Anerexiások! Milyen gyakran vannak falásrohamaitok? Mennyit esztek ekkor? És mennyi idő alatt?

Falásrohamai a bulémiásoknak van.

nincsenek nekünk falásrohamaink, osztom #1-est

2-esnek van igaza.

Tévedés. Évekig voltam anorexiás, és hetente egyszer biztosan volt falásrohamom. Bár ez nem is igazán nevezhető falásrohamnak egy normális ember szemszögéből, mert egy normális adag ételt jelent. De nálam ez annyiban nyilvánult meg, hogy pl. a suliban megettem a menzán az ebédet. Aztán viszont vagy két napig ismét keveset ettem, hogy ellensúlyozzam. Vagy volt olyan, hogy pici súlyú ételekből (pl. müzliszelet) ettem meg egyszerre vagy 4 db-ot.

Nekem szinte minden nap van. (Már gyógyulófélben vagyok.) 20-30 percen belül megeszek mindent, amit kívánok és a közelemben van, vagy gyorsan hozzáférek. Általában kb. 1000-1500 kcal, de volt már több is, meg néhány 100 is. Áltslábsn péksüti, csoki, zabkása, gyümölcs.

Nekem havi 1-2 van, olyankor általában egész napos, és 3000-5000 kalóriákat eszem meg.

Én gyógyult vagyok, már amennyire ebből ki lehet végleg gyógyulni... nekem a gyógyulási folyamattal járt együtt hogy átcsapott bulimiába, vagyis falasi rohamaim lettek, de utána pár hónap múlva mérséklődött és 2 év múlva már nem volt sem koplalás, sem falás, sem kompenzalas.

Előző vagyok, ez egy hosszú folyamat, de megeri kijonni belőle. Nekem másfél évig már nem volt mensim se, a testem kezdte feledni q szolgálatot, egyik barát, családtag, orvos véleménye sem számított, aztán jött egy nőgyógyász aki közölte hogy jelen állapotomban nem lehet gyerekem, bár teherbe eshetek,a magzat semmiképp nem élné túl, én is életveszélyes állapotba kerülnék. El volt sorvadva a méhem. Előtte mindig azt mondtam, nem akarok gyereket, de akkor valami belém hasított, és onnantól indult el egy hosszú folyamat, ami ma is tart. Már tudom szeretni a testem, magamat, tudom, mitől lesz meg az önkontroll biztonsága, vannak még mindig pillanatok vagy napok amikor vissza tudnék esni, de elintezem annyival,hogy ugyan, nincs nekem erre időm. Van egy nagyon jó életem, nem szabad tönkre tennem megint. :) szoval minden étkezési zavarban szenvedonek üzenem, megéri meggyógyulni ebből, most is vékony vagyok, mások szerint is, magam szerint is, bár ez mondjuk nézőpont kérdése, mihez képest :D de ma már ha valaki ram szól, hogy megint fogytam, egyek rendesen, megfogadom. :) es lehet csodálatosan érezni magad a bőrödben, de nem a csontok látványa fogja elhozni. Menjetek orvoshoz, velem komplett csapat foglalkozott (endokrinologus, nőgyógyász, pszichológus, pszichiáter), kellett idő mire engedtem nekik, de kihoztak ebből.