Miért lett ennyire nagy divat manapság egyedül nevelni a gyereket?

Az anyai nagyanyám és a nagyapám "tökéletes" házasságban éltek. Elsők voltak egymásnak, leéltek együtt 50 évet, soha nem veszekedtek, felneveltek 2 gyereket. Mikor Mama meghalt, Tata belebetegedett és többé nem volt boldogsága a saját haláláig, talán csak az én esküvőm.

Példaértékű? Annak tűnhet. De egyszer, mikor Mama még velünk volt, megkérdeztem tőle, hogy mi a titka annak, hogy ilyen szép a házasságuk. Mama elnevette magát és azt mondta, hogy az, hogy megtanult nem megszólalni. És valóban. Akkor esett le nekem egy csomó minden. Ilyenek például, hogy Mamának nem volt helye az asztalnál (mindig a kályha mellett ült egy gyerekeknek való széken), mert onnan könnyen tudott kiszolgálni mindenkit. Vagy hogy nem használhatott mikrót, mert Tata véleménye az volt, hogy rákot okoz. Csendes háztartási robot volt, nyilván nem volt vita, minden döntést Tata hozott.

Lehet boldog az, aki 100%-ig föláldozza és aláveti magát egy másik embernek és szolgaként éli le az életét? (Amúgy megkérdeztem tőle, hogy boldog-e. Elmosolyodott és tovább folytatta a mosogatást. Ez volt rá a válasza.)

Példaértékű? Követendő?

Ja, akkor elnézést kérek, én értettem félre. Köszönöm, most már értem!

Na megyek is, netezés helyett inkább testvéri viszonyt alakítok ki a párommal.

Én éltem olyan kapcsoltban, ahol a végére testvérként szerettük egymást. Csak hát ugye a testvérek nem szexelnek, én meg harmincegynéhány évesen korainak gondoltam az apácalétet. Aki pedig azt mondja, hogy van fiatalon jó párkapcsolat (jó) szex nélkül, az hazudik.

Kölyökként jöttünk össze, 14 évig voltunk együtt és csodálatosan elfejlődtünk egymás mellett két totálisan más irányba. Más tett minket boldoggá és sajnos ami egyikünknek az öröm volt, a másiknak a kínlódás. Én szerettem volna kirándulni, felfedezni, világot látni, kutyát tartani, ő pedig annak örült, ha nem kellett kilépnie aznap a lakásból és semmi nem zavarta meg a nyugalmát. Neki egy nyaralás aktív stressz és hetekig depressziós, ha tudja, hogy ki kell majd mozdulnia és emberek közé kell mennie.

A mai napig jóban vagyunk, a mai napig testvérként szeretjük egymást, az egyik legfontosabb ember az életemben, bármikor tűzbe tenném érte a kezem és ez fordítva is így van. De a szerelem, a testiség az intimitás örökre elmúlt.

Mindketten boldogabbak vagyunk, hogy nem keserítjük meg a másik életét az ellentétes vágyainkkal, életstílusunkkal.