Csalódtam a nőkben. Milyen nő az, amelyik nem akar gyereket soha?

Azért bizonygatom (és nem azt hogy jól döntöttem, hanem azt hogy nem egy darab kaka vagyok) mert az emberek annyir rosszat mondtak ránk. Csak lobbizhatok az ellen, hogy anyák akik otthon elvileg a gyerekük neveléséért felelősek, a halálom kívánják... És akárhogy nézem én nem írtam semmi rosszat, de ránk viszont írtak. Erről miért nem szól a fáma- róluk miért nem mondasz véleményt? Mert nekik szabad ezt tenni? Más meg salátába öltözve azért lobbizik hogy védjük az állatokat, és azt mégis elfogadja mindenki és nem elemezgetik (azt ami nincs is, de ez neten bizonyára nem látszik) pszichológiailag. Te is olyan vagy. Óó te elfogadsz mindent de még az utolsó pillanatban is azt sugallod hogy velem bizony valami akkor is van (zavar érzek- komolyan mondom, mint egy tv-s gyógyítóműsorban...) Tudod amikor az embert minden nap hülyének nézik legalább akkor már mégjobban ragaszkodik a véleményéhez... Igen hamar megőrülnél ha ezt kellene hallgatnod minden nap. Igen érdekel a téma, alaposan utána néztem. És nem, nem azért mert tudat alatt gyereket akarok mégis. Hanem azért hogy megbizonyosodjak, nem nekem van valami bajom hogy lehülyéznek, hogy lássam más hasonló emberek mit mondanak- sajnos egyeznek a tapasztalataink.

Úgy vélem, hogy aki egyedül nem tud boldog lenni az ne is szüljön, mert nem másoktól kell várni a boldogságot. És lehet hogy önző vagyok, de azért, hogy valaki rámnyisson öregkoromban, nem fogok gyereket szülni (lehet ez az önzőség?)! Amúgy meg mi négyen vagyunk testvérek és a két utcával arrébb lakót látjuk a legkevesebbet. És bizony engem sem fognak sokat látni a szülők. Amint lehet elmegyek innen. Szeretem őket és nem is kívánhatok jobbalkat. De akkor is, nem kívánom őket sokat látni. És akkor itt meg is dől az elmélet, hogyha gyereket szülsz akkor nem vagy egyedül. Nekem nem az egyetlen élőlény a földön a gyermek. Sok más is van amivel nem leszek egyedül. Tényleg olvass el pár ilyen témát. Meg fogsz lepődni miket írnak tisztes anyák/emberek. Mert én csak cenzúrázva érzékeltettem. És ha valami érdekel, abban szeretem hosszan kifejteni a véleményem, ebben semmi furcsa nincs csak neked mert te nem ismersz és nem látod a más témában írtakat, nincs ebben semmi, ilyen vagyok.

Mint mondottam az imént, a legjobb barátnőm gyermektelen. Nem egyezik a véleményünk erről (vele sem), de tiszteletben tartjuk egymás véleményét, és ezzel soha nem bántom meg. Tudja mit gondolok, de nem erőltetek rá semmit, mert az az ő élete.

Aki meg anya, és elhord mindennek egy nőt, aki nem akar anya lenni, az meg egy másik kategória... Én senkit nem "nézek le, nem utálom, és nem bántom", csak halkan meg mertem jegyezni, hogy később fogják bánni. (de biztos van olyan, aki nem fogja soha bánni, bár én még nem találkoztam olyan 50 fölötti gyerektelen nővel, aki ne vallotta volna meg, hogy már bánja... ezt 30 évesen nem tudhatod, hogy 50 évesen mit fogsz érezni).

A másik meg, hogy ti is rossz viszonyban vagytok a szülőkkel, ez is példát mutat neked arra, hogy te sem szeretnél. Tessék. Máris egy "zavar a képben", a nem jó családi háttér...

Lényeg a lényeg.. én elfogadom, megértem, és mégsem vagyok egy televíziós show műsor gagyi távgyógyítója, akármilyen hihetetlen is.. :)

Amúgy írtam, hogy 15 évig nekünk sem volt, pedig már 17 éves házasok vagyunk... Miért? Mert nem akartam! De egyszercsak megtört a jég. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki így fog járni, de én örülök, hogy így történt. :)

Arról egy kis történet, hogy akar vagy nem a nő gyereket:

Bankár ismerősöm nem ment férjhez, de összejött egyik beosztottjával. Az illető ur nős volt, a felesége semmiképpen nem akart gyereket. Aztán ismerősöm terhes lett a férfitől. Akkor a feleség a fejéhez kapott és szinte azonnal teherbe ejtette magát a férje által. A két gyerek négy hónap különbséggel született meg...