Negatív visszajelzéseket, body shaminget hogy kezelitek? veletek is történik hasonló?

9# Nem kell velük foglalkozni. Tudom, rosszul esik, de most gondolj bele: Hagyod, hogy pár hülye elvegye a motivációdat? Miért hagynád nekik, hogy miattuk rossz kedved legyen? Mondtak, amit mondtak, nevettek, de emiatt ne legyen rossz kedved. Megfelelni senkinek nem lehet, és nem is kell.

Egyedül magadnak kell megfelelned, nem másnak.

Hiába fogytam le 35kgot, biztos vannak olyanok, akik nevetnek rajtam. Na és? Nem nekik felelek meg, hanem magamnak, és ez a lényeg.

Nálam minden olyan ember, aki elkezd életmódot váltani, az megkapja a maximális tisztelet, mert voltam ezen az oldalon is. Hidd el, azzal, hogy változtatni szeretnél, már rengeteg mindent tettél magaddal szemben.

Nem voltam kifejezetten kover gyerekkoromban sem, de par megszolalas (milyen vastagok a combjaim; en vagyok a legdundibb az osztalyban - pedig nem voltam kover, a kamaszkorom elejen voltam, amikor noiesedik az ember) nagyon mely nyomokat hagytam bennem. Szerintem ezek miatt is felek attol, hogy elhizok. Ha akkoriban is meg lett volna a mai eszem, maskepp tekintenek erre :)

A mai eszemmel kicsit mas szemszogbol kozelitenem meg. Engem is mindig nagyon padlora kuldott, ha valami kritika ert. 3 evig jartam pszichologushoz, es akkor ertettem meg, hogy a kritika az csak egy velemeny, de nem altalanos teny, valamint arra is rajottem, hogy ha valaki ok nelkul kritizal, annak sajat magaval van baja, es azt rad vetiti.

Egy teljesen piti eset, de nagyon jol szemlelteti ezt: a napokban ismeretlen kornyeken voltam, es a keresztezodesen atmenve nem vettem eszre, hogy a bicikliuton setalok es nem a jardan. Nem volt felfestve, nem volt kitablazva. A jardanak hitt ut jobb oldalan mentem, nem kovalyogtam. Egyszer csak a hatam mogul jott egy biciklis no, es ugy leorditotta a fejem, hogy en miert a bicikli uton megyek, hogy csak pislogtam. Tipikusan a sajat belso frusztrajat adta ki ram. Ekkor vettem eszre, hogy rossz helyen vagyok, de akkor is bementem volna a jardara, ha kedvesen szol :)

Szoval az ilyen csufolodasok, megjegyzesek rosszul esnek, de ha csak ennyit tudnak, azok arrol szolnak, aki mondja :) erdemes arrol filozni, hogy vajon milyen belso frusztrajat vetiti ki ezzel :) visszagondolva: akik ram mondtak azokat a dolgokat, ok nem voltak nadszalvekonyak, valoszinuleg a sajat poziciojukat akartak javitani azzal, hogy engem leertekeltek.

Jarok egy edzoterembe, es ott latok minden alkalommal egy testes sracot. Minden nap drukkolok neki, hogy sikeruljon elerni a celjat, es tetszik a kitartasa.

Bocsanat, ha kicsit kusza, nekem ez a fajta gondolkodasmod masfajta latasmodot adott (figyelve azert arra, hogy melyik kritika jogos)

Tovabbi sok sikert es kitartast, Kerdezo!

Én a soványsággal küzdöttem. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez pedig szerencse, hát nem az.

Nem karcsú voltam, hanem gebe. Nem volt emésztési problémám, nem voltam beteg, sem anorexiás, sem bulimiás, de rengetegszer megkaptam, hogy biztos hányatom magam. Szüleim meg azt, hogy nem adnak enni...

Azt vettem észre, hogy intelligens ember soha nem szólt be, se gyerek, se felnőtt. Ez nekem azóta is egyfajta szűrő az újonnan megismert embereknél, ha azt látom, hogy másokat kritizál, vagy még közli is az illetővel az "észrevételeit", azt szépen lassan le szoktam építeni.

A beszólásokat megtanultam elengedni egy idő után a fülem mellett, mert ha visszamorogtam, gyakran verekedés lett a vége. (Amúgy, elég jó bunyós voltam, apukám tanított meg verekedni, lett is egyfajta hírnevem általánosban :))

A gyerekek csúfolódásain és a felnőttek beszólogatásain túl, ami nagyon a lelkembe vágott, az eladónő viselkedése, mikor elmentem szalagavatóra ruhát venni. Nyilván, képtelenség lett volna olyat találni, ami illik rám, de az egyik nagyon tetszett. Megkérdeztem az eladót, hogy szerinte be lehet-e belőle venni, mire azt felelte, hogy "Nem muszáj ám minden bordádnak egyenként látszani a ruhán keresztül." Mondtam is neki, hogy "Köszönöm, Ön roppant kedves."

Ha megfeszültem sem tudtam hízni, csak jóval később, huszonsok évesen kezdtek feljönni rám a kilók.

A kérdésedre válaszolva, a mai napig nem tudom, hogyan lehet normálisan lekezelni egy olyan helyzetet, amiben te is voltál strandon. Annak kölyöknek meg a haverjainak valószínűleg elég sok problémája akad otthon, vagy saját magával szemben. És a tetejébe még ostobák is.

Nagy az Isten állatkertje és alacsonyan van a kerítés...

Kitartást és sok sikert a fogyáshoz!

Engem meg soványoztak, gebéztek! Hiába volt c kosaras cicim, kerek fenekem.

Most meg a súlyzózástól vastagodtak végre egy kicsit a végtagjaim, de ezzel meg az a bajuk, hogy minek "annyit" edzeni.

A legszebb fitneszes csajokat is bodyshamingelik a közösségi oldalakon.

Undorító az ilyen. Egyszerűen nem lehetsz elég jó a sok buta prolinak. Sźard le szívem!

Ha elég bátor vagy, akkor egy "pfú de kicsi farok" vagy hasonlót beszólhatsz.

Szerintem bármit lehet csinálni, mindig lesz olyan akinek éppen nem fogsz tetszeni és beszól. Testsúly kapcsán én gyerekként nagyon vékony voltam, majd 14-15 évesen elkezdtem edzeni és izmot építeni. A csúcsformámat kb 22-23 éves koromban értem el, 93-95 kiló kockás has, alacsony testzsír. Aztán kb 1,5- 2 éve elkezdtem hízni, de az edzést nem hagytam abba így valamennyit izomba is gyarapodtam, de a rámrakódott felesleg miatt nyugodtan mondhatom magam kövérnek 187 cm-hez 125 kilósan.

Gyerekkoromat valahol pokollá tette, hogy konstans piszkáltak azért mert vékony vagyok. Aztán hiába kezdtem edzeni, akkor az volt a baj hogy kondi patkány lettem és rengeteg mindent megkaptam, javarészt ismerősöktől meg barátoktól, hogy “ez már túl izmos”, “felfújt”, “túl szálkás”, “ez egy másik véglet és nem egészséges”. Aztán elkezdtem hízni, de ugye az edzést nem hagytam abba, szóval az edzéseken a srácok egészséges keretek között ugyan, de tesznek megjegyzéseket, viszont ezeken én is nevetek, mert tényleg olyanok és tudom hogy valójában baromira leszarják a súlyom. A hízás mögött az is áll, hogy elegem volt a kiporciózott étrendből és a folytonos éhségtől, számolgatásból és ehhez kapcsolódóan szoktak beszólni amikor eszem vagy közösen eszünk valami szellemesebbet amin én is tudok nevetni. De ha pl gyorsétterembe megyek/megyünk akkor rendre előkerül az a sztori, hogy amikor a jelenlegi súlyomnál is több voltam (140 körül) akkor egyszer kb beszorultam a mekibe a rögzített pad és szék közé. Ami amúgy önmagában megint olyan hogy én amikor megtörtént nevettem rajta, de a sztori pl unalmassá vált mert túl sokszor került elő. A lényeg hogy szerintem egy egészséges önkritika belefér, persze ehhez nekünk is engedni kell, plusz kell lennie egy olyan közegnek ahol és amiben ez működhet.

Ezzel szemben amikor vadidegen mondta nekem, mikor meglátta a tálcán a rendelésem szintén a mekibe hogy disznó, vagy pl ételfutár mikor meghozta a rendelésem és ajtót nyitottam rámnéz és annyit mondott, hogy azt hittem egy családnak hoztam vacsorát, azért érdekes dolgok amikre én például szoktam reagálni. A disznósra azt hogy vigyázz téged is felfallak, a futárnak meg valami olyasmi volt hogy hát egy ekkora testet el kell látni valamivel, szívesen hogy adok munkát. Nagydarab lettem és az látszódik, hogy a zsír alatt izom van, szerintem ez valamennyire megfélemlítette az embereket pl amikor nyáron strandon voltam. Persze a büfénél megkaptam, hogy “tömi magát, aztán csodálkozik” a legszebb hogy egy amúgy szintén túlsúlyos férfitól aki nálam ránézésre bőven rosszabb testzsír % aránnyal rendelkezett. Neki odamondtam hogy, nyugi te is mindjárt sorra kerülsz és belekezdhetsz a zabálásba.

Én tudom magamról hogy meghíztam és már nincs kocka hasam, ezt is mindig felhozzák, hogy de olyan jól néztél ki mi történt. Amire pedig az a válasz, hogy de én így érzem végre jól magam. Tényleg szeretek nagydarab lenni, jókat enni, meg nagyobb súlyokkal dolgozni a kondiba. De úgyis mindig lesz valaki akinek amit csinálok nem tetszik és sajnos ezt kell elfogadni.

Nyilván aki elhízott, tisztában van ezzel, és azt is tudjuk, hogy nem annyira egészséges ez az állapot. (Én ezért mentem vissza 140-ről 125-ig) ha fogyni akarsz ne mások hanem magad miatt tedd mert csak akkor lesz sikeres és egészséges, ha meg nem akkor próbáld meg elfogadni ezt és a velejáró dolgokat. De semmiképp se vedd túl komolyan azt amit más emberek mondanak ezen a téren, mert nem releváns és nem is visz előre. Olyan úgyse leszel, aki mindenkinek tetszik, de ez nem is szükséges! Bunkó emberek mindig mindenhol lesznek!