz!

Bu.ta kis tyúk vagy! Remélem az élet megtanít majd,és rájössz ilyen kis bu tácska vagy...

01:26 és 01:34-nek:

Lehet, hogy van olyan gyerek, aki remekül eljátszik egy plüssel, ezt én nem tudhatom, mert az én fiam nem ilyen. Ő mindig azt csinálja, amit én, és egy percig nem játszik el egyedül. Ha egyedül marad, unatkozni kezd, aminek az a vége, hogy kitalál valami izgalmas játékot (pl. hogy hogyan tudna felmászni a szekrényre, vagy hogy bekapcsolja a számítógépet, és "programoz", kifesti a falat, stb.). Rengeteget kell vele foglalkozni, így nem is a saját szintjén áll a fejlődésben, legtöbbször 3 évesnek nézik... Biztosan lehet ezt másképpen is csinálni, de én azt vallom, hogy ha már gyerekem van, akkor kutya kötelességem őt úgy nevelni, hogy a lehető legtöbbet kihozzak az adottságaiból. Én éppen azokat az anyákat nem értem, akik számára a gyerek csak ok arra, hogy otthon lehessenek, és azokat sem, akik szerint az ember azért szül, hogy otthon "lóghasson". A fiam miatt vagyok itthon, tehát övé az időm is. Számomra akkor van szabadidő, ha itt van vele Nagyi, vagy ha felfújom a medencéjét, mert abban egész nap ellubickol-merülget.

Hogy szívesebben dolgoznék-e? Szerettem dolgozni. Szerettem pénzt keresni, és szerettem elkölteni is. Szerettem emberek között lenni, másról is beszélgetni a kisvakondon, meg a szobatisztaságon kívül. És jóval több időm volt magamra. Ellenben soha, semminek nem volt annyi értelme, mint amit most csinálok, mert a gyereknevelés pénzben nem mérhető, nem anyai, hanem lelki "befektetés".

Egyébként amióta megvan a gyerek, nem járok sem fodrászhoz, sem körmöshöz, de még új ruhát is csak a nagy pocakommal vettem utoljára. Nem azért, mert a párom nem adna rá, hanem azért, mert a gyerekemre sokkal szívesebben költöm el a pénzt, mint magamra. Ez mind olyan dolog, amit azok, akiknek csak az anyagias agyféltekük működik, nem érthetnek meg.

Annak a pasinak, aki szerint a nő csak lóg otthon a gyerekkel, azt üzenem, bele se vágjon a gyerekvállalásba! Mindenkinek joga van a maga örömét keresni egész életében, de ehhez nem kell család. Esetleg próbálja ki ő, milyen otthon lenni, élvezze ő a nagy szabadságot!

A család éppen attól család, hogy többé nincsen én meg te, csak mi vagyunk. Sosem kezdtem volna bele a babaprojectbe, ha a párom ezt másként gondolná. Én támogatom őt a karrierjében, ő pedig cserébe nem a haverokkal sörözi el, amit keres, inkább minket visz el a strandra. Biztosan mi gondolkodunk rosszul, de érdekes módon sokkal boldogabbak vagyunk, mint azok, akik naponta idehozzák az anyagi gondjaikat...

Arról pedig, hogy "egy nőnek kötelessége ellátni a háztartást akkor is, ha dolgozik", csak annyit mondanék: lehet számolgatni, mennyit keres 5-10 év alatt egy bejárónő. Ha a pasi nem segít otthon, és mindent természetesnek vesz azután is, hogy már a nő is dolgozik, akkor ne csodálkozzon rajta, ha 10 év után a nő benyújtja a számlát... Akkor, ha a pasi annyit keres, hogy bejárónőt is tartson, akkor van joga azt mondani, hogy mindenért ő dolgozott meg egyedül, mindent ő fizetett, és a nőnek semmi sem jár. A nő nem születik házirobotnak, és jó lenne, ha ezzel végre a nők is tisztában lennének. Alapvető felfogásbeli problémák vannak itt, hiszen a pasik java része is természetesnek veszi, hogy otthon neki semmi dolga nincsen.

Persze, lehet így is élni, ahol csak az egyik fél dolgozik odahaza, de ne mondja nekem senki azt, hogy ez a normális. A pasik java egy válás esetén éppen azért nem tartanak igényt a gyerekre, mert a gyerekkel együtt jár a felelősség, meg rengeteg házimunka is... A "közös" ház pedig annál kell maradjon, aki a gyerekeket neveli. Abban az esetben, ha a pasi bevállalja a házimunkát is, a gyerekeket is, akkor viszont lehet azt mondani, hogy az anyuka költözzön el... Érdekes módon általában mégsem ez szokott történni. Vajon miért nem?

