Sikeres fogyósok! Elmondanátok néhány dolgot? (10-40kg)

22 kilót fogytam, kalóriaszámolással. Nem volt nehéz az elején sem, mert számtalan csodadiéta után döntöttem úgy, hogy előveszem a mérlegem, és mindent lemérek. A sport mindig is része volt az életemnek, így csak annyi volt a különbség, hogy egyre könnyebben teljesítem a távot. Az eleje olyan szempontból nehéz, hogy nem rögtön látod az eredményt, így "mi értelme ennek" kérdések gyötörtek. Az első 10 kiló alig tűnt fel valakinek, -15-nél már napi szinten 5 ember csodálkozott. -20-nál már untam a sok csodálkozást. Most, -22-nél már ritkultak a csodálkozások, megszoktak az emberek így. Magamat nem kellett elfogadnom normál testalkatúként, mert 3 év alatt pakoltam magamra a felesleges súlyt, előtte is így néztem ki. Pontosan fél évembe telt a fogyás. A kalóriaszámolás azért volt jobb minden másnál, mert naponta ehettem olyan édességeket mértékkel, amiktől meghíztam (csoki, süti). Persze itt is figyelni kell, hogy az egészséges ételek túlsúlyban legyenek. Így visszagondolva nem volt lemondás a részemről, csak egyre jobb közérzet, visszatérő magabiztosság és sikerélmény. Hidd el, 2 hét, mire legyőzöd magad, fél év alatt meg teljesen új külsőt ajándékozhatsz magadnak.

26/N

Én két éve csináltam egy ilyen fogyókúrát, akkor 20 éves voltam (az elején 19, ha ez számít), 177 cm magas és az elején 105 kg. A cél 85 kg volt, amit kis híja össze is hoztam, a mérleg 86-88 között szokta mutatni, ami részemről teljesen oké.

A fogyókúra négy hónapig tartott, és *lekopogom* azóta is tartom ezt a súlyt, még ünnepekkor sem megy 88 fölé a mérleg.

Hogy hogy bírtam? Azt mondanám, hogy az első egy-két hét pokoli volt, utána kialakult bennem az igény a rendszeres testmozgásra és megszűnt bennem az igény a nagy étkezésekre. El lehet jutni oda (én el is jutottam), ahol nem azért folytatom, meg nem azért tartom be, mert "xy távoli cél", hanem mert nem esik jól kihagyni a mozgást és nem esik jól sokat enni.

Ami az ételeket illeti, alapból sem főzök sok hízlaló dolgot, azon nem változtattam semmit. Sok zöldség, csirkehús, inkább a mennyiségen kellett a szememet rajta tartani. Ez az ami nem volt mindig könnyű, ugyanis nem átallok nagyképűen bevallani, hogy rajongok a saját főztömért.

Összegészében egy elég élhető módja a fogyásnak, ha valaha ismét fogyóznom kellene, tuti ugyanezt a módszert választanám.

Ha jól látom, ezzel megválaszoltam az összes kérdésed. Ha netalán tévednék, vagy van még kérdésed írj nyugodtan, akár privátban is. Szívesen válaszolok, segítek, ha tudok.

22/F