Szerintetek önző dolog a párommal a részünkről, hogy a kapcsolatunk fontosabb mint az előző kapcsolatból származó gyereke?

Kérdező (#89) tudod az a baj ezzel az "én már anyuci vagyok, nekem a gyerek az első" népséggel, hogy nem gondolkoznak, hanem hisznek. Innentől kezdve hiába érvelsz nekik, dühödten nyomják a pirosat, és mondják a magukét.

Pedig a valóság az, hogy gyereknek is sokkal jobb ott lenni, ahol a szülők egymásnak a legfontosabbak. Ott ugyanis a szülő nem a gyerektől várja el, hogy hozzá hasonlóan gondolkozzon, cselekedjen, nem a gyerekkel akarja megvalósíttatni a saját álmait, nem várja el, hogy a gyerek jobban kötődjön hozzá mint majd a saját párjához. A "nekem a gyerekem az első"-kből lesznek a mártíromkodó szülők - "bezzeg én feláldoztam érted az életem, és ez a hála" - a gyerek továbbtanulásába, párválasztásába, vallásába, stb. gátlástalanul beleugató despota szülők, a mérgező szülők. Szerencsére azért nem törvényszerűen, de nekik van rá esélyük. Aki eleve nem a gyerekéhez kötődik első sorban, azoknál viszont ezek teljesen kizártak, ha neki is a párja az első, akkor azt veszi természetesnek, hogy a gyerekének is a párja lesz a legfontosabb, és nem ő. Az képes a gyereke nélkül is teljes életre, ergo egészséges módon le tud válni a fiatal a Nagy Szent Családról, nem várnak el tőle hálát a felnevelésért, nem lesz belőle az anyuka picike fia nevű borzalom.

Nem olvastam végig a kommenteket,ha lesz időm,elolvasom.

Saját vélemény. Önzőség,igen.

Egy példa az életemből. Huszonéve egy csecsemő és gyermekotthonban dolgoztam. Egy nap érkezett hozzánk egy 2,5 éves kislány. Az anyuka új pasija csak úgy vállalta be a kapcsolatot,ha a gyerek megy a háztól. Hát,ment.

Kérdés. Itt előtérben volt az új kapcsolat,olyannyira,hogy volt gyerek,nincs gyerek. Ez elfogadható szerinted?

Tudom,sarkallatos a példa,és le is leszek emiatt pontozva,de bocs,ez eszembe jutott a kérdésed kapcsán.

De ismételve önmagam,igen,önzőség. Mozaikcsaládban élek,de nálunk az én gyerekem,te gyereked,mi gyerekünk közt csak annyi a különbség,melyik gyerek hol él. Vannak teljesen közös programok a gyerekekkel,és ők is szívesen vannak egymás társaságában. Már nélkülünk is keresik egymást. Azért azt ne felejtsd el,ha lesz közös gyereketek,ők féltestvérek lesznek. Miért ne lehetne köztük jó kapcsolat? De ezzel a hozzáállással nem lesz.

Én sem úgy válaszolgattam hogy anya vagyok. Hanem úgy, mint akit elhagyott az apja egy új lukért. És én is ezt gondolom apámról. Elvett egy vénasszonyt, aztán ha majd egyedül marad akkor sem rám, sem a testvéremre nem számíthat. Mert minket ugyebár csak dobott a gép.

Amúgy eddig arról volt szó, hogy az apuka nem szeretheti jobban az előző kapcsolatából származó gyerekét a kérdezőnél. És ez közös gyereknél is fennáll? Ha anyuka és gyerek is náthás, akkor anyuka van a középpontban?

"Hanem úgy, mint akit elhagyott az apja egy új lukért."

"neked is csinál egy gyereket majd onnan is dobbant."

Utolsók, ugye az egy percig se zavarja a tisztánlátásotokat, hogy itt se a férfi "dobbantott", ahogy általában is a válások zömét a NŐK kezdeményezik.

#92, " Ha anyuka és gyerek is náthás, akkor anyuka van a középpontban?" - bocs, de ez egy ostoba példa, ha az embernek a párja is meg a gyereke is náthás, akkor nyilván 2 emberre főzi a teát és veszi az orrcseppet.

Ugye itt a szokásos példa ez a "szülésnél az anyát vagy a gyereket mentsük?" - ez is elvi példa persze, mert szerencsére törvény szerint az anyát kell, de én őszintén megvetem azt, aki ebben a szituban a "saját vérét" választaná a társa helyett.

"Az képes a gyereke nélkül is teljes életre, ergo egészséges módon le tud válni a fiatal a Nagy Szent Családról, nem várnak el tőle hálát a felnevelésért, nem lesz belőle az anyuka picike fia nevű borzalom."

Egészséges módon leválni a felnőtt gyerekedről és elhagyni egy kisgyereket, nem ugyanaz.