Szülők! Ti mit gondolnátok/csinalnátok ha a fiatok nem a diplomájával helyezkedne el, hanem diák munka kaliberű állásokat vállalna?

"Szóaval őszíntén szólva valami olyasmi válaszra vártam ami arra vonatkozik, hogy hogy lehetne Őket meggyőzni.

Mert szerintem amúgy tényleg teljesen jogos elvárás lenne ebben a helyzetben és ezzel nem a kegyüket gyakorolnák. "

Kisfiam, a szüleid 25 éves korodig megtettek mindent, és nem, NEM jogos elvárás részedről, hogy további 6 éven át tartsanak és elviseljék gyermeki életmódodat. SEMMI elvárásod nem lehet velük szemben.

Hm ... és gondolod, ha lepontozol akkor felnősz? Vagy akkor anyukádék megengedik neked? Vagy akkor nekem rossz lesz?

OMFG.

#64

Nekem aztán hisztizhetsz.

Ötvenezer nem fedezi a teljes lakhatásod, rezsid, élelmezésed.

Sem a szolgáltatásokat, azaz hogy nem te fizeted be a számlákat, nem te vásárolsz, nem te főzöl,nem te mosol stb. Az, hogy esetleg "néha szoktál", az nem számít. Olyan ez, mint a diákmunka és a valódi állás közötti különbség.

Ha nincs különbség, akkor menj, és vegyél ki albérletet!

De hiába hisztériázol meg próbálsz csörögni, papírzacskó, a lényeg csak annyi, hogy neked kell 25 évesen bátorságot gyűjteni a gyakorin ahhoz, hogy felvázold a szüleidnek, hogy te kamaszként akarsz élni az ő ingatlanjukban további minimum 6 éven át.

Menj, és kérdezd meg őket erről! Tudod, mintha felnőtt lennél. Mert nekem hiába pattogsz, az igazság attól még ez. Nekem nem lesz rosszabb tőle.

És nem, nem "vezetem le", hogy hogyan oldd meg az életed. A sajátomat megoldom elég jól, a tiéd a te dolgod. 25 évesen pláne.

Na, szaladj, aztán gyűjts bátorságot a mamával és a papával való beszélgetésre!

#65

Tökmindegy, kisfiam.

Tele van a gyk munkakerülő, de nagyképű tizen meg huszonévesekkel, akik lepontoznak minden felnőttet. Csak nyugodtan :) Azon kívül, hogy szánalmas, nem számít.Ezt sem tudjátok még, de ez a felnőtt lét előnye: kvára mindegy, hogy le vagy-e pontozva a gyakorin vagy nem.

Kifordul a gyomrom, hogy milyen emberek vannak és itt most nem a kérdezőre gondoltam, hanem a hozzáaszólokra....Kérdező, teljesen felesleges volt feltenned ezt a kérdést, nem is értem, hogy mire számítottál ezen az oldalon. Itt mindenki 12 éves kora óta dolgozik, 16 éves kora óta önellátó és az a divat, hogy elfújják a gyertyákat a gyerek 18. szülinapján, majd mire elillan a füst, addira már tárva nyitva az ajtó és össze is vannak pakolva a bőröndök a küszöb mellett... Tényleg nem értem, hogy ezt miért kérdezted meg, semmi nem múlik rajta, a szüleid döntését nem befolyásolja.

Én úgy gondolom, hogy az egy nagyon nagy hiba volt a részedről, hogy annó hagytad magad rábeszélni egy másik szakra, amit te nem szerettél volna. Értem én, hogy 18 évesen még nem feltétlenül tudja az ember, hogy mi érdekli, miben jó és mit szeretne tanulni (ezért nem is értem az olyan hozzászólókat, hogy "dehát, akkor miért azt a szakot választottad, ha nem lehet vele jól keresni"....mi az, hogy miért? Egy 18 éves gyereknek, aki éppen kikerült az iskolapadból, még az egyetemi oktatásra sincsen rálátása, nemhogy a munka világára...), ugyanakkor neked volt egy határozott elképzelésed, hogy te állatorvos szeretnél lenni. Akkor, ott, meg kellett volna mondanod a szüleidnek, hogy nem érdekel a véleményük, te meg szeretnéd próbálni mert úgy érzed, hogy menne, az tetszik és állatorvos szeretnél lenni, kész. Lehetséges, hogy eleinte még haragudtak volna, mérgesek lettek volna, de előbb-utóbb elfogadták volna és szerintem az ígéreteiket (hogy kidobnak) is vissza vonták volna. Én úgy gondolom, hogy vállalnod kellett volna azt a kollégiumot, tudom, hogy nem mindenkinek tetszik és nem mindenki szereti, de csupán ezért hülyeség lemondani egy szakról...Tehát, itt, igen, szeritem hülye voltál.

Alapjáraton szerintem semmi probléma nincsen azzal, ha valaki otthon lakik a szüleivel (kortól függetlenül), egy a lényeg, hogy ezt meg tudják beszélni egymással és tudjanak kompromisszumot kötni. Én például egy másik városban tanultam, messze a lakhelyemől, így kénytelen voltam elköltözni otthonról, ugyanakkor, ha a közelben vagy a saját városomban is tudtam volna folytatni a tanulmányaimat, akkor hülye lettem volna albérletbe menni (kolléigumba úgy nagy valószínűséggel be sem kerültem volna). Akár középiskolában, egyetemen is lehet menni kollégiumba vagy albérletbe, lehet mellette dolgozni is, lehet önellátónak lenni, de igénybe is lehet venni a szülők segítségét stb., rengeteg lehetőség létezik és egyik sem rossz vagy egyik sem jó...Rengeteg olyan szülő is van, aki már azt sem bírja elnézni, hogy a frissen érettségizett gyereke nem dolgozik és még otthon él velük mert egy "rohadt, ingyenélő, élősködő". Vannak olyan szülők is, akik "megengedik", hogy a gyerek otthon lakjon, akár még támogatják is, de elvárják tőle, hogy dolgozzon és a saját költségeit fedezze. Valamint vannak olyan szülők is, mint pl. az én szüleim is, akik amíg szükséges, addig teljes mértékben támogatják a gyereküket mindenben és például a lakhatásért egy fillért sem lennének hajlandóak elfogadni, még akkor sem, ha az a gyerek már felnőtt. Minden fajta variáció létezik, az a fontos, hogy mindkét félnek, a gyereknek és a szülőknek is jó legyen. Ha te meg tudsz egyezni a szüleiddel, hogy otthon laksz, dolgozol és fedezed a költségeidet és emellett tanulsz, akkor az úgy abszolút korrekt és rendben van, nincsen több kérdés. Ugyanakkor, ha probléma van mert a szüleidnek ez nem tetszik, nem értenek vele egyet stb., akkor keresni kell egy másik megoldást mert ez a variáció nem fog működni (pl. levelező vagy barátokkal-ismerősökkel társbérlet). Itt, ebben a kérdésben nem az a lényeg, hogy te milyen munkát szeretnél végezni, mennyi pénzt akarsz keresni, mit akarsz tanulni, mennyi munkatapasztalatod van, hogyan képzeled el a jövődet (ezt a mi lesz majd a családalpítással dolgot nem is értem komolyan, nem mindenkinek az az álma...) mert az a te dolgod, neked kell eldöntened, neked kell tudnod, nem pedig a szüleid kívánságait kell beteljesítened. Az a fontos, hogy ezt beszéljétek meg, beszélj a családoddal, mond el nekik, hogy mi a helyzet és mik az elképzeléseik, ők is mondják el a véleményüket és kössetek egy kompromisszumot mert ezt másképp nem lehet megoldani. Hiába írom le neked, hogy "nem, az én szüleim nem raknának ki és támogatnának abban, hogy szerezzek egy második diplomát", az a te helyzeteden semmit nem változtat...

#67

KÉT DB kérdésedben TE KÉRDEZTED MEG, hogy milyen végzettségem van nekem és milyen munkatapasztalatom. Sőt, a doktorira IS rákérdeztél, de azt sem árultam el.

(51-es és 58-as hozzászólásod)

Mondd, baj van a kis fejeddel? Az imént írtad le a kérdéseket.

Nem, kisfiam, nem én vagyok frusztrált, te nem mersz mamával és papával beszélni a nagy problémádról.

Tudom, ez tutiszupi infantilis érvelési módnak tűnik, hogy jön a nem is úgy volt meg a bezzeg neked meg mi bajod van, meg a legjobb védekezés a támadás, de nem, nem válik be.

Nekem semmi bajom. Te nem tudod hogyan rávenni a szüleidet a tuti tervedre, melynek nem része a felnőttség 25 évesen.

Gyengébbek kedvéért: nekem nincs frusztráltságom, aranyom. Azért írtam le neked, hogy nem viselkedik így egy felnőtt, mert 25 éves felnőtt ember vagy, csak ez téged valamiért rohadtul zavar.

Nem, nem nekem kellett ide kérdést kiírni, nem nekem van bajom. Neked van.

Oldd meg!