Nem tudtam meggyőzni a párom, hogy tartsuk meg a babánkat ma ment abortuszra. Hogyan lehet ebbe beletörődni?

Bizony ám! Aki 150.000-et törleszt, az nem putrit vesz. És az sem lényegtelen, hogy van egy párkapcsolaton belül annyi külön pénze az egyik félnek, hogy saját házat vesz magának?

De nem is ez a lényeg: én úgy látom, jó dolgában nem tudja, mit tesz és tett.

Az én szememben anya az, aki jobban szereti a gyerekét magánál. Aki magát szereti jobban a gyerekénél, az nem anya. Aki pedig szántszándékkal ilyen módon teszi tönkre a férje életét, az nem szereti a párját sem.

Durva leszek: de miért nem valamelyik már megszületett gyerekétől vált meg, ha sok volt a három? Miért éppen a legvédtelenebbet nyíratta ki?

Nem feltetelezek semmi szornyut meg rosszat a kerdezorol es csaladjarol csak megfordult a fejembe, hogy bizony nem minden esetben az abortusz a legkegyetlenebb dontes.

Barmi legyen is az ok de szeritnetek ha egy anya ugy erzi, hogy nem tudja megadni a szukseges szeretetet, lelki tamogatas, odaadast, torodest... a szuletendo gyerekenek akkor biztos jo otlet ennek ezt a gyereket minden aron megszuletni? Azert van a vilagon a legtobb gond mert valahol, valaki nem szeretett egy gyereket. Pl. a halalt nem lehet szepiteni mert ugyan az a vegeredmeny csak az nem mindegy, hogy az alany mennyit szenved elotte.

En is anya vagyok es magambol kiindulva sosem lennek kepes abortuszra de ezt azert erzem igy mert tudom, hogy a megszuletet gyerekemet tudnam szeretni akkor is ha egy nemkivant terhessegbol szuletik meg. Megtennek minden tollem telhetot, hogy biztositsam szamara erzelmileg azt amire szuksege van. Szerentnem azt a gyereket barmi legyen is. Na, de mi a helyzet azzal aki nem igy erez?? Akinek nyug, teher, gond, faraszto, idegesito es az eletet megkeserito "alany" lesz a gyerek szules utan?? Biztos jo otlet megszulni azert, hogy az a gyerek ki legyen teve mindenfele kitaszitasnak, banatnak, keserusegnek es sajnos sok esetben bantalmazasnak? :( Az abortusz szomoru es csunya dolog de megmenthet egy nekivant kisgyereket nagyon sok szenvedestol ahol az orokbeadas nem egy opcio.

A halál nem ment meg a szenvedéstől senkit. Ilyet csak az mondhat, aki tudja, milyen meghalni. Ilyen ember meg nincs.

És ez a gyerek nem volt nem kívánt: őt várta az apja.

Szerinted azt mondhatta a nő a férjének, hogy: "Drágám, én ezt a gyereket nem tudnám szeretni, mert csak a gond van vele, szegény szenvedne emiatt, ezért megölöm, hogy neki jó legyen.".

Ezt komolyan gondolod?

Az életével együtt elvették mindenét: az első szavát, lépését, mosolyát, az óvodai, iskolai ballagását, érettségi bizonyítványát, az első szerelmet, a diplomát, a társat, a családot, a mindent.

De az anyja él!

Inkább dögöljek meg, de a gyerekemnek ÉLVE legyen jó!

Arról nem beszélve, hogy ha őszintén szeretem a férjem, nem töröm ketté a szívét a KÍVÁNT gyereke megölésével.

Én nem a kérdésre válaszolok, emiatt előre is bocsánatot kérek, kedves kérdező, és jó szándékú válaszolók.

Kedves abortuszellenzők!

Tisztelem a velemenyeteket, örülök hogy nem kerültetek olyan helyzetbe, hogy kilátástalannak látjátok.

De azt kérném, hogy menjetek néha át válás kategóriába.

Ott gyakran sokat támadják a kérdezőket, hogy minek szültek stb.

Jó lenne egy kis lelki támasz nekik, hogy nem döntöttek rosszul mikor vállalták a gyermeküket.