Mit tudok tenni azzal ha egyszerűen folyton belebukok az életmódváltásba?

Habár én sosem csináltam drasztikus diétát, de volt extrém túlsúlyos ismerősöm, és ő is nagyon rossz hangulatban volt, míg nem evett "rendesen". Ez valószínűleg gyakori.

Szerintem alapból lehet köze a hízásra való hajlamhoz annak, hogy hogy éli meg valaki az éhséget.

Én pl. világ életemben jól viseltem, vékony is vagyok, pedig nem fogyóztam soha, egyszerűen van olyan is, hogy elfelejtek vagy lusta vagyok enni... Aki rosszabbul viseli az éhséget, az nyilván nem hanyagolja el az evést, sőt, lehet meg is előzi az éhségérzetet, tehát többet is ehet a szükségesnél ezáltal.

A másik, hogy ugye mindig jobban vágyik az ember arra, amit nem szabad, neked ez adott esetben a kaja.

Szóval szerintem is az elhatározásodat kellene erősíteni: először is megtalálni az okot, ami motivál a fogyásra (egészség, kinézet, "azért is megmutatom, hogy le tudok fogyni" stb.), valamint nekem sokszor segített az, hogy nem kötelezőnek vettem a "tilos" dolgokat, hanem úgy próbáltam rá gondolni, hogy bármit lehetne, de ÉN nem akarom.

(Én stresszalvó vagyok, azaz ha valami stresszhelyzetbe kerülök, akkor hirtelen borzalmas fáradtság tör rám, és minimum ásítozni kezdek, ami elég ciki, mert totális érdektelenséget sugároz, pedig köze nincs hozzá... szóval kicsit együttérzek, a stressz okoz hülye dolgokat.)

Esetleg túl szigorú az a bizonyos egészséges étkezés. Kizársz olyasmit, amit nem kéne.

A stresszevésen dolgozni kell, megtanulni más módokat a stressz kezelésére. Meg lehet próbálkozni trükkökkel. Én direkt szem előtt hagyom a párolt zöldséget. Inkább másfél kiló párolt zöldséget zabáljak be, mint egy tábla csokit.