Hogy tolerálnátok a férjetek haver nőjét?

23:10.

Nem azt javasoljuk a feleségnek, hogy versenyezzen, hanem, hogy változtasson.

Oké, új hús, friss hús, de ha a régit is fel lehet frissíteni, akkor nem biztos, hogy akkora lenne az igény az újdonságra.

A kérdező egy 35 éves fiatal nő. Persze, nem muszáj változtatnia semmin, meg adhat ultimátumot, de őszintén, szerinted adott helyzetben kinek a javára billen a mérleg?

Azt mondta a férj, hogy a havernő modern, nyitott, nem panaszkodik és ezek szerint bőven van közös témájuk.

Ezen a kérdező úgy tud segíteni:

1) Ahogy már írtam, összekapja magát, ez szerintem a hangulatára is hatással lesz.

2) Ha jól érzi magát (fodrász, kozmetikus, új ruci, némi szórakozás...stb), akkor nem panaszkodni fog, hanem esetleg az élményeit meséli a férjének

3) Közös programokat szervez a férjével, próbál valami közös hobbit találni

4) Rengeteget beszélget vele, hogy hogyan tovább, min kellene javítani, hogy ismét jól működjön a kapcsolat

Persze meg lehet próbálni odaállni elé, és azt mondani, hogy ha ilyen közeli kapcsolatot ápol a haverral akkor fel is út, le is út, de félek, nem tetszene a válasz.

Előbb a kérdező próbálja meg feldobni a kapcsolatukat, és aztán fokozatosan leépíteni a csajt.

„Csetelnek minden nap, ami a férjemet láthatóan feldobja. ... Van, hogy munka után beszélnek még egy órát a kocsiban. El van varázsolva, velem már nem is beszél nagyon.”

„Azt mondja, azért jó vele, mert nem a gondokat szakítja a nyakába, hanem jó fej, modern, vicces. Mellesleg jól is néz ki”

„Mondta, hogy nagyon be vagyok feszülve, lehetnék kicsit én is lazább. Ne csodálkozzak, ha olyannal tölti a szabadidejét, aki nem b*szogatja. Hát mondom, köszi, talán ha nem hagynál magamra, nem lennék befeszülve.”

„Nem szerelmes, meg hogy öreg vagyok neki.”

23:10 vagyok.

Az a férj, amelyik így viselkedik, és ilyeneket mond, egy bunkó. És igen, lehet, hogy a feleség is változtathatna, csak nem vagyok róla meggyőződve, hogy érdemes. Ez a pasi nem megmenteni akarja a házasságát, hanem félrekacsingat, és a felelősséget a feleség nyakába varrja. Szerintem ez undorító, és egy ilyen kapcsolatban benne maradni is megalázó, nem még küzdeni érte. Ha az én férjem ilyeneket mondana, a következő éjszakát tuti, hogy nem a hitvesi ágyban töltené. Ugyanis egy kapcsolat nem arról szól, hogy a nő naponta zenés-táncos esztrádműsort ad, nehogy a férj lelépjen, a férj viszont nem partner a feleség számára. Nem csak a nő felelőssége egy kapcsolatot összetartani, a férfi ugyanúgy felelős azért, hogy a nő jól érezze magát. Ha ez működne ebben a kapcsolatban, akkor a nő nem lenne befeszülve, és nem „b’szogatná”. De a csúcs az, hogy azért van inkább a másik nővel, mert a gondokra ő nem kíváncsi. Azt oldja meg egyedül a feleség, ő addig flörtölget. Gyönyörű! És a válaszaitokkal ti mind ennek a ... (tetszés szerinti főnévvel/melléknévvel kiegészíthető) az oldalára álltatok. Gratulálok!

láthatóan nem érted mire gondoltunk itt többen. Nem kell magassarkúban és combfixben felszolgálni a vacsit és mellette még rúdon is pörögni. Amire itt többen próbáltunk rávilágítani a hölgy részéről, h nem szabad, pláne ilyen fiatalon ennyire elhagynia magát. Nem sok férfi van, akinek egy slampos, negatív nő vonzó lenne.

A férj természetesen nem érdemel buksisimit és naná, h patkány mód viselkedik. És lehet, h már késő észbekapni itt bkinek, de eddig el kellett jutni. Érted, értitek?

Nem támadni akarom a kérdezőt, de olyan nincs, h csak a másik a hibás.

21:48

Két dologban igazad van. A pasi viselkedése viselkedése undorító, és tényleg kifelé kacsintgat.

De kérdező tanácsért jött ide, hogy mit tegyen. Gondolom annak érdekében, hogy visszaszerezze a párját. Feltételezem régen nem ilyen volt, és feltételezem szereti, mert nem az első gondolta, hogy kib...sza, mint macskát sz..ni, és nem rohan a válóperes ügyvédhez.

Nem fair, minden problémát a nő nyakába varrni, de azt sem tudjuk milyen problémáik vannak, ezeket megbeszélik-e egyáltalán, mennyi közös programjuk van...stb.

Lehet, hogy ez a házasság még simán menthető lenne, csak egy kicsit fel kellene rázni. És igen, az embernek néha magát is fel kellene rázni.

Csak elhatározás kérdése. Tudom miről beszélek, itthon vagyok x éve a gyerekekkel, egy új környezetben, totálisan besavanyodtam, nem volt időm magamra, hordtam a férjem "itthonkás" melegítőit mert inkább a gyereknek vettem ruhát, aztán meg lehet nézni az eredményt. Kezdtem azt érezni, hogy már magamat sem bírom elviselni, és attól félni, hogy mi lesz, ha a férjemnél is bepróbálkozik egy havernő. Én nem akartam eljutni idáig. És igen, a férjemnek is volt egypár fájó mondata, mikor hülyeségeken összekaptunk, de mivel szeretem, nem ezeken akarok rágódni.

Elkezdtem közös programokat szervezni, új ruhákat venni, tornázni, elhívni vendégségbe a régi barátokat...stb.

És most mindenki boldog. És mikor mutattam ezt a kérdést a férjemnek, azt mondta, ő nem cserélne le semmiféle havernőre. Pedig bárki kerülhet ilyen helyzetbe, ha nem tesz megfelelő lépéseket a kapcsolata érdekében. Magától, karbantartás nélkül semmi nem működik hosszú távon.