Szerintetek önző dolog a párommal a részünkről, hogy a kapcsolatunk fontosabb mint az előző kapcsolatból származó gyereke?

#63 abban mi lenne gonoszság és aljasság, ha az embernek a PÁRJA az első, mert vele akarja leélni az életét, például... nem a gyereket akarja megnyomorítani azzal, hogy elvárásokat és kötelességeket lőcsöl a nyakába....

Tudod, ez a "gyerek az első" csak a nyugati társadalmak elmúl 30-40 évi agybaja. Előtte tök nyilvánvaló volt, hogy van a PÁR - mint érzelmi-gazdasági közösség, ha úgy tetszik, nukleáris család - és nekik vannak gyerekeik. A "gyerek az első" azóta dívik, amióta az "öngondoskodás, önálló egzisztencia" fétise.

A válaszok között nem láttam kérdésként, így megkérdezem én.

Ha a nő párja akar programot, akkor mi lesz a gyerekkel? Vagy ő ne akarjon? Ugyanaz, mint te. A gyerek egyik szülőjének az új párja.

Csak az apuka és az új párja szervezhet programot, amikor csak akar?

Az írásod alapján, hogy ti hárman lesztek egy család, ha megszületik a közös gyerek, akkor a párod gyerekének ki a családja? Ő a válás után nem mondhatja, hogy van családja?

Sok sebből vérzik a gondolkodásod.

"Tudom, ezért sokan nekem fognak esni, viszont ha mások is hasonlóan állnának a dolgokhoz lehet az új pár nem viselné olyan nehezen a helyzetet. "

Ha sokan máshogy állnának a dolgokhoz, akkor nem lenne ennyi sérült gyerek és nem viselné olyan nehezen a helyzetet.

Na lássuk, úgy látszik pirosat nyomkodni egyszerűbb, mint egy mondatot értelmezni:

""Annak a félnótásnak, aki szerint a gyereket azért kell kevésbé szeretni, mert a társat mi választjuk, a gyereket meg dobta a gép: társat kerehetsz másikat, de gyereket nem fog dobni.""

- a "kell szeretni" nem értelmes szókapcsolat, a szeretet érzelem, nem parancsra működik.

- a "társat mi választjuk" az ugye arról szól, hogy többnyire hasonló értékrendű, gondolkodású személy, akivel közös életet tervezünk jóban és rosszban, tehát rá számítunk, vele függünk egymástól kölcsönösen, vele építjük a közös életünket és egzisztenciánkat. Ez a TÁRS. Megtalálni a számunkra ideálisat általában nem egyszerű, pláne manapság, pláne férfinak:)

Na ehhez képest ketyegő biológiai órájú, babaprojektbe bekattant nőt találni az ebben érintett 30-as, 40-es korosztálynak valójában sokkal egyszerűbb. Tehát a sors sokkal hamarabb dob valójában gyereket - ha nem ugrunk félre ügyesen:) - mint társat. De lehetőleg addig ne is dobjon, amíg nincs meg a közel ideális társ.

A másik, amit nem fogok, hogy azok, akik a párjuktól elvárnák, hogy a gyereküket "a sajátjaként" szeresse, miközben ő csak az x-edik lehet, azok nem érzik magukat kissé becstelennek?