Nagyon nehéz lesz így, szorongásos "betegként" anyának lenni?

"Igaz, de gyereket csinálni nem mindig könnyű"

xD

Egy spriccelés az egész.

Szia.

Én egy hasonló cipőben járó mára már "gyógyultnak" tekinthető anyuka vagyok. Tinikoromban kezdődött ez a szorongásos agorafóbiás szrság. Az okokat most nem vesézném ki. Annyi biztos, ennek semmi köze a lustasághoz, ezt nem önként választja magának az ember, hogy na mától én agorafóbiás leszek, és milyen jó buli, majd bezárkózom a lakásba, az utcán halálfélelmem lesz, és fizikai tüneteim lesznek a mentálisak mellé. Ez egy ilyen kis csomagban érkezik általában.

Sokáig kezeletlenül voltam, tengtem-lengtem, az évek is csak repültek. Eleinte "csak" baromira izgultam a szociális érintkezéstől, aztán megpróbáltam elkerülni. Odáig jutottam hogy ki se dugtam az orrom a lakásból, mindennapos halálfélelem, testi tünetek folyamatos rosszullét. Voltak jobb és rosszabb periódusok. A jobbaknál még munkát is tudtam vállalni, de gyakran váltogattam, nem találtam a helyem. Az egyik rosszabb időszakban besokalltam és kerestem egy magán pszichiátert, aki terápiát is tartott. Sajnos nálam muszáj volt a gyógyszeres kezelés is a terápia mellé, de együtt ez a 2 annyira sokat segített idővel, hogy teljesen kicserélődtem.

Lett munkám, férjem és mostmár egy 1.5 éves lányom. A gyógyszer nekem csak egy ugródeszka volt úgymond, egész hamar elhagyhattam. Mire a családalapításnál tartottunk már jó ideje "tiszta" voltam.

Egy dolog nem változott, még mindig van bennem egy enyhe szorongás, izgulás az új dolgoktól, ha új emberek közé kell menni, vagy akármi számomra ismeretlen szituba keveredek. Szerintem akinek ez benne van a személyiségében annak ezt el kell magában fogadnia. Ez a szorongás nem feltétlen fog elmúlni csak tudni kell rajta uralkodni. Ami nem könnyű, nekem is jópár évembe telt. A szorongásomat csak én érzem, kívülről senki nem mondaná meg rólam. Már jóval enyhébb, nem befolyásol a mindennapi életben, hiszen attól hogy én izgulok még vannak teendőim. Maximum nem kommunikálok családon kívül a szükségesnél többet, ha nem muszáj. Most sem vagyok az a bratyizós, mindig is introvertált voltam. A kulcs hogy ezt a szorongást te maximálisan tudd kezelni magadban. Kitartást kívánok!

nem azt mondtuk hogy biztosan ez lesz. De valószínű. Egy erős, egészséges embert is könnyen megborít a gyerek érkezése, szerinted te, aki még csak nem is dolgozik, majd minden akadályt simán megugrasz? NEm hiszem.

Másik: évekbe telhet hogy a kezelés eredményt hozzon. Pláne ha ennyire konok vagy. Az nem úgy megy ám, hogy te besétálsz ő meg varázspálcával átprogramoz téged.

Én "csak" egy elszart gyerekkorral mentem oda 8 éve és most lettem jobban, pedig én még nyitott is voltam a változtatásra.

A kérdező hülye, nem tetszik a meló ezért kifogásokat keres. Megsugom nekem is volt nem egy szar munkám de csak akkor dobbantottam ha már találtam másikat. Igen rossz a meló de kell a pénz.

A szuloseggel a betegseged nem fog elmulni sőt jön a szülés utáni depresszió és az csak ront rajta. Ja és gyerek mellett az első egy évben rohadtul nem tudsz majd dolgozni, még otthon sem. Mese világban élsz.

Gratula, mentális beteg, ‘gyógyszereken él’ nő lánya vagy, szintén mentálisan beteg.

És te ezt mindenáron most tovább adod :D

Szar a gyári meló, szar az irodai,éjjel nem aludni hónapokig nem lesz szar? Az nem bántja a drága kis lelked ha a gyerek ordít majd nonstop és neked problémamegoldani kell?

Pénzetek nincs, magad írtad, te meg szószerint összefosod magad ha utcára kell mennetek. Szóval a férjed majd megszakad hogy 3 embert eltartson, eközben még azon is aggódhat hogy a kattant felesége vajon aznap képes lesz e levinni a gyereket, vagy épp bent depizik a szobában...

A terhességi és szülés utáni hormonokról nem is beszélve, még egy átlag nő is sokkal idegesebb és szeszélyesebb a hormontúltengéstől, nemhogy te.

Az én munkatársaim egy éven át szívattak. Értsd ez alatt, hogy minden nap átállították a székem, gúnyneveket használtak és folyton kinyitott a fölöttem lévő ablakot, mondván kell friss levegő( az iroda egy pincehelyiségben volt és ezt mínusz fokban is eljátszották) mondtam, oké de fázom akkor cseréljünk helyet vagy ne legyen az ajtó is nyitva mert így pont huzat alatt ülök stb. Mindenre a válasz nem. Én rohadtul fáztam és egy idő után észrevettem nincs fűtésem és kiderult ezek a mocskok mindig kikapcsolták ha nem voltam bent. Ja egész addig jóban voltunk amíg nem jött egy új srác aki kiakart kezdeni velem, de finoman közöltem hogy férjem van, ezután hergelte ellenem a többi férfi kollégát vmivel. Ezt egy évig tűrtem mert sima közfogos állás volt és így tudtam tanulni egy szakmára. Ezalatt kaptam új munkahelyet ahol plusz pont volt az előbb elvegzett szakma. Ja és főnököm sem segített.

A szivatás hozadéka hogy mai napig arcüreg gyulladásom lesz ha fúj a szél vagy tél van....

De így sem léptem le mert jaj bántanak, ugyanis leakartam tenni az álomszakmám okj-ját és ahhoz elég laza volt a meló plusz kellett a pénz. Szóval fejezd be az önsajnálatot ugyanis csak te segíthetsz magadon és sajnos te hamar feladod ha bántanak.

Azért vicces egy olyantól látni a tanulatlan szót, aki saját bevallása szerint is rendelkezik egy érettségivel. Ennyivel nem is nagyon fogsz olyan munkát találni, ami neked tetszene.

De hogy a kérdésre is válaszoljak: minekután te magad írod, hogy milyen nehéz ezeket a szituációkat kezelned (vagy sokszor inkább el is menekülsz - lásd munka), ezért nyilván életed legnehezebb időszaka vár rád, ami tele lesz szorongással, de ami ennél is fontosabb: adott helyzetben, ha eddig is előfordult, hogy végül nem tudtál uralkodni a szitun, úgy bizony előfordulhat, hogy egy csecsemővel a kezedben tör rád egy roham, ájulsz el, fosol be, amit szoktál ilyenkor, ezt te tudod. Már a terhesgondozás alatt számos olyan helyzetet kell kezelned, amire most azt írod, hogy gondot okoz. Az pedig orvosi tény, hogy a születendő gyermeked egészségének, de pszichéjének is borzasztóan árt, ha egy stresszes, szorongó várandóságod van.

Több válaszodnál pedig őszintén szólva azt tapasztaltam, hogy üldözési mániád van. Olyan dolgokat látsz a válaszok mögé, amelyek nincsenek is ott, amelyekre még csak utalás sem történt. Gondolom a korábban ért sérelmek miatt feltételezed, hogy minden egyet nem értés szándékos bántás, pedig nem így van.

Én is azt tudom mondani, hogy előbb egy jó adag kezelés, akár gyógyszerrel is, mert első körben fel kellene gyógyulni. Nem miattad írom, hogy neked milyen nehézségekkel kell szembe nézned majd, egyáltalán nem érdekel, mivel senki nem fog pisztolyt a fejedhez, hogy gyereket vállalj. A születendő babád érdeke miatt mondom, jár neki is a kiegyensúlyozott, boldog anya. Te nem leszel az, hiszen most is már lelki sérült vagy - te magad írtad. Most is olyan sérelmeket hozol fel, amelyek jól láthatóan meghatározzák a hétköznapjaid. Ezeket kell kezeltetni. Pszichológus, ha kell, pszichiáter. Igenis meg kell találni ennek a szorongásnak és az abból adódó pánikbetegségnek az okát (bár leírás alapján elég egyértelmű), mert már most csak ártasz a gyerekednek így.