Ebben a helyzetben mit tehetnék?

Ha nincs, akire a gyerekt ráhagyd (igen, ha bölcsibe, oviba megy, akkor is oda kell vinni, érte kell menni időre és ez egy olyan egyetemmel, ahova be is kell járni, az orvosi pedig ilyennel nem épp összeegyeztethető) és nincs, aki vastagon pénzel benneteket, akkor az orvosit babával nem fogod elvégezni. Nekem két egyetemmel van tapasztalatom, a joggal (ELTE) és az állatorvosival. Na most a jog, az hiába nehéz, az olyan volt, hogy ha bemégy, bemégy, ha nem nem, legalábbis előadásra. Soha senki sem foglalkozott vele. A szemináriumokon meg 3 hiányzásunk volt mindegyik félévben, ezeket pótolni se, indokolni se kellett, nem érdekelt senkit. Három felett volt, akinél lehetett kunyerálni, hogy ne kelljen ismételned, volt akinél nem. Igaz, olyan is volt, aki megmerte csinálni, hogy mással íratott alá maga helyett, és simán többet hiányzott, de annyira azért nem nézték, hogy lebukjon...

Szóval, ha volt egy ilyen napom, hogy reggel nyolctól este nyolcig voltak órák és előadások (ehhez hozzá kell adni azt a másfél órát, amíg beértem, meg azt a másfelet, amíg haza, ugye) úgy, hogy közben volt mondjuk 1-2 két órás lyuk, ami pont semmire sem volt elég, akkor egyszerűen kiszórtam azt, ami nem kötelező, és csak arra mentem el, ami muszáj, így mást is tudtam csinálni aznap, meg amúgy is nagyrészt az általuk megírt könyvet nyomták le, egy kezemen meg tudom számolni, hány oktató előadása nyújtott ennél többet.

Na az állatorvosi ehhez képest olyan, hogy előadásra járjál, mert egyrészt csak a könyből nem fogod megtanulni, másrészt véletlen-szerűen ellenőrzik a jelenlevőket, és ha egy fél évben te 3x nem vagy ott, akkor veheted fel megint. A gyakorlati órákról meg lehet ugyan hiányozni ott is néhányszor DE pótolnod is kell minél előbb. Nem hiszem, hogy a humán orvoslást lazábban oktatják ennél.

Szóval emellett nem fogsz babát, kicsike gyereket bölcsibe hozni-vinni, betegségekor folyton otthon ücsörögni stb. Meg kell várnod, míg nagyobb lesz, és kell ugye valaki, aki finanszírozza a megélhetéseteket közben, mert alapból élni kell, de egy ilyen egyetem meg drága a dolog és hát dolgozni meg végképp semmi időd nem lesz mellette. Az kizárt. Főleg a gyerekkel.

Lehet persze csúszkálni, csak nem érdemes, mert szintén rohadt drága a költségtérítés és megvan, hogy az állam hányat fizet neked, ha abból kicsúszol, akkor számold ki mennyire fogsz eladósodni, hogy be tudd fejezni, főleg, ha még utána is csúszol.

Részben könnyebb az élet egyetemistaként, de van, amiben nehezebb, egyetemtől függ. Ami szívás a munkahelyhez képest, az az, hogy nem egy fix nyolcórás állás. Nem tudhatod milyen órarendet dob a gép, nem tudhatod mennyire engedik, hogy próbáld tologatni, hogy jobb legyen, nem tudhatod, hogy a fixen megadott pontokon kívül még mit és hova tudsz bepakolni majd az órarendedbe, mert ez szerencse kérdése is... Szóval nem lehet úgy tervezni, hogy akkor te nyolctól négyig leszel "bent" és szuperanyu megoldja reggel is meg délután is stb., mert kell a B terv meg a segítség arra az esetre, ha nagyon nem így fog kinézni az az órarend + még el se lóghatsz belőle kb. semmit. Na meg ugye a megélhetés.

Szia, én csak biztatnálak. Te is írod, hogy ő már egy élet, egyszeri és megismételhetetlen. Az orvosi esküről tisztán gondolkodsz, és ez jó.

Szerintem az álmodról sem kell lemondanod, persze némi csúszással jár majd. Nekem volt középiskolában egy osztálytársnőm, aki babás lett, aztán évhalasztással érettségizett le, majd utána szépen lassan kiépítette az életét (sajnos ő nem számíthatott az apukára, csak a szüleire- az is egy jókora pofon után, de), már szent a béke,és rendeződtek a dolgok, a gyerkőc pedig egy kész öröm- és szeretetforrás.

Anyukám is rettentő kacifántos körülmények közt döntött az élet mellett, amit mindenki lehetetlennek hitt, azt szépen megvalósította. :-)

Az abortusz kegyetlenség, az élet erőszakos kioltása. Kérlek ne mérgezd magad egy ilyen tettel! Te annál többre vagy hivatott! A legjobbakat kívánom, őszintén.

Sokak le fognak pontozni, akkor is leírom. Én egy gyereket nem tartanék meg, ha az apja nem akarja őt. Én tudom milyen apa nélkül felnőni, tudom milyen érzés hogy az apád még csak le sem ..... téged.

Hát engem is elhagyott, de valahogy nem viselt meg, sokkal jobb életem volt nélküle mint vele lehetett volna. Egy percig se bánom hogy nem volt része az életemnek, és ezt tényleg, őszintén írom. Aztán 10 éves koromban lett nevelőapám.

Sokan a tanulásról írtok csak, de arról nem h az apuka mellettetek volt vagy sem?

Mint nő és mint apa nélkül felnőtt ember mondom. Én nem tartanám meg.

Tudom, de nem erdekel , ha lepontoztok!!!

Elobb tanulj, élj dolgozz legyen szakmád . Teljesítsd be az álmod.

Jó erzes anyának lenni de annál nincs szebb ha ugy leszel anya h kozben van egy szerető férfi melletted! De ezt neked kell érezni.

ma 15:32

Tudod, az egy dolog hogy téged nem viselt meg hogy apa nélkül nőttél fel, vagy csak nem ismered be még magadnak sem. Tudom, tudom, lett egy nevelőapád helyette...

Engem sem viselt meg különösképp apám hiánya, nem siránkozok emiatt (ha annyira bántana felvehetném vele a kapcsolatot, de minek), csak a saját gyerekemmel én nem tenném meg azt amit én is átéltem.

Hiába van itt a sok bölcs, egy gyereket megtartani nagy hiba úgy hogy az apa azt a háta közepére sem kívánja. Én biztos nem tenném. A kérdező fiatal, előtte van az élet, és az az igazi amikor egy szerető férjjel vállal babát ha eljön az ideje.

Sosem értettem azokat, akik rászülnek a nagyi nyakára, majd amíg ő egyedemen csücsül addig majd nevelje a nagymama...Jézusom! -.-'

Engem sem viselt meg különösképp apám hiánya, nem siránkozok emiatt (ha annyira bántana felvehetném vele a kapcsolatot, de minek), csak a saját gyerekemmel én nem tenném meg azt amit én is átéltem.

Oké, én meg mindenkinek olyan gyerekkort kívánok, mint amilyen nekem volt, kettesben anyukámmal. Egy pillanatig se hiányzott az apám, anyával eljártunk kirándulni, fagyizni, nagyokat beszélgettünk, filmet néztünk..bármiben számíthattam és számíthatok rá most is. Az én életemhez semmi pluszt nem adott volna egy apa, teljes volt így is a gyerekkorom.

Persze nem mondom, biztosan van akinek hiányzik az apja ha nincs, de én boldog voltam nélküle is. Én is bármikor felvehettem volna vele a kapcsolatot, sőt, 17 éves koromban ő is próbálkozott, de elhajtottam.

Sokkal jobb életem volt mint azon osztálytársaimnak, akiknek ugyan volt apjuk, de állandóan veszekedett velük, verte őket, ivott vagy csak nem foglalkozott a gyerekkel, mert folyton veszekedtek a szülők. Én emiatt biztosan nem vetetném el a gyerekemet, és nem lehet tudni, mit hoz a jövő.