17 éves lányom terhes lett, mit tegyek?

ilyenről eddig senki sem írt, de én egy harmincas nő vagyok, akinek nincs gyereke, párkapcsolata (pedig szeretnék). nekem éppen hogy azért kell kapálóznom, hogy legyen még gyerekem. szóval pont, hogy a másik végletből látom a helyzetet.

szerintem az a tragédia, ha valakinek nem születik utódja. én a saját szemszögemből egy korai szülést sokkal kívánatosabbnak érzek, mint az én helyzetemet, mert legalább biztos, hogy az ember továbbadta a génjeit, és én látom, hogy ez a legfontosabb, semmi karrier, semmi bulizás meg satöbbi nem tudja azt nyújtani, mint amit egy utód tud.

én úgy látom, ez egy nagyon csodálatos dolog, ha kisbaba születik. ha nem pont a megfelelő időpontban, na bumm. nem kell vele utcára költözni, van hol felnőnie. nincs tragédia. nem így terveztétek, de nem ez a világ vége!

miről marad le a lányod. a bulizásról? attól még bulizhat, tanulhat. valamennyire más lesz az élete, mint a legtöbb kortársáé, de nem muszáj, hogy nagyon más legyen.

az utóbbi egy vagy két évben két anyukát is megismertem, mindkettő harmincas, és 18 évesen szültek. mind a kettő boldog és mind a kettő nagyon sikeres a karrierjében. irigylésre méltóan sikeres. és nagyon szeretik a gyereküket, és párkapcsolatuk is van (nem az első gyerekük apjával).

nem itt fog megállni az élet, ha valaki 18 évesen szül. van onnan is tovább. kreatívnak kell lenni, segíteni kell egymást. és nem tragédiának felfogni egy kicsi élet születését.

ha én lennék a helyedben, én mindenben segítenék a lányomnak, bátorítanám, és örülnék az unokának. mivel én tudom, mekkora érték egy gyerek, és mennyivel jobb, ha van, mint ha nincs.

tudod, mennyi tragédia történik nap mint nap, betegségek, satöbbi. ehhez képest most annyi van, hogy máshogy alakult valami, mint ahogy elterveztétek. az élet ilyen. szerintem próbálj elvonatkoztatni, és máshogy hozzáállni a helyzethez.

Utolsó válaszoló minden elismerésem a szép, kerek hozzászólásért. Teljes mértékben egyetértek minden szóval, amit írtál.

Neked talán reményt ad az én esetem 37 évesen találtam meg a férjem, 40 évesen szültem az első gyermekem 42 évesen a másodikat.

122

Annál a kérdésnél, ha véggolvasod a vallon veregetes mellé szinte mindenki odabiggyesztu, ogy jól nyakoncsípné, hamindenszt óvszer nelkül látna.. Szinte mindenki, aki nem tiniként válaszolt beszelgetnevele mégegyszer a fogamzásgátlásről

Másrészt én azt érzem, hogy azok akik annyira ellenzik az abortuszt csak azt tudják hajtogatni, hogy de a "kis lelek" az egy "kis baba" eztertem, szerintem nagyon kevés ember van aki nem fogja fel, vagy sejtsomókent tekint egy magzatra ( egyépkent ép ésszel így tudják feldolgozni)

Szóval azok akik ellenzik agyon elvakultak, és egy olyan helyzetre, amit a 35hkm esete is vállalják be..

DE ők az elsők akik megkövezik, ha nehézségük van, hogy minek szültek, minek egy ilyen embernek, egy iylen helyzetben miért tartották meg.

Plusz: tudom,hogy durva hasonlat, de esztek húst? Ott egy kifejlett fenőtt állalot ölnek le, és neegy beavatkozás van, van laba, lelke, mindene...ezt bírja a lelkük... Jah, hogy az máaáas..

Egyébknt a állatvilágban épp a macska is olyan ogy ha 7 kölyke van, es csak 2t tud nevelni, akkor kidobja a z alomból, van hgy maga öli eg a gyengebb kölyköket, vállalva, hogy inkább a2t nevel fel biztosra..

Durva és meghökkentő nekem is.....

Adoptálásra: a legtöbben nem a babá, hanem mar magáta terhességet sem tudják vállani, anyagilag sem, egyébként sem.

Én most Bp-en élek itt simán meg lehet sinálni, hgy valaki pocakos, aztán nincs baba, mert max a közvetlen szomszéd ismer.. De Bp. Nem a világ, 5 szörannyian élnek másutt. Nah nálunk, ahol elnőttem még a3 településsel arébb élő lányról is tudom úgy, ogy Bp-en élek hgy teherben van...a falun belül azt is, hogy ha valakinek volt abortusza.

Egyik sem jobb. De szinte mindenki lenézi, vagy sajnalkzik rajta tudom, mert hallom, sok emberrelalalkozom a tni teherben maradtakat..

Van a faluban 4 ilyen is 2-3 év különbséggel..

KÉRDEZŐ

Te ellenzed az abortuszt, akor ezen felzpül e mit gondolsz,mhogy hogy lenne? Valamiért megkérdeztél minke is.

Énis mit az első oldalon már írtam, hogy támogatnod kell a lanyod, és igazuk van abban, hogy a lányodnak kellene meghoznia a döntést.. De 17 évesen lehet annyira gyerek, hogy erre még nem képes.

Ne sugalld neki, hogy te ellenzed, de a tényeket mindenképpen mondd el a dologról!

Azért ne, mert akkor nem mer majd ha úgyis gondolná ellentmondani neked, mert te vagy a támasza, pedig neki nem biztos, hogy a megtartás a jó megoldás, aogyitt is volt olyan válaszadó, de a is leet,mhogy ennyi idősen felnő a eladatoz, és csodás anya lesz.

Beszéltesd és az ő igényeinek megfelelően döntsetek, dönts helyette ha kell!

Ezt nem a lányod írta pár nappal ezelőtt?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Kérdező te vagy az most, aki képes racionálisan gondolkodni ebben a helyzetben. Érvekkel próbáld meggyőzni a lányodat, és a barátját is, hogy a kisebb rossz most az abortusz lenne. Gondolj arra, hogy hány élet megy tönkre, ha megtartjátok: a lányodé, mert minimum 18 évre olyan feladatot vállal, amit már most utál, a bartájáé, mert vagy ő is lemond a fiatalságáról, vagy ha el is hagyja a lányt és a gyereket, ha van lelkiismerete, akkor örökre benne lesz, hogy a gyereke apa nélkül nő fel. A te életed, mert gyakorlatilag előröl kezdheted a gyereknevelést, és a lányod sem fog a saját lábára állni jó pár éven belül, mint ahogy normális esetben kéne. És végül de nem utolsó sorban a gyerek, akin csattan az egész.

Az abortusz sem jó megoldás, csak a kisebbik rossz. 4 ember szenvedéséhez képest.

Őszintén nem tudom mit tennék, ha a lányom ezt nem fogadná el. Megpróbálnám meggyőzni a barátját, hátha ő tud hatni rá, de ha a végén mégis megtartaná, segítenék neki felnevelni, de csak a lányom iránti kötelességből.

Hajtogathatják itt, hogy ez a lányod döntése, és te támogasd mindenben, akárhogy is dönt. Szép gondolat.

De ez akkor lenne igaz, ha a lányod tudná vállalni ennek minden következményét, minden felelősségét, és neked "csak" támogatnod kellene benne. De nagyon úgy néz ki, hogy ez nem így van. Szerintem annak a döntése kell, hogy legyen, aki felneveli azt a gyereket, aki felelősséget vállal érte. Jelen esetben ez Te vagy!

Azzal egyetértek, hogy teljesen reálisan fel kell vázolni a lányod előtt minden lehetőséget. De ezekben a lehetőségekben benne kell, hogy legyen, amit te előtte felmérsz magadban. Nem olvastam annyira figyelmesen minden hozzászólást, de Te tudnád ezt vállalni? Amellett, hogy ellenzed az abortuszt, tudnád vállalni, hogy most születik lényegében egy gyereked?

Engem is 18 évesen szült anyukám, de ott volt mellette a 10 évvel idősebb Apukám, aki jól keresett és el tudta tartani a családot. És még így is tudom, hogy anyukámnak egy életen át tartó törést okozott, hogy nem tanulhatott tovább, csak most 40 évesen, amikor kirepültünk, hogy kimaradt a fiatalsága, az igazi egyetemi évek, az utazás, a barátok. Még az érettségi bankett is kimaradt, mert rá két évre tette le az érettségit estin. Persze, mondhatjuk, hogy mik ezek egy gyerek életéhez képest, és persze, örülök, hogy megszülettem, de ez a helyzet még mindig teljesen más volt, mint a kérdezőék esete.

Ez esetben a nagymamának kell vállalnia a gyerek felnevelését még jó ideig. Lehet azt mondani, hogy a gyerekkel nem áll meg az élet, lehet továbbtanulni, lehet utazni stb., IGEN, HA van megfelelő támogatás, és a nagymama feláldozza magát a lánya hibájáért.

Szóval mindenek előtt szerintem neked kell mérlegelni.

Annak meg olvassatok utána, hogy egy 5-6 hetes embrió mi. Hogy dobog a szíve?: sejthalmazok spontán ütemtelen összehúzódásáról van szó ebben a stádiumban, vérkeringés sincs. Mindez igen, egy sejtcsomón belül. A 12 hetes magzat már más, és azt nem is értem, miért addig van a határ.

Örökbe adásról: Én személy szerint biztosan nem tudnék lemondani a kihordott, keservesen megszült kisbabámról, akinek látom az arcát, a szemét, akinek az az első, hogy rámmászik, mert tudja, hogy az anyukája vagyok, és csak ÉN létezem neki a világon és a szívdobogásom nyugtatja meg és a mellem, amire azonnal rácuppan. Szerintem ehhez sokkal sokkal nagyobb lelkierő szükséges, plusz ahhoz a tudathoz egy életen át, hogy valahol él egy gyerek, aki az én vérem, lehet, hogy rám hasonlít, az én genetikai tulajdonságaimmal rendelkezik, és én nem ismerhetem, mint ahhoz, hogy egy spontán összehúzódó sejtcsomóról mondjak le. Mert egy 5 hetes magzat az, bárhogy is misztifikáljuk.

134-es köszönöm szépen. reméljük a legjobbakat :)

135: a természet részei vagyunk, és bennünk, és minden egészséges élőlényben benne van a fajfenntartási ösztön, ami nagyon nagy erejű dolog. nekem szerintem egész jól alakul a karrierem, sokat utaztam, de mindezek tükrében is úgy látom, hogy ha nincs gyerek, az életből a legfontosabb marad ki.

Ha valakiben nincs fajfenntartási ösztön, az nyilván egyfajta természetes szelekció, ezzel nem tudok és nem is akarok vitatkozni.