Negatív visszajelzéseket, body shaminget hogy kezelitek? veletek is történik hasonló?

A rekordom 177 centihez 120 kiló volt, szóval elég kövér voltam.

Ahhoz képest, hogy milyen fszkalapok tudnak lenni az emberek egymással, kb. 1-szer szólt be egy fószer az utcán, hogy "U, mekkora test", amire én csípőből visszavágtam, hogy "U, mekkora fsz".

Sok ember azért ilyen a másikkal, mert alapból is kisebbségi érzésük van, és ezekkel a beszólásokkal magukat egy szinttel feljebbvalonak akarják mutatni, szerintem.

Egyébként meg tényleg nem kell mások véleményével foglalkozni, sokáig én is sokat adtam arra, hogy mások mit gondolnak rólam. De rájöttem, hogy az emberek vagy így, vagy úgy, de ítélkeznek, még ha nem is mondják nyíltan a szemedbe, mert mondjuk jolneveltek és nem akarják a másik embert a sárba tiporni. Az is szomorú, hogy mióta 35 kilóval könnyebb vagyok, sokkal kedvesebbek velem nem csak a férfiak, de a nők is, és könnyebb érvényesülnöm. Sajnos a plusz kilókat az emberek az akaratgyengeséggel azonosítják, még akkor is, ha pl. depresszió vagy bármi más miatt hízott meg az illető.

Szóval fel a fejjel, kutya világban élünk, a plusz kilóktól már csak ezért is érdemes megszabadulni.

Megszámlálhatatlanul sokszor előfordult sajnos. Sosem sikerült erőt meríteni belőle, mindig visszavetette minden próbálkozásomat. Volt, hogy Tinderes randin a srác azzal indított, hogy kétszer akkora vagyok, mint amire számított. Aztán ebből elindult egy beszélgetés meg iszogatás, aminek a végén haza akart vinni, mondtam, hogy biztos, hogy nem, aztán még napokig magam alatt voltam.

Aztán volt, hogy random paraszt azzal a szöveggel jött oda egy buliban, hogy hogy bírok egyáltalán ekkora testben élni, miért nem kötöm fel magam inkább. Hát az se tett jót az önbecsülésemnek. Mindkettőnél kb 85 kg voltam 165 centihez.

Aztán összeszedtem magam és lefogytam, most 60 vagyok. Így is betalálnak a parasztok, csak most épp a korommal. 35 vagyok, szóval szerintem még ez se a temetnivaló kategória. De a fogyás alatt megerősödtem annyira, hogy le tudom ezeket kezelni.

És igazából ezt tudom csak tanácsolni, fejlődj, dolgozz magadon, érezd jól magad a bőrödben és akkor bármi lepereg rólad. Tarts ki és folytasd a diétát, mert más nem csinálja helyetted.

Off: bocsi, de merrefelé éltek, melyik megyében?

Én is voltam nagyon kövér, de nekem elvétve volt negatív tapasztalatom az emberekkel.

Én kiskorom óta kövér voltam, értek atrocitások általános iskolában is. (Nem csak szavakkal sajnos). Nyilván, olyan korban ezt nem fogtam még fel, mármint nem volt bennem az első osztályos koromban, hogy negatív kritika és hasonlók, hanem csak szimplán rosszul estek már akkor is a dolgok.

Aztán változtattam, -35kg, izomépítés, stb, és képzeld, hogy azok az emberek, akik megvertek és csúfoltak (általános iskolában volt ez jellemző) csak azért, mert kövér voltam, ma már rám sem ismernek és a legtöbbjük azt állítja, hogy biztos szteroidokhoz nyúltam. :D Ez nekem bók, nem is kicsi.

Szard le az emberek véleményét. Tudom, nehéz, de még mindig jobb az, hogy ilyen korban érnek ilyen visszajelzések, mint kisebb korodban. Az előbbit van lehetőséged kezelni, de ha az utóbbi történt volna meg, az kihatna a mostani életedre is. Mindennek van pozitív oldala, ahogyan ennek is.

Engem az motivál, ha valaki negatívan vélekedik rólam. A javamra tudom fordítani. Tedd ezt Te is, és mutasd meg nekik, hogy képes vagy rá. Szerintem ez a legnagyobb "büntetés" az ilyen embereknek, ha látják, hogy bármi van, van egy célod és azt elakarod érni.

Egyébként pedig: Nem adunk olyan ember véleményére, akitől tanácsot sem kérnénk! Sok sikert!

Bár én sosem voltam túlsúlyos így különösebben a témához nem tudok hozzászólni, viszont annyit engedj meg, hogy gratuláljak az elért eredményekhez :)

Az, hogy teszel ellene, a szememben már óriási tisztelet jár neked látatlanban is. A negatívat próbáld meg kizárni, így próbálják meg levezetni a feszültségüket, vagy a saját szégyellni valójukat.

Sok sikert a továbbiakban :)