Anyósom és apósom utálnak, mit tehetek?

Jaj de jó, hogy van még valaki itt :) Elmesélem mi történt.

Tudtam, hogy az ahogyan éltem nem volt normális, de a válaszokból rájöttem, hogy sokkal rosszabb mint ahogyan akkor gondoltam. Nem tudom melyik válaszoló vagy, de sokakra haragudtam, hogy engem hülyéznek le meg a legrosszabbakat mondják rám. Ezért nem is volt kedvem többet válaszolni.

Március közepén egy újabb duzzogás és bunkózás után elegem lett és megmondtam nekik, hogy ez így nem mehet tovább. Persze óriási veszekedés lett a vége. Elköltöztem egy nagy városba, elsö körbe egy lakótársal laktam. A párom fizette ki az elsö hónapot mert neki volt keresete. Mivel sokakkal a középsuliból kapcsolatba maradtam, gyorsan találtam munkát fogászati rendelöbe aszisztensként. A párom mondta, hogy amikor találnak embert aki az ö munkáját fogja végezni a cégbe, jön ö is és majd együtt lakunk. Ebböl nem lett persze semmi, szakítottunk. Hála a jó Istennek. Mára már elég a fizetésem, hogy saját albérletbe lakom. Van barátom, a családja imád. Már azt tervezgeti, hogy szeretné, hogy ketten együtt lakjunk :)

Lehet, hogy egyesek nem fogják elhinni, de tényleg így történt minden. Soha az életbe nem éreztem magam jobban és felszabadultabban. Azt csinálok amit akarok, oda megyek ahova akarok, senki se áll az utamba, senki se dolgoztat, senki se duzzog, nézi mikor keltem fel reggel. Ezek után ilyen apróságknak örülök.

Amikor elsö nap az albérletbe leültem egy csésze kávéval könyvet olvasni nyugalomba, úgy éreztem magam mint aki megszabadult volna a bilincsekböl.

Tudom. Én sem gondoltam, hogy sikerülni fog. Tudtam, hogy igazatok van de nem tudtam, hogy lépjek ki abból a helyzetböl, olyan kilátástalan volt, és haragudtam, hogy senki sem ért meg hanem “bánt”. Azért ellenkeztem a válaszolókkal. Pedig könnyebb volt mint gondoltam, ahogy megtettem az elsö lépést a többi jött magától.

Belegondoltam milyen életem lesz ha ez így marad és hát huh..

Amúgy biztos unalmas vagyok, hogy ennyit írok, de annyira örülök, hogy kiszabadultam abból a pokolból és visszagondolva én nem tudom, hogy bírtam ki.

Köszönöm kedves válaszoló, hogy neked is elmesélhettem, jól esik mind ezt leírni :)