Azt hiszem, a 18 éves lány egy celeb-gyerek lehet, akinek az anyukája inkább választotta a karriert, mint őt... Elő lehet hozakodni pénzzel, vagy bármi egyébbel, számomra nincs az a pénz, amiért magára hagynám a kicsi gyerekemet. Lehet akármilyen jó az ember kapcsolata az anyukájával, az első éveket nem pótolja semmi. A kisasszony talán a saját életét akarja igazolni azáltal, hogy leszól mindenkit, aki normálisan akarja nevelni a gyerekét, és nem idegenre bízza. Szépíthetjük, ahogy akarjuk, az ő anyjának a karrier volt a fontosabb, nem pedig ő.

Egyébként 6 hetesen még egyetlen gyereket sem vesznek fel bölcsibe. Legkorábban 6 hónaposan, esetleg 3 hónapos kortól, de akkor már kérvény, és indoklás kell hozzá. Mindegy.

Én azt hiszem, a jól működő családhoz hozzátartozik az apa is, aki az anyagiakat teremti meg. Az anya pedig a szív, aki biztosítja a családnak a hátországot, a tiszta, meleg otthont. Az ő munkája ugyanolyan fontos, mint az apáé, bár az ő munkája, vagy annak hiánya elsősorban a gyerekek lelki életén látszik meg... Ha otthon van (és ez az ideális), természetes, hogy ő vezeti a háztartást. Ha azonban az anya is dolgozik, akkor a háztartás is közös munka kell, hogy legyen.

Részemről nincs több hozzáfűznivalóm. Illetve még egyetlen dolog. Mindazok, akik már a házasság elején az osztozkodással foglalkoznak, elgondolkodhatnak, vajon érdemes-e egyáltalán belevágniuk az egészbe. Én nőként biztosan nem kötném össze az életemet olyannal, aki folyamatosan az "enyém-tiéddel" foglalkozik. Jó már az elején tisztázni, kinek mit jelent a család, ki hogyan képzeli el a szerepeket, és ki mit vállal a közös élet zökkenőmentessége érdekében. Aztán pedig mindenkinek a vállalása szerint kell csinálni a feladatát. Az, hogy a GYES kevés, az nem az anyák bűne. Viszont az a pasi, aki szereti a feleségét, sosem él vissza azzal a helyzettel, hogy ő a fő kenyérkereső. Sőt, joggal büszke magára, hogy ő a családfenntartó. Nem is értem, hogyan lehet ez ma vita tárgya...

A gyerek ebben a társadalomban SEMMI!

Annak, hogy valaki anya (szülő) nincsen becsülete. Pedig nagyon-nagyon fontos lenne, hogy legyenek főállású anyukák. Nem arra gondolok, hogy más gyerekét neveljék. Hanem arra, hogy éppen annyira számítson munkának, ha 5 gyereket nevelsz, mint az, ha ledolgozod a napi 8-10 órádat (vagy többet). Mind a kettő egyaránt fontos. Mért vesszük el a fiatal nőktől az anyaság örömét? A társadalomnak szüksége van a gyerekekre. Mert ők lesznek 10-20-30 év múlva a felnőttek. És milyen gyereket lehet felnevelni, ha anya-apa állandóan dolgozik? Egy sz*rt. Egy „lelki nyomorékot”. Lehetővé kéne tenni a félállású munkát is. Vagyis csak fele annyit kéne dolgozni a maminak, mint amúgy. És le kéne mondani a ma elfogadott „modern nő” képzetéről. El kéne fogadni, hogy vannak karrierista nők. És vannak olyanok, akiknek a gyereknevelés az álmuk. És vannak, akik ezt ötvözni szeretnék. A másik: a minimum nyugdíj 28. 500 Ft. Ennél az összeg, amit a gyerek után kapsz jóval kevesebb. Kérdem én: egy gyerek mért ér kevesebbet, mint egy olyan ember, aki eddig semmit sem csinált?

És ez mért van? Mert a politikusoknak nem érdeke, hogy támogassák a gyerekeket. Ellenben a nyugdíjasokkal. Szavazati jog kéne a gyerekeknek. És rögtön fontosak lennének. (azt már csak csendesem jegyzem meg, hogy a másik lehetőség, hogy a nyugdíjasok ne kapjanak szavazati jogot. Én személy szerint nem is értem, hogy nekik mért van? Milyen alapon dönt ő az én adómról?)

A kérdezőnek:

Nem, a kedves férjednek semmit nem kell utánad fizetnie. Hogy ez most jó-e vagy sem nem tudom. Ha elváltok, akkor kell a gyerek után fizetnie (ha hozzád kerül) illetve kapsz támogatásokat.

Láttam sokan anyádozták a férjedet. Azért én így nem mondanék ítéletet. Nem is merlek. A férjedet se ismerem. De azért koránt sem vagyok abban biztos, hogy neked van igazad. Végül is, a háttérben az is lehet, hogy a kedves kérdező már évek óta nem dolgozik és a férje ezt megelégelte. „csak 7. 000 Ft a telefon számlám”. Csak? Az azért havonta nem éppen kevés. De mondtam: nem ismerlek. Nem kívánok ítéletet hozni. Csak azért a válaszolóknak üzenném, hogy a dolgok nem ennyire feketék vagy fehérek.