Relatív fiatal korom ellenére több krónikus betegségem is van. Miért neveznek sokan hipochondernek?

Már miért szoronganék emiatt?

Magnéziumot folyamatosan szedek.

Amúgy a csokinak az ízét szeretem. Ehhez képest most pont nem ehetem.

Egyébként tényleg nem értem, miért hipochondria meg miért kell lekicsinyleni a betegségeket.

Ha valakinek 3 év alatt romlik a szíve, akkor előbb-utóbb esélyes a billentyűműtét.

A betegségeim egy része folyamatosan tüneteket produkál.

Gyógyszereket is kell majd szednem fiatalon, majd ha vége a kivizsgálásoknak.

A koleszterin tény, hogy veszélyes, a sztatinokat se mindenki bírja.

Tehát ezek mind tények.

Realista vagyok és szeretem a tényeket önmagukban észrevenni, úgy, ahogy vannak.

Őszintén szólva kiírtam még kérdést, mert a legfontosabb problémám inkább a kezelésektől való félelem (őszintén nem mindig érzem alaptalannak) és az, hogy nem tudom feldolgozni, hogy 28 évesen többszörösen krónikus beteg vagyok.

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Kérlek, ne nevezzetek hipochondernek, nincs igazatok sajnos és ezzel hátráltatjátok, hogy rendbehozassam magam.

Ez egyfajta magányt és közléskényszert bizonyít, ilyen vagyok amúgy más témakörökben is.

Viszont nem vagy orvos valószínűleg, sem ápoló, sem egészségügyis bármilyen hallgató...

Az ilyeneknek szívből kívánom az én betegségeimet, kezeletlenül.

Esetleg az orvos se vegyen komolyan.

Á magának nem is hurutos a torka és nem is rekedt emiatt, csak beképzeli. Magának csak azért magas a koleszterinje, mert hamisította a laboreredményt. Magának nem is ég a gyomra minden nap.

(Engem amúgy komolyan vesznek az orvosok, csak legyen erőm elmenni hozzájuk, bevenni a gyógyszereket és feldolgozni a helyzetet.)

Nem igazán tűröm, hogy látatlanban mindenféle mentális dolgokkal diagnosztizáljanak, mindenféle szorongást süssenek rám, a családommal kapcsolatban tegyenek megállapításokat - lásd előző oldal.

Nem igazán tűröm azt, amikor nem hisznek nekem.

Nem tűröm, hogy amikor lényegében napi szinten fájdalmaim vannak betegségek miatt; orvos is komolyan veszi, ide-oda küldözget, majd látatlanban beközlik, hogy hipochonder vagyok, kvázi nem is vagyok beteg.

Majd miután ezt tisztáznám, az illető eltűnik.

Kisfiam/kislányom, kicsit nézz magadba és gondolkozz el, hogy vajon mi volt olyan bántó, ami miatt azt kívánom neked, amit. Majd talán akkor elhiszed.

Igazából annyira undorító ezen az oldalon, hogy ha az emberek igazán segítséget kérnek, akkor csak belerúgnak a válaszolók, mert igazából nem is fogják fel, amit amaz ír, hanem rögtön általánosítanak, eddigi (vélt(?)) tapasztalataikból indulnak ki.