fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Fél éves múlt a baba, de...

Fél éves múlt a baba, de annyira idegesít a férjem, mint mást a terhesség alatt. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Nem csinál semmi kiemelkedően rosszat, főleg, ha az itteni apákhoz hasonlítom.


Játszik a gyerekkel, fürdeti, pelenkázza, jön orvoshoz stb. Én mégis ki vagyok rá folyamatosan akadva, hogy “neki könnyebb”. Főleg, amikor este 9-kor lefekszem a babával és másnap 5-6-ig velem van. Még az egész jó, amikor a férjem dolgozik, de amikor home-office-ban van vagy hétvége van, akkor mindig iszonyú ideges leszek, ha látom, hogy mondjuk elmegy sportolni vagy hosszabban bevásárol vagy épp nekiáll szerelni én meg egyedül maradok a babával (és a gondolataimmal).


márc. 2. 21:10
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 ❯
 31/89 A kérdező kommentje:

Tudom, csak eddig mindig az volt a férjemmel, hogy most először rá koncentrálunk, aztán jön az én karrierem, azt a lakást vesszük meg, ami neki tetszik, aztán ha majd nekem is lesz fizum veszünk másikat, ami nekem is jobban tetszik. Most még nem lesz kutyánk, majd ha a gyerekek nagyok, most nem költözünk külföldre, majd ha a gyerekek egyetemre mentek (én korábban akarok). És most azt látom, hogy 10-12 évig nekem itt biztos nem lesz karrierem, nem lesz külföldre költözés, nem lesz kutya, nem lesz új lakás.


Ráadásul elvileg lenne heti 1.5 órám önfejleszteni, képzéseket csinálni, de mindig az alá esik a gyógytorna vagy az orvos vagy bármi és persze a férjemet nem érdekli, hogy kb. 2 hónapja a laptopomat nem tudtam kinyitni, ő úgy érzi, hogy nagyon jó apa. Az egész magyar társadalom szerint nagyon jó apa.


Miközben látom, hogy Hollandiában, Norvégiában vagy Németországban (nyilván a németek között nem a bevándorlók között), nem lenne kiemelkedő, csak rendben lévő, és ez is fáj, ahogy az is, hogy 10 percet nem tudok úgy gyakorizni, hogy ne boruljon ki mert telefonozok.

márc. 3. 14:08
 32/89 anonim ***** válasza:
19%
Engem terhesen se idegesített a férjem, és most se, a 4 hónapos mellett. Vagy szimplán hálátlan vagy, és irigykedsz rá, mert szabadabb nálad, vagy mégsem olyan szupi férj és apa, ahogy leírod. Döntsd el te, de ha az előbbi, az, hát...nem szép dolog, mivel Te akartál gyereket, és tudtad, hogy nagy mértékben a szabadság feladásával jár, most meg ezért hibaztatod szerencsétlen férjed, meg talán szegény gyereket is, ha pedig az utóbbi, hogy a férjed nem jó férj és apa, azt kommunikáld le vele, ha meg nem változik, idővel váltani kell..ha nem tudsz négy fal közt ülni sokat, akkor pedig már jó idő van, vidd gyakran sétálni a gyereket.
márc. 3. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/89 anonim ***** válasza:
59%

Szerintem te kicsit depressziós vagy a leírásaid alapján. Nem gondolkodtál pszichológuson? Biztos jó lenne segítség, mert süt a szavaidból a kétségbeesés. Ha nem sikerült a gátvédelem annyira, hogy még most is fáj minden alul, fél évvel a szülés után, lehet, hogy szülésfeldolgozásra is szükséged lenne. A férjed egyáltalán nem tűnik amúgy rossz apának, csak átlagosnak, de talán felé vetíted ki a belső feszültségeidet, és ez abban is megnyilvánul, hogy szerinted te jobban csinálod a gyerek körüli teendőket.


Nálunk volt egy időszak, amikor visszamentem dolgozni, hogy a nyakamba szakadt minden, ami előtte az enyém volt + a gyerek fuvarozása a bölcsibe/ből reggel-délután + 8-9 óra munka. Amikor úgy éreztem, hogy nem bírom, leültük megbeszélni, hogy mit csinálunk másképp. A férjem először nem értette mi bajom, de már mióta osztjuk a terheket, érti. Most 50-50% -ban csinálunk mindent, és ég és föld a kapcsolatunk. Csak bátorítani tudlak, hogy beszéljetek ezekről a dolgokról őszintén egymással.

márc. 3. 15:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/89 anonim ***** válasza:
10%
32-es vagyok, most olvastam végig a válaszokat. Borzasztó szomorú, hogy hányan vállalnak gyereket, akiknek nem kellene, mert akiknek ilyen szinten nyűg, hogy az első időszakban kevesebb az enido, annak minek gyerek? Más repes az örömtől, hogy egy gyönyörű új kis élet csung rajta minden egyes nap. :))) (igen, van gyerekem, és én teljesen pozitívan elem meg az anyaságot, pedig a férjem három műszakban van, és mellette vannak magantanitvanyai matekból, szóval a mindennapokban én is kvázi egyedülálló anyának érzem magam.:D)
márc. 3. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/89 anonim ***** válasza:
51%
#34: Azért egy gyerek születése elég nagy változás az életben. Valamilyen szinten el túl kell tennie az anyának magát azon, hogy minden felfordult. Durván mondva el kell gyászolnia az addigi, kisbabás léthez viszonyítva felelőtlen és szabad életet. Egy fél éves babánál simán lehet, hogy épp olyan időszakban van, amikor nem látja a fényt az alagút végén. Szeretem a gyerekeimet, nem tudnám nélkülük elképzelni az életemet, de amikor az éjszakám 1,5 órás zenés felvonásokban telik, nem éppen a pozitív oldalát látom az anyaságnak ;). De nem gondolom, hogy valakinek azért nem kellene gyereket vállalnia, mert bizonyos időszakban vagy helyzetekben negatívan látja az életét. Egyszerre hatalmas öröm és néha - bizony - szívás, erre az ember vagy rájön magától és idővel vagy jó, ha segítenek neki benne. Nekem az elsőnél például 9 hónapos korában volt egy nagy mélypont, amit szerencsére a férjem és a szüleim is észrevettek, segítettek nekem. (24-es)
márc. 3. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/89 anonim ***** válasza:
22%
35# hát nem tudom, az a baj, hogy sok szülő sokszor a saját sebeit nyalogatja csak, hogy jaj, gyászolom a régi szabadságom, amikor Ő AKART GYEREKET... ő döntött úgy, hogy mostantól nem csak a saját életéért felel, mit gondolt? A gyerek majd sosem sír, hogy jelezze az igényeit, szükségleteit, ellátja, pelenkazza, eteti, vigasztalja magát, sőt, szobatisztán szuletik? Nem is az a baj, ha valakinek nehéz, esetleg mélyponton van, hanem hogy közben a gyerekre nem gondol. Ő nem azért sír, hogy az anyját idegesitse, hanem mert ő így kér segítséget, nem tudja egyedül megoldani még a problémáit...ha meg ezt egy anya, aki ezt full tehernek érzi meg, érezteti vele (mert úgyis érzi a gyerek), a gyerek később depressziós lesz, felnőtt korában is értéktelennek érzi magát...
márc. 3. 15:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/89 anonim ***** válasza:
65%

32-es... köszönjük a rendkívül hasznos választ. Mindenki jobban érzi magát, hogy szerinted FANTASZTIKUS az anyaság minden perce, imádod, hogy rajtad csüng egy új kis élet (jézus), és aki nem így érez, az ne vállaljon gyereket. Nyilván még csak 4 hónapos a gyereked, úgyhogy hatalmas tapasztalattal a hátad mögött mondod mindezt.


Hát szerintem baromira nem fantasztikus minden perce az anyaságnak, és a nők 95%-a így érzi. Mert igenis vannak sz.r napok. És igenis vannak nehéz gyerekek, és mindannyian mások vagyunk, és máshogy élünk meg bizonyos dolgokat. És kikérem minden nő nevében, aki szerint nem habos babos cukiság minden pillanat, ettől még lehetünk jó szülők, és nekünk is való gyerek. Nagyon káros ezt a nézetet hirdetni, mert ettől az eleve bizonytalan anyák csak még rosszabbul érzik magukat...


Az én első 8 hónapom amúgy így nézett ki:

-a gyerek sírt, ha nem voltam a 2 méteres körzetében

-ha aludt (mondjuk éjjel csak úgy 3 órát), akkor is csak rajtam (!!) vagy a kezemben

-utálta a hordozókendőket (próbáltunk sok fajtát), a babakocsit, az autót, gyakorlatilag sehová nem tudtunk menni, volt, hogy már a kezemben vittem le sétálni, csak hogy kijussak a lakásból

-semmi házimunkát nem bírtam elvégezni mellette, főzni se tudtam, egész nap szórakoztattam vagy altattam.


Ha ebben az időszakban ideböfögted volna nekem ezt a kommentet, lehet, hogy ki is ugrottam volna az 5.-ről. Rettenetesen szar anyának és feleségnek éreztem magam. Akkor lett jobb a helyzet, mikor a lányom már ült és elkezdett mászni, 1 éves kora óta meg alszik is rendesen.


Szomorú vagyok, hogy ez a 32-es komment megszületett.

márc. 3. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/89 anonim ***** válasza:
9%
37# ha te az én kommentemtol vagy szomorú, csak gondolj bele abban, milyen elkeseredett lehet az, akinek soha az életben nem lehet gyereke. Neked jobb lett, amikor ülni, meg kuszni kezdett, nekik meg SOHA nem lesz jobb. Ne gondold, hogy nekem, vagy bárkinek, akinek van gyereke, nincsenek nehéz napjai, éjszakai, időszakai, de én pl akkor is hálát adok a sorsnak, hogy van egy gyönyörű, egészséges gyerekem, amiről sokan csak álmodnak, és így is érzem igazán teljesnek és csodálatosnak az életem. Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, mert nagyon nem, de: igenis becsüljük meg, amink van. Ha éjszaka nem hagy aludni a gyerekem, én akkor is megköszönöm neki, hogy van nekem, és van kiért ejszakaznom. Nekem vele lett teljes az életem, én pl gyerek nélkül éreztem azt hosszú évekig, hogy leugranek az ötödikről, olyan magányos voltam.
márc. 3. 15:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/89 anonim ***** válasza:
11%
38# kihagytam, hogy tiniként, felnőttként az évekig tartó maganyossag érzése pont abból fakadt, hogy olyan anya nevelt, akinek nyűg voltam, pedig azt mondják a szüleim, jó baba, gyerek voltam ráadásul, de valahogy sokáig mégse fogadott el, mert nem voltam betervezve.
márc. 3. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/89 anonim ***** válasza:
27%
Nyilván könnyebb a nyomorultnak, hiszen dolgozik, szerel, kiveszi a részét a gyerek körüli teendőkből is, neked meg semmi sem jó. :D
márc. 3. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!