Hogy nevezik az ilyen szülöket?

Igazuk van a válaszolóknak, hogy a szülőnek nem kötelessége ingyen lakást adnia a gyerekeinek. De majd később a gyereknek sem lesz kötelessége pelenkázni és gondoznia a szüleit, ilyen felfogással (adok kapok), hanem majd szépen mehetnek öregek otthonába. És majd a 7 lakás egyikének az árából finanszirozhatjak az öregek otthonát, és élhetik ott nyomorúságos öreg korukat, úgy, hogy a gyerekeik feléjük se fognak szagolni. És teljesen jogosan. Egy gyerek nem abból áll hogy megcsinálod, tartod 18 éves koráig (haha kötelez rá az állam, különben elveszik a gyereket ha nem tartod el megfelelően), cserébe pont annyit tesz a gyerek is hogy keres egy normális öregek otthonát nekik és kész is az adok kapok.

De persze így még a gyerek lenne az önző meg a hálátlan hogyan merészeli ezt tenni a saját szüleivel?? Hát, a szülők is csak a minimumot tették le az asztalra a gyerek felé, így a gyerek is csak ennyit viszonzott.

Arrol meg ne altalanositsunk már, hogy ha a feneke alá kap a gyerek valamit rögtön automatikusan elkényeztetett lesz és majd nem fog tudni értékelni semmit. Én kaptam segítséget a szüleimtől hogy a férjemmel tudjunk házat venni (konkrétan egy önerő részt kaptunk mi meg hitelt vettünk fel), és nagyon hálás vagyok érte, és férjem is. Piszkosul nagy segítség volt ez nekünk elindulni az életben. És Vica versa, ha szüleinknek kellesz bármi segítség, akkor segítünk amiben tudunk. És majd ha olyan idősek lesznek hogy nem tudják magukat ellatni, akkor nem kérdés hogy nem öregek otthonába fogjuk rakni őket hanem ápoljuk őket, mert CSALÁD vagyunk, adok kapok, segítjük egymást. És ezt az eszmét viszem tovább, mi is gyűjtjük a pénzt, hogy majd ha a gyerekünk felnő és kirepül, mi is ugyanígy el tudjuk majd indítani az életben, ahogy minket a szüleim.

Szóval ki mint vet, úgy arat.

51

Köszönöm ezt a választ, kicsit visszaadtad az emberiségbe vetett hitem, bárcsak mindenki így gondolkodna 🙏

Akkor leírom az én történetem, bocsi, hosszú éesz.

Nekem egy 2 éves kislányom van és a ház, amiben lakunk az apja nevén van, haszonélvezet a nagypapáé. Apuka 45 éves egyébként, így innen nem értem, minek a töknek van rajta a nagypapa haszonélvezeti joga.

Soha nem érdekelt a párom háza, sem a vagyona, de ez most mindegy.

Most ott tartunk, hogy megromlott a kapcsolatunk és a szüleim igaz rám íratták a házat ( akik egyébként külön vannak), de a haszonélvezeti joguk rajta van. Tévedésbe ne essünk, nem akarom apámat kitenni a házból, viszont iszonyat módón lelakta már a házat. Nekem a nettó fizetésem sem mozog nettó 500 körül, így el lehet képzelni, mennyire tudtam az utóbbi időben félretenni önerőre, semennyire. Most bízok benne, hogy idén tudok félretenni, de annyira irreálisak a lakásárak, hogy csak reménykedni tudok, hogy x időn belül sikerül valamennyit félretenni. A dolog lényege az, hogy tulajdonképpen simán lehetnék a gyerekemmel akár földönfutó is, ugyanis a szüleim nem engedik meg, hogy önerő híján jelzálogot vegyek fel a házra, mert övéké a haszonélvezeti jog. Részben megértem, viszont nekem és a gyerekemnek ez sokat jelentett volna, mert így tudott volna mozdulni a dolog valamerre.

Igazából azt is mondhatom, hogy leszarják a fejem, mert apuval is csak akkor beszélek, amikor én hívom fel. Innestől mondja már nekem valaki, hogy mi a tököt kezdjek egy olyan házzal, amin mind a 2 szülő haszonélvezeti joga rajta van? Függetlenül attól, hogy viselkednek velem, azt mondom, soká éljenek még. De azt is tudják- mivel semmit sem kaptam otthonról- hogy főleg így kicsi gyerekkel nehéz helyzetben vagyok. Azt sem engedik, hogy a gyerekkel hazamenjek. Én így jártam sajnos. Van egy olyan párom, hogy anyagi szempontból függőségi viszonyban akart tartani ( pl ha rossz a munkahely, szerinte hagyjam ott... persze, mert az élet így működik....). Most lejár a gyed és jövő héten megyek állásinterjúra. Bízok a legjobbakban.

"Aha. szóval ha nem kap milliós ajándékot a kölök, akkor besértődik, és szarik azokra akik évtizedekig eltartották, nevelték, és ez rendben van.. Ez egy hisztis takony hozzáállása. Ha nem ostoba csicska a szülő, akkor dögöljön meg?"

Félreérted szerintem. Ha a szülőnek sincs miből adni, mert ők is épphogy megélnek valahogy, akkor természetes, hogy ne vergődjön a gyerek milkós ajándékok után. De ha a szülőknek több lakásuk is van, és megtehetnék, de csak azért sem segítik a gyereküket a saját lábra állásban, mert önzőek akkor ne csodálkozzanak később ha már ők fognak segítségre szorulni akkor a gyerek tojik rájuk. A kettő között különbség van.

Mellesleg egy gyerek se kérte soha hogy megszülessen, így elvárni se kéne, hogy legyél hálás b+, hogy világra hoztalak és felneveltelek, mert voltam olyan önző annak idején, hogy csinálni akartam önmagamból egy másolatot. A hálát mint olyat ki kell érdemelni, de ahol már kötelezően megmondják hogy legyél az na ott már bajok vannak.

54-es. Nem, ne dög.ljön meg, kényelmesen el lesz látva az öregek otthonában a lakásainak az árából. Ha a gyerek berakja a szülőt az öregek otthonába, az a gondoskodás egy formája. Lehet, hogy ereje sem lenne gondozni, pelenkázni, mert ugye 45-50 éves koráig két állásban gürizve teremtette meg magának az alapvető életszükségleteket, mert ugye a szülei nem indították el az életben, noha bőven lett volna lehetőségük rá.

Nem azt mondom, hogy a szülő áldozza fel magát a gyerekért, semmizze ki magát, de ha feleslege van, akkor kinek adja, ha nem a gyerekének. Persze, hogy nem kell mindent a gyerek alá tolni, de az elkényeztetés nem egyenlő az életben való elindítással. Az én életkezdésemet pl. úgy támogatták a szüleim, hogy egy pici, felújítandó, udvarra néző garzont kaptam tőlük, de a felújításra már nagyrészt magam spóroltam össze a pénzt, a munkák egy részét pedig a szüleim segítségével önerőből végeztem. Aztán gyűjtöttem, így lett egy picivel nagyobb, jobb lakásom. Abban is segítettek a felújításban. Mindezt biztos nem kaptam volna, ha azt látják, hogy nem teszek bele én is erőfeszítést az életkezdésbe, pl. kiváló minősítésű diploma, egyetem mellett nyári munka, munka mellett mellékes pénzkeresetek, stb. Ezt a mentalitást átvettem tőlük, most pl. a gyerekemnek gyűjtök egy külön számlán, hogy ha mással nem, egy önerővel el tudjam indítani az életben. Csak azt várom el, hogy ne csak éljen bele a nagy semmibe, hanem ő is folyamatosan tegyen le valamit az asztalra. De azt sem akarom, hogy küzdelmes legyen az életkezdése, és 50 éves korára legyen saját lakása, különösen úgy, hogy tudok neki segíteni. Mert persze van, aki akar, de nem tud.

"Pontosan miért önző, utolsó? Mert megdolgozott érte, hogy ennyi lakás a légyen? (Amúgy 7+2=9😗)"

Mondjuk azért,mert ha 7 lakásom van,és mondjuk 2 gyerekem,akkor is marad 5 lakásom.

Ha ezek mind a belvárosban vannak,ezeknek csak a bérleti díjából felsőközéposztályi életet lehet élni,még dolgoznia sem muszáj.

Más szülők a saját lakásukba fogadják be a gyerekeiket,hogy ne kelljen nekik albérletet fizetni,vállalva ezzel a kényelmetlenséget.

Miért?Szeretetből.

Ezekben az emberekben semmi szeretet nincs.

Lefogadom megy az érzelmi zsarolás is,ha nem tartják a kapcsolatot velük a gyerekek,akkor másra hagyják majd a házakat.

Ismerek ilyen szülőt,csak nekik nem ennyi ingatlanuk van.

Elvárják a gyerekektől a szeretet,közben semmiben nem segítik őket,pedig megtehetnék,nem kellene nélkülözniük sem.

Budapesten elég kemény lakhatási válság van.

A jó melóhelyek a fővárosban vannak.

Sokan nem engedhetik meg maguknak,inkább mennek vidékre.Karriert nem tudnak ezért építeni.

Ez nem életre nevelés,hanem önzőség és ostobaság.

Nézik,hogy szenvednek a gyerekeik a mindennapokban még ők dőzsölnek.

" szarik azokra akik évtizedekig eltartották,"

És ki kérte meg őket,hogy gyereket vállaljanak?

Nem kötelező,nem olyan,mint az evés és a székelés.

Az ilyen felfogás tipikus mérgező,mártír szülő.

Ezzel az erővel idegeneket is ápolhatna minden gyerek,mert nem csak a szüleik,de az adófizetők pénzén is felnevelték.

Tudod az oktatás és az egészségügy nincs ingyen.