Csalódtam a nőkben. Milyen nő az, amelyik nem akar gyereket soha?

Én csak az első oldalt olvastam el, mert ez már teleregény, hogy egyesek milyen hosszú választ írnak.

Én azok közé a nők közé tartoztam, akik nem szeretik a gyerekeket. Nem bírtam elviselni, hogy alkalmazkodni kell hozzájuk, hogy zsarolnak, hogy kiszívják az ember vérét. Ezek mind saját tapasztalatokon voltak. Anyámnak kijelentettem ne is álmodjon unokáról a részemről.

Én nem éreztem soha nőnek magam, de sokat lehetett rámilleszteni az ágybetét jelzőt, mert rengetegett flörtöltem, de sosem feküdtem le senkivel, mivel ez a legbiztonságosabb fogamzásgátlás. Ez nem vicc.

Aztán jött a férjem. Ő akart gyereket, be is csapott érte a védekezésnél, örjöngtem mikor kiderült, hogy baba van. De a párom, ha nem rajongott volna értem és a gyerekért úgy ahogy tette, még most is gyülölném a gyerekemet. De mostanra már imádom a lányomat. Semmi kincsér nem válnék meg tőle, pedig minden olyan tulajdonsággal rendelkezik amiért én utáltam a gyerekeket. De testvére nem lesz. Nem akarok másodikat, terveztük de nem kérek belőle még egyszer.

Én még most sem érzem magam nőnek csak embernek aki van.

11-02 09:07-nek

Nem értek veled egyet. Az igaz, hogy a gyerekesek voltak olyan állapotban, amikor nem volt még gyerekük, de sokan közülük azt az érzést, hogy jól érzik magukat gyerek nélkül és nem akarnak szülni nem ismerik. És általában ezek kardoskodnak. Te, aki éltél 15 évig házasságban úgy, hogy úgy gondoltad, nem szeretnél gyereket, inkább megérted, hogy mi, akik nem akarunk gyereket mit is érzünk. Bár az rosszul esik, hogy ennek ellnére ítélkeztél. (legalábbis ebben a hozzászólásdban)

Örülök, hogy te végül nem bántad meg, hogy gyereket szültél és átélsz egy csodálatos élményt, de vannak olyanok, akik nem akartak, mégis szültek és velük nem történt meg a csoda. (Csak hát ugye erről nem illik beszélni, és épp ezért nem is mondják. De ettől még érezni, látni lehet.)

El kéne fogadni, hogy különbözőek vagyunk, és nem pedig erőszakoskodni, hogy csak az az út a jó, ahogy ÉN csinálom. Kinek mi a jó. És ez szól annak is, aki a gyerektelenség mellett kardoskodik. Hozzáteszem viszont, hogy igen, az szar, ha lebunkózzák az embert, mert nem akar gyereket, és értem én, hogy szegény hozzászóló, aki kardoskodik ezerrel és védi magát miért hajtogatja a maga igazát, de szerencsére én azt vettem észre (legalábbis a környezetemben - család, barátok, távolabbi ismerősök), hogy azért az emberek elfogadják a döntést. Haragudni nem haragszanak rám, mert úgy gondolom nekem gyerek nélkül teljes az életem, max lesajnálnak... ami mondjuk zavar, de én meg viszont sajnálom őket, mert szűklátókörüek. :)

És egy cikk, amit ma olvastam.

[link]

Ja, és eszembe jutott még valami!

Oké, megbánom 50 évesen, hogy most nem szültem. De ha most bennem nincs késztetés a gyerekhez, de mégis szülnék, erre a logikára alapozva a döntést, milyen kapcsolatom lenne a gyerekemmel? Ezek alapján pedig biztos úgy érezném 50 évesen, hogy jó döntés volt?

Szerintem ez az a dolog, ami soha nem fog kiderülni.

A 09:49-esnek:

Főoldalon volt a kérdés, előszőr azért ütötte meg a szemem, másodszor meg már érdekelt a többi válasz. Angyalom galambon, erre nem gondoltál, mi?

Szia!

Én legfőbb oknak a sérüléseket tartom leginkább gyerekkorban de mindenkinél ez a válasz. Nincs olyan gyerek akit utálni lehetne szerintem. Apám nálunk agresszív volt nagyon ütötte verte anyámat, mi kaptunk hideget meleget, szeretett minket de mindig egy rideg ember volt érzelmeket sose mutatott ki. Nem akartam hogy bárki hasonlóan járjon, mint én főleg nem egy gyerek, és Én 19 voltam amikor el akartam magam köttetni de exem megvert a műtét napján hogy nem mehetek sehova és bezárt. Azóta is hálás vagyok neki ezért most vagyok 22 hetes terhes. Egyszer mindenkiben jön az ösztön amikor megtalálják azt a TÁRSAT -mert szerintem ez leginkább társ függő- akinek szülni akarnak. Lehet hogy Te nem voltál még valakinek a szó igazi értelmében a partnere és ezért nem mondták hogy na Te vagy az akitől kell. De ha belegondondolsz hogy Te kitől/kiktől akartál esetleg eddig lehet már bánnád is. Tetszik ha valaki ennyire családcentrikus főleg egy férfi mert ez nagyon kevés már! Majd ha megtalál egy olyan nő aki igazán szeret az úgyis annyit fog szülni amennyit szeretnétek. Lehet ágybetétnek nevezni valakit de az egy kicsit sértő, Ők nem akarnak abba a szerpbe bele lépni ami a magyar gondolkodás módnak alap és ideális, ezért sem lehet senkit elítélni. Mindenki rájöhet egyszer hogy elrontotta vagy azzal hogy nem vállalt vagy pont azért mert vállalt. Neked úgyis lesz mert Neked van arra van igényed hogy egy ilyen társat találj. Sok sikert kívánok hozzá.

13:04 es vagyok

ajjaj!

Nekem is volt már ezzel a nővel egy "vitám" amint válaszolsz nem hagy békén ír duruzsol és bosszant. Volt egy csajszi 19 éves gond-e hogy nem akar gyermeket szülni normális Ő még ettől? Én válaszoltam fiatal még nagyon lehet változni fog sőt biztos. Erre úgy nekem esett! De megérte írkálni vele mert tetszett ahogy dühöng azon ami nem is neki szól és kioszt mindenkit aki nem azon a véleményen van mint ő! Ő beszél toleranciáról? Akkor elöször fogadja el hogy Ő így gondol egy gyerekre én amúgy. Nem másra kell ráeröltetni a toleranciát hanem gyakorolni kellene mert Ő nem tudja mit jelent. Tőle erőszakosabbat nem láttam még!