A te szüleid hogyan fogadták azt, hogy nem akarsz gyereket, mit szóltak hozzá? Beletőrödtek ebbe? Mikor és milyen körülmények között közölted ezt velük?

Hát,pedig nem igazán illik rákérdezni,hiszen ha valami olyan oka van ami magánügy akkor igen csak bele üti valaki az orrát kéretlenül.

Had ne kösse az ember a másik orrára,hogy meddő,de ha nem ez az indok is ez olyan...személyes dolog. :D

Nálunk szerencsére manapság már nem nagyon téma, elfogadták, mást úgysem tehetnek :D 16 éves korom óta tudom, hogy én nem szeretnék anya lenni, hamarosan 35 leszek, és még mindig nem, szóval . . .

Anyukám teljesen megérti, szerinte nekem nem való, apám meg egy időbe próbált rábeszélni, de jóideje felhagyott vele.

A nagyszüleimnek tudom, hogy nem tetszik, de már ott sem téma pár éve. Az egyik mamám egy időben folyton ilyenekkel jött, hogyha bevállalnánk, akkor kapnánk szocpolt, amiből befejezhetnénk a házat meg ilyen csámpás érvek, de amúgy semmi komoly.

Egyetlen egyszer ért nagyobb atrocitás a dolog kapcsán. Történ ugyanis, hogy az egyik kollégám (pasi) állandó témája lett, hogy mikor akarok már gyereket, de mindig mondtam, hogy én jó eséllyel soha. Aztán valami bekattanhatott nála, mert nagyon csúnyán elhordott mindenféle önző p!csának, amiért nem akarok gyereket, hogy jó ideig nem beszéltünk, csak a munka miatti legszükségesebbet, holott előtte naponta jött csevegni kicsit ebédidőben.

17 éves korom óta vagyok együtt a (ma már) férjemmel, szóval lett volna/lenne kinek szülni, de minden porcikám tiltakozik a gyerek ellen, szerencsére a férjem szintén így van vele.

Sosem akartam gyereket, ezt pedig soha nem titkoltam. A szüleim semmit nem mondtak rá egy ideig, majd mikor 30 lettem, apámnál bekattant valami, és elkezdett kérdezősködni erről. Mondtam neki, hogy még mindig nem akarok gyereket, nem hiszem, hogy változni fog. Azt mondta rá, hogy jó jó, de mikor lesz neki unokája?! -.- Utána egyre rámenősebb lett, a végén már konkrétan ajánlott nekem egy autót ajándékba, ha szülök. Ez komolyan így hangzott el! Eljutottunk odáig, hogy megmondtam neki, hogy ha még egyszer felhozza a témát, én felállok az asztaltól és hazamegyek. Azóta kb. csak félévente érdeklődik és telefonon.

A család többi részét egy kicsit se érdekli a dolog, és ennek nagyon örülök.

A barátok nyilván ismernek, elfogadtak, aki próbált győzködni, az egy idő után megunta.

A kollégák érezték egy időben a késztetést, hogy rá kell beszélniük, de már ez is kezd elhalni. Nagyon idegesített anno, de tudom kezelni. Most már egyre nyersebben mondjuk :D

35/N

Teljes mértékben elfogadták. A barátaim is. 6 éves voltam amikor kijelentettem, hogy nem lesz gyerekem. Az unokatestvéreim szülei kinevettek és azt mondták majd emlékeztetnek erre a mondatomra amikor már a másodikat gyerekem útban lesz.

Hát nem jött nekik össze.

Inkább ismerősök zaklattak sokszor ha valahol összefutottunk, hogy miért nincs még, meg fogod bánni, egyedül maradsz, így nem vagy igazi nő és hasonlók.

2 szülész-nőgyógyász volt a családban, még ők is megértették, hogy nem akarok gyereket.

Szóval valójában azok zaklattak ezzel akik alig ismernek.

Férjem szintén nem akar, ezt a legelén megbeszéltük.

#36 csak sajnos az abortuszt nem ott a legelterjedrebb, ahol a legnagyobb a népsűrűség, ahol a legnagyobb szükség lenne rá

(fejletlen országok, magas születésszám, törvényszerű, sajnos). A legjobb lenne, ha meg sem foganna, így nem lenne gond. Ez a szegény régiókban a fogamzásgátló szerek hiánya miatt nem lehetséges. De a nyugati civilizációban szinte mindenkinek elérhető a fogamzásgátlás, sok különböző módszer, mégis sok az abortusz.