Fél éves múlt a baba, de annyira idegesít a férjem, mint mást a terhesség alatt. Mit tegyek?

Amikor fél éves volt a gyerekem ugyanígy éreztem magam mint a kérdező. Haragudtam a férjemre, leginkább azért hogy nem ért meg, ahogy itt a legtöbben nem értik a kérdezőt. Az első pár hónapban még empatikusan állt hozzám, aztán kezdte úgy érezni, hogy most már kezdhetném jól érezni magam, mert elég idő eltelt. De nem lettem jobban. Egyre inkább nem láttam a fényt az alagút végén. Mintha börtönbe kerültem volna. És nem hatott meg, hogy másnak rosszabb, hogy más összetenné a két kezét ha így lehetne, hogy Afrikában éheznek. Nem, ez nem segített.

Felismertem és az önismereti tanulmányaim valamint tapasztalataim alapján tudtam, hogy ezzel csomagot rakok a saját gyerekemre. Ezt nem akartam, mert tudtam, hogy az én csomagom mekkora. Újra elkezdtem pszichológushoz, majd pszichodrámára járni. Segített kapcsolódni a bennem élő Kislánnyal, akit egyedül hagytak a szülei olyan pillanatokban, amikor szüksége lett volna rájuk, akire nem figyeltek eleget, aki nem kapott elegendő minőségi időt. Ahogy a Kislány szép lassan gyógyul(t), és ahogy nőtt a lányom is, úgy vált minden egyre könnyebbé. (Segített az is, hogy bölcsibe ment és nem voltunk 0/24 összezárva) Nagyon tudatosan próbálom kezelni azokat a dolgokat, amiket nálam elrontottak.

Közben a férjemmel újra visszataláltunk egymáshoz. Ez majd’ 3 éves menet volt. Más, biztos vagyok benne, hogy nem várt volna eddig, hanem lelép, félremegy. Az én férjem a sok ezerből az 1 aki nem. És ezért végtelenül hálás vagyok neki. Azért is, amiért olyan jó apa.

A lányunk 4 éves. Most már rengetegszer tudom élvezni azokat a pillanatokat, amikor visszaköszön minden belefektetett energia. Olyan összefüggéseket lát, amiről megvallom, sosem gondoltam, hogy egy 4 éves képes rá. Imádom, ahogy áhítattal hallgat minden történetet. Hogy fejből mesél. Hogy van humora, intelligenciája. Hogy szeretettel fodul minden élőlényhez. És még sorolhatnám… de nem teszem, mert nem ez a lényeg. A lényeg, hogy már rég nem börtön. Már rég nincs alagút. De tény, hogy ezt nem láttam, mikor 1 éves volt akkor sem.

Én a kulcsot az önismeretben, a belső gyermekkel való foglalkozásban és a saját gyerekünk felé minél nagyobb tudatosságban (tudatos szülői eszközök tanulása, hogy ne a hozott minták szerint működjünk) látom.

De most mit vársz? Hogy egy 24 óra alatt 10 mondatban megoldjátok - ráadásul nem empatikus, hanem kritizáló és lekezelő stílusban - a kérdező életét? Leírjatok, hogy vele van a baj és menjen szakemberhez és ő ettől… minek is kellett volna történnie?? Mi lett volna a megfelelő válasz a kérdezőtől?

Nekem itthon volt apuka (2020 februárjában szültem), full home office-ban, másfél évig. Még többet is csinált mint a kérdező férje. Igen, nekem mégis “kevés volt”, mert közben nem kaptam megértést, közben bezártam magam a szenvedésembe, ahonnan nagyon nehezen néz ki az ember, még ha tudja is, hogy ki kell. És aki ebben vagy ehhez hasonlóban nem volt benne, az könnyen mond tanácsba bújtatott ítélkezést (mely teljesen kontraproduktív), mert kívülről tényleg egy abszurd helyzet, melyben a hálátlan dög feleséget, anyát lehet szidni.

Szakember segítségét kérni sem olyan egyszerű - egyáltalán megtalálni azt akivel működik a kémia, akivel szívesen dolgozol együtt és teszed ki az asztalára a pucér szívedet. Odáig el kell jutni, ez is egy belső út. Ha valaki ezt elkezdte már a gyerekvállalás előtt, annak könnyebb lesz. De aki nem, annak még ezt is meg kell lépni. Ki tudja a kérdező hol tart ebben…

És igen, ő kérdezett. Nem ettől fog megoldódni a problémája. De kaphat egy lökést valamerre. Kérdés merre? Mert arra, ahogy itt sokan beszélnek vele, róla, akár még jobban be is feszülhet, és érezheti, hogy ahova segítségért jött, onnan se azt kapta. Ez meg még mélyebbre lök. (De legalább vannak néhányan, akik azt érezhetik, hogy megírták a tutit, csak az az ostoba bige nem csinálja. - kérdés, az ő kérdésük hogy ők miért így és miért nem másképp reagálnak)

#62

Idővel persze, könnyebb lesz. Csak nem mindegy milyen sebek, tüskék gyűlnek amíg idővel is könnyebb lesz. Ezt érdemes észben tartani.

#62