Ahol mindkettő szülő dolgozik, ott van idő sportolni?
Dolgozó emberként el nem tudom képzelni, amikor az ember hazaesik mondjuk este 6-ra és este 10-kor már aludni kellene (ami nyilván nem valósul meg).
Ráadásul ismerek családosokat, ahol mindkettő szülő dolgozik, 5-6 óra alvás és semmi, de semmi érdemi szabadidő.
Amúgy igen, ennyire nincs életem, mert mégis hogyan lenne?
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..
Itt a 40-es válasz utolsó pontja ihletett meg. És gyengék kedvéért, ez a kérdés arról szól, hogy gyerek mellett hogy sportol, aki sportol (mert TUDOM, hogy a zöme sehogy), az meg arról, hogy mégis hogy merik azt mondani, hogy arra van időd, amire akarod. Lehet átfedés, de két különböző dolog.
Amúgy magamról, ha már a téma helyett rajtam lovagolt a fele...
Fogalmatok sincs, milyen érzés az, amikor az ember az ötödik FELESLEGES papírját szerzi meg, illetve épp azért küzd. 2016. szeptember 26. óta dolgozom egész pontosan, azóta a délutánjaimat eleinte vezetésórák, esti OKJ és fogászat tették ki. Később autodidakta tanulás, hétvégi OKJ, még később az egyik kifejezetten nehéz egyetemi szak esti formája.
A fotózás lenne a hobbim, 2018-ban kaptam is egy új DSLR-t. Sajnos az ujjaim elegek lennének, hogy megszámoljuk, hányszor használtam. Szeretnék sportolni, túl lehetnék már néhány Balaton-átúszáson, járnám az Országos Kéktúrát, futnék félmaratont. Ehelyett tele vagyok krónikus betegséggel, a második emeletnél zihálok és a COVID alatt kezdtem heti több órát sportolni, azt is otthon, amiben semmi öröm nincs és ha elmegy a COVID, ismét nem lesz időm rá. Pedig AKAROM, mégse lesz időm rá. 8 éve nem voltam otthonról távol egyhuzamban többet, mint 3 nap. Utazni most a Chopok-csúcsnál voltam a legtávolabb, 1 napig, korábban Bécsben, 2 napig, kiskoromban Temesváron. Ennyi. Nem utaztam. Moziban talán 3 éve voltam utoljára. Színházban talán 2014-ben.
Ilyenkor az ember elgondolkozik azon, hogy miért is él valójában.
Mindenki mondogatja, hogy megéri, majd meglátom, hogy megéri. Mégis miért? Pláne, hogy informatikus lehet valaki 1,5 éves bootcamp-pel is. Az a szenvedés, ami 5 éve tart és még nem látom a végét, letudható lett volna 1,5 év alatt.
29 vagyok, alapvetően szeretnék gyereket, de fogalmam sincs, hogy mikor jutok el oda. Nyáron valaki azért hagyta abba velem az ismerkedést, mert közöltem, hogy diploma után szeretnék 2-3 évet ÉLNI.
Mások 6-8 évet is élveznek az életből a papír megszerzése és a gyerek között.
Így, ennyi tanulással mi értelme élni? Ez csak szenvedés.
A gyerekes ismerőseim meg tényleg arról számolnak be, hogy nincs énidejük, nincs hobbijuk, nem sportolnak. Hozzá is teszik, hogy ha lesz gyerekem, majd meglátom én is. Látom már most, ugyanis hazaesik az ember és 3-4 óra múlva már aludni kellene. Egyedülállóként is úgy fér bele, hogy robotporszívó, robotfelmosó, a ruhaszárítóról öltözöm, hetente kétszer mosogatok, online bevásárlás, online ügyintézés és lassan hívok takarítót, ha már én is undorodni fogok a saját konyhámtól.
Úgyhogy igen, nem szívesen állnék be a sorba, a válások, borzalmas gyermekkort biztosító szülők sorába, nem akarok rámenni a szülőségre. Anyának lenni főállás. Ha a férj nem keres annyit, hogy eltartsa a családot, amíg a legfiatalabb gyerek 16-17 nem lesz, akkor nem kell gyerek. Ennyi.
válasza:Akinek ekkora probléma a gyerek, az minek akar egyáltalán? Látványosan félsz attól, hogy másra leszel utalva, félsz a válástól, félted a függetlenséged. Ha a sport szóbajött (függetlenül attól, hogy nincs hozzá sok kedved ahogy elnézem), akkor valószínűleg félted az alakod is. Nem kell mindenkinek gyerek. Nekem sem. Cukik, aranyosak, lehet őket szeretni, de annyira jó érzés csöndbe hazaérni, annyira jó érzés, hogy szabadok az estéim, jó érzés, hogy nem leszek fizikailag leamortizálva, nem leszek kialvatlan soha, költözhetek, amikor akarok, mert munkahelyet váltanom nem kell (éljen a home office), iskolaváltáson meg nem stresszelem magam, hiszen nincs gyerekem, ha szar lenne a kapcsolatom, fogjuk és szétköltözünk, nincs gyerek, nincs hitel, azt csinálok, amit akarok.
Tisztelem az anyákat és az apákat, de nekem ez az élet több lemondást tartogat, mint másnak. Több fejfájást és fejtörést jelent maga a logisztika is, de egy értelmes utódot nevelni és védeni a mai világtól még inkább. Egyszerűen rosszul érzem magam, ha erre gondolok, nem úgy gondolok rá, hogy jaj, de jó lesz, hanem mint kisiskolás koromban a menzára, hogy nem lehetne esetleg valahogy megoldani azt, hogy nekem azt a valamit nem kell megennem...? Nem lehetne megoldani azt, hogy úgy is ember vagyok és teljes értékű nő, feleség, rendezett élettel, hogy nincs gyerekem...? De, meg lehet oldani.
Az ember ha kutyán gondolkodik, akkor könnyebben látja be, ha nem való neki állat. De az emberek remegnek a gyerekért, pedig elfogadni, hogy neked az nem való akkor sem, ha cukinak tartod őket, az már tabu. Miért? Szülnek elegen, választják azt az utat elegen. De van elég út, amik között van olyan, amit jobban enyémnek érzek. Ezt nem szégyen magadnak bevallani.
Élj úgy, hogy boldog legyél. Nincs kötelességed a magánéletedben, ha nem akarsz. Azt vállald, ami feltölt, boldoggá tesz és ami önazonos. Te jelenleg nagyon-nagyon szorongsz a gyerektémán... Ízlelgesd még egy kicsit, nem biztos, hogy az a te utad.
válasza:És a 222-es válaszom úgy írtam, hogy magam is eltöltöttem 9 évet a felsőoktatásban. Én is informatikusként végeztem (de voltam más is :P). Én is dilemmáztam ezen. Mindenen.
Ha van kedved, bármivel kapcsolatban, írj nyugodtan. Vannak dolgok, amikkel nem tudok azonosulni a te gondolatmenetedben, de azzal semmi baj sincs. Talán mindkettőnknek tanulságos beszélgetni ezekről a dolgokról egymással. Ahogy gondolod. :)
Nem az alakom miatt akarnék sportolni. Az egészségi állapotom miatt.
Vannak krónikus betegségeim. Ráadásul kicsi korom óta gyenge és ügyetlen vagyok. Plusz olykor szeretnék elmenni nagyobb bringatúrákra, de a többiekhez képest nevetséges, mennyire nem bírom, elmennék gyalogtúrára, de 20 km után összeesem stb... Mások ebben a korban hetek alatt felkészülnek egy félmaratonra.
válasza:Sok autoimmun betegség a terhességre jön ki, bennem meg már így is vannak autoimmun folyamatok.
2-es típusú cukorbetegség is jöhet terhességtől...
Azért jó lenne baba, csak ne rohanásból állna az élet és lenne ideje és oka az embernek arra, hogy boldog legyen
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!