17 éves lányom terhes lett, mit tegyek?

100-assal egyetértek, de nekem is lepontozták a hasonló válaszom.

Igaz, nem érzelmi sérült vagy, hanem csak szívtelen, de mi a francnak reklámozod?

1. NEM te vagy a hibás, ha nem így, akkor úgy (csak átugrok hozzá) fekszenek le.

2. te MINDENT megtettél, amit lehetett, felvilágosítottad, arról nem tehetsz, hogy hlye és éretlen a lányod meg a párja is

3. beszélgessetek, mit gondoltok, a jövőjéről, mit szeretne, hozz pro és kontra érveket

Kellemetlen ügy, én támogatnám, beszéltetném, és bárhogyan dönt is, segíteném.

Ő mindenképp sérülni fog, erre számíts! Vagy az abortusznál, vagy ha lebabázik.

A csávóval meg beszéljetek sürgősen - meg a szülőkkel -, hogy mit tervez. Ha az én gyerekem lenne, akkor nem hagyná cserben a lányodat, nem engedném neki.

Hogy lenne mar egy 5-6 hetes embrio gyerek? Megolni...ohh.

Ennyi erovel a hangyakat sem tapossatok el.

Na, megint bebizonyosodott, hogy milyen emberek vannak itt.

Önszántan nyomogatják a diszlájk gombot, mintha bizony fizetnének érte, de mikor megkérdezem, hogy ugyan miért lenne már rossz az örökbeadás, és miért nem egy új esélyt adna a gyereknek a halál helyett, akkor síri csend és hullaszag :D

Az örökbefogadás nem a legrosszabb döntés, de itt a lány meg akarja tartani.

Én is örökbe szeretnék fogadni egy babát, mert nekem sajnos nem lehet. Így remélem, hogy valaki majd gyilkosság helyett inkább odaadja.

66%-os, tudjuk, nektek már volt egy kényelmi magzatgyilkosságotok, emlékszem rád egy másik kérdésből.

De a saját ostobaságot már ne reklámozd, légyszíves!

Egy hangyát ne hasonlíts egy emberhez! A magzatnak a 20. naptól dobog a szíve, ami az élet jele.

Régen egy barátnőm teherbe esett 17 évesen.

18 éves korára szült, ő örökbeadta.

Tartotta a kapcsolatot a kislánnyal, ehhez kellett az örökbefogadók jóindulata, hogy hagyták.

Fájt neki ugyan, de látta, hogy mennyi örömöt okozott a két szülőnek, aki már kétségbe volt esve, 4-5 éve vártak egy babára. Ahogy azt is látta, milyen boldog a kislánya, és ha nemis anyaként, de részese lehetett az életének.

Ennek már 10 éve, kb olyan, mintha a nővére lenne a kicsinek.

Engem anyukám szintén 17 évesen szült. Mondanom se kell, hogy nem tervezve voltam, csak "becsúsztam". Kvázi a nagyszüleimnek szült, a legtöbb törődést inkább tőlük kaptam. Míg anyámnak csak egy nem kívánt kolonc voltam, éreztetve volt velem mindig tudatosan vagy tudattalanul. Kb. 4 éve nem is láttam, nem is beszélek vele, mint szülőre, nem is tudok rá tekinteni. A legkevésbé vagyok hálás, hogy megszült. Azt kívánom, bár ne szült volna meg. Inkább a semmi, minz egy sz.r, őszinte anyai szeretettől mentes gyerekkor. Itt most nem csak a leendő anyát kell nézni, hanem a kicsi érdekeit is.

Az örökbeadás még egy emberibb megoldás, bár sokszor hallottam már, hogy az anyuka szülés után "meggondolta" magát, és nem tudott megválni a kisbabájától. Mintha létrejönne egy addig nem ismert láthatatlan kötelék.