Miért nem értik meg a párom szülei, hogy a másik autista gyereküket nem szabad elvinni rendezvényekre?

De erről nem is tudunk semmit! A kérdező sosem írt konkrétumot!

#106 Oszt oda van írva a fő kérdésbe a példa. Nem másolom be neked megint, úgyse tudod elolvasni, mert az már nem támasztja alá az agyatlan gondolataidat.

108, az nem számít neki, lényeg, hogy szórhassa a kis piros 75%-ot mindenkinek, aki nem a kérdezőt nyomorítaná tovább. És tagadja, hogy ő kötekedne minden ilyen kérdésnél. :)

5, 6, 7, 8 Nem megoldás az, hogy emiatt az illető párja megszakítja a szüleivel