Miért engem bántanak az apjuk miatt? Nem adtam elég szeretetet? Mindenért én vagyok a hibás?

Tudod kedves Kérdező így nőttem fel!

Csak engem egy idő után már vert is. Aztán elkezdtem lázadni, sokat csavarogni, mert gyűlöltem otthon lenni. Na onnantól kék zöldre rugdosott sokszor amikor már a földön feküdtem.

Az anyám egy büdös szót sem szólt!!!!!!!!!!!!!

Ahogy 18 lettem leléptem. Egyikre sem vagyok kíváncsi. Ugyanígy fogsz járni te is.

Szerinted mi a jobb a gyerekeidnek? Szegényebben élni, vagy terrorban?

Tudod milyen érzés télen a hóban, vizesen, mezítláb menekülni a bekattant apád elől?

Majd másnap még azért is kapsz, mert el mertél menekülni. Gratulálok ha ebből neked is csak annyi jön le, hogy nem szeretnek, és ők a hibásak. Te vagy a hibás! Te jekented nekik a védelmet, anya a biztos pont. /kéne lennie/

Te abban vagy hibás, hogy passzív vagy és mentegeted magad. A szeretet nem az, hogy sírsz és tűrsz, hanem ha cselekszel azért, akit szeretsz. Persze, hogy rossz a gyerekeknek biztonságos érzelmi környezet helyett egy pszichodrámában élni. Milyen sérült felnőttek lesznek belőlük? Milyen példát visznek tovább? Akarjanak ilyen nő lenni? Akarjanak ilyen férfi lenni? Melyikőtökkel azonosuljanak? Nem elég ennek a megoldására a telepátia meg az önsajnálat és hogy adsz nekik enni meg megsimogatod a fejüket. Sok az ilyen se veled se nélküled kapcsolat és azt is elhiszem, hogy szerelmes vagy a férjedbe, csak ha felelősséget vállaltál, akkor már nem a szerelem kellene, hogy első helyen álljon. Ha 26 éves a legnagyobb gyereked, bőven volt időd, hogy a saját lábadra állj és ne függj anyagilag a férjedtől. Ha elváltok, attól még fizetnie kell, kiskorú gyerekenként kb. 20%-át a fizetésének szokták megítélni.

Tovább fogják vinni a gyerekeid a rossz mintákat és félelmeket és még az unokáid is nyögni fogják. Nem bújhatsz el ez elől sajnos, bele kell állnod, ha bizonyítani akarod, hogy az oldalukon vagy és szereted őket. Hogy elég értékesnek tartod őket és önmagadat is arra, hogy szeressenek. Mert mindig maximum annyira tudsz mást szeretni, mint magadat. Ez a határ, rendbe kell jönnöd magaddal, elég jónak, szerethetőnek tartani magadat ahhoz, hogy merjél lépni is azok érdekében, akit szeretsz, ahelyett, hogy feleslegesen feláldozod, tönkreteszed magad, mert nem áldozatra van szükségük, hanem arra, hogy ismerd meg őket, hogy jól tudd szeretni őket. Hogy a fiad öngyilkos akart lenni, azért az elég nagy felkiáltójel, hogy nem jó ez az út és változtatni kell.

Olyan sok helyen tetten lehet érni, hogy kamu az egész sztori (pedig én nem szoktam "kamuzni", de felidegel, hogy hergeli a népet a kérdező.)

Ilyet nem ír egy 5 gyerekes nő, hogy "kiszűri a toxic embereket". Lassacskán adagolja az infókat, (jah, azért szorította le az apa a gyereket, mert az öngyilkos akart lenni, meg most már jogász meg arany ember, a másik gyerek meg rákos), meg egyszer hetente bántalmaz, másszor meg ritkán.

Felteszi a kérdést, hogy szóljon-e a férjének, hogy a gyerekei rettegnek tőle, aztán mást se csinál csak sajnáltatja magát és a pasit védi.

Én jelentettem.

Engem egy fikarcnyit sem érdekelt, hogy a mi családunk mennyivel rendezettebb sok másikhoz képest. Nem voltunk szegények, és nem volt veszekedés sem (bár inkább lett volna). Nem Adidast akartam volna, hanem figyelmet, de nem jutott rá idő.

Szóval a gyerekeidet sem kell érdekelje, hogy máshol meg milyen gyakori a veszekedés, amikor nálatok tettlegesség van (a köóködés is eléggé meredek érzelmi zaklatás). Kapd össze magad és segíts a gyerekeidnek, vagy legalább takarodj el a lakásból vagy fordulj fel, mert akkor ha a gyerekeid egyedül lesznek, annyira el fog fajulni a dolog ezzel a kreténnel, hogy hamar gyermekvédelem elé kerül az ügy.

Ez túl lett tolva.

Ő az apránként csepegtető troll. Mindig belevisz egy újabb, még súlyosabb szálat a sztoriba, hogy ne lankadjon az érdeklődés.