Háziasszonyok/anyukák/nők, akik családra főznek! Ti azt is megfőzitek a többieknek, amiktől a hányinger kap el?

Igen, meg kell majd ilyeneket is csinálnod mert a családnak nem mondhatod azt, hogy azért nem főzöl mert bizonyos alapanyagoktól hányingered van. De ezt egy 26 éves felnőtt nőnek nem hiszem, hogy meg kell(ene) magyarázni.

Nekem sem tartozik a kedvenceim közé a nyers hús fogdosása de eszembe nem jutott volna ezért kaját rendelni. A wc-t se szereti senki pucolni mégis meg kell azt is csinálni.

Majd idővel már nem lesznek ilyen "tabuk" az életedben. Ráadásul vannak ennél sokkal gusztustalanabb dolgok is amiket át kell majd élned, ha pedig már ezek is problémát okoznak, akkor a gyermekvállaláson inkább ne is gondolkodj mert érhetnek még meglepetések...

Én az olajban sütést nem bírom, magát a szagát.

Ezért ha a nagyszülőkhöz megyünk és kérdezik mit főzzenek, mindig ilyeneket mondok, illetve ha étteremben vagyunk, akkor felhívom a férjem figyelmét, hogy ilyesmit rendeljen,m otthon nem bírom el a szagát.

De szerintem a ti esetetekben a megoldás, hogy megmondod a férjednek, hogy xy kajától rosszul vagy, ha akar olyat enni főzzön magának vagy néha rendeltek. De pl. lehet kapni előre panírozott ételeket is.

Nagyjából egyezik a család ízlése, így ekkora gondok nálunk nincsenek és nem undorodok direkt ételektől, amiket eszünk, esetleg olyan fordul elő, hogy én nem szeretem, nem a kedvencem.

Disznóhúst mi semmilyen formában nem eszünk, nem is kerül a háztartásunkba, de mivel nem érintkezünk vele, ezért nem zavar- más meg eszi, ha szereti.

A férjem külföldi, neki vannak kedvenc ételei a hazájából, amit én nagyon nem szeretek- de ilyenkor megbeszéljük, hogy ő főzőcskézik magának (extra alapanyagok, más íz és illat, más fűszerezés, mint amit egy átlagos európai vagy magyar megszokott)- és ettől mindketten boldogok vagyunk :) Ő ilyenkor a saját ételét eszi, de nekem nem kötelező, a kisfiunk pedig mindkettőbe belekóstol. Szándékosan egyikünk sem fujjozza le a másik ételét, hanem arra tanítjuk, hogy legyen ízlése, válasszon, kóstolja meg, próbálja ki és majd eldönti.

Ugyanígy a férjem meg a különböző tejszínes, tejes dolgokért és az édességekért nem rajong, de ha ilyet készítek, akkor tudom, hogy ő max. megkóstolja, de nem ezzel fog jól lakni. Akkor vagy készítek hozzá mást vagy ilyenkor mondom neki, hogy főzze az ő kedvenc kajáit.

Nem szeretem pl. a spenótot, de amikor pici volt a fiam, akkor adtam neki, mert tuodm, hogy egyébként egy értékes, egészséges étel. Nem tudom elkészíteni sem jól, így ebben pl. nem szégyeltem, hogy megvettem az üveges bébiételt- a fiam nagyon szereti a mai napig. Miért tiltsam el tőle, ha neki jó, csak azért, mert én nem szeretem?

Normális családban nincsen KELL és KÖTELEZŐ, nem kényszerítjük egymást az evésre- megbeszéljük és elfogadjuk, hogy kicsit különbözik az ízlésünk.

Ha étterembe megyünk, az is nagyon szerencsés, mert akkor mindeki azt választ, amit szeretne.

Rendelni nem szoktunk: vagy főzünk magunk vagy akkor már be is ülünk egy étterembe és ott eszünk.

Elöször is ha ilyen van, hogy bármilyen élelmiszertöl (szag/látvány) hányingert kapsz, akkor menj pszichológushoz, mert az általad felsoroltak egyike sem indokolja.

Ha a nyers hús fogása zavar, akkor meg lehet oldani anélkül is, hogy hozzá kellene érni. Panírozni lehet villával, de sok helyen gumokesztyüt használnak.

Ha egyszer lesz kapcsolatod, akkor ott célszerü megbeszélni elöre, hogy hogyan is gondoljátok, mert azért azt nem várhatod el senkitöl, hogy ne egyen gyakorlatilag semmit, ami megszokott. Az ilyen szintü írtózásnak valami lelki oka van, azt viszont feltétlen kezeltetni kell.