Hogyan tudnám megértetni a lányommal hogy többet nem tudok/akarok tenni? 39. /f

Hiába pontoztok le, nem változik a véleményem. Minden rosszat kívánok a kérdezőnek. Legalább akkora pondró, mint az én apám.

Mintha ilyen simán el lehetne magyarázni egy 13 éves kislánynak, hogy:

"Bocsi kislányom, de nekem nem kellesz, és soha nem is kellettél."

Szerinted mit érezhet? Elárulom: Azt, hogy ő értéktelen, hisz az apjának sem kell. Nagyon rossz érzés.

Nézd #71, annak és azt kívánsz, akinek és amit akarsz... mindössze 2 dologról feledkezel meg nagyívű gondolatmenetedben:

1, a történetnek nem egy, hanem alaphangon 3 (három) szereplője van, és mindannyiuknak vannak gondolatai is, meg érzései is.

2, be is tenné a kiskaput (a nagykapu mellé) ha egy 13 éves nem értené, hogy mi a kívánt - nem kívánt - védekezés mellett becsúszott gyerek, tekintve, hogy maholnap teljesen legálisan él szexuális életet... szóval létérdeke, hogy értse...

Hm, hát ez nehéz helyzet. Előrebocsátom, hogy én szoktam a legjobban szidni azokat, akik gyerek mellől lelépnek és letudják a kötelező gyerektartás fizetésével a gyereknevelést, de azokban a sztorikban másról van szó (vagy közösen vállalt gyerekről, vagy nem védekeznek). Itt én téged is sajnállak, áldozatnak tekintelek. De a gyereket valahogy akkor is jobban. Nem tudnád megtenni, hogy évente legalább párszor találkozol vele? Hidd el, ha kéthavonta egyszer elviszed magadhoz és beszélgettek, már az is többet jelentene neki, jobb lenne, mint a semmi. A hisztizős-nyafogós-pelenkázós korszakot én se szeretném átélni egy gyerekkel, de 13 évesen ezen már túl van.

Gondolom, anyuka nem talált új férjet és nagypapák sincsenek a képben, hiányzik neki a férfi mintakép. Ilyenkor szoktak belemenekülni egy bántalmazó kapcsolatba sokkal idősebb férfival. Ettől még megmenthetnéd, ha kicsit törődnél vele, nem is mint gyerekeddel, hanem mint embertársaddal, akit megsajnáltál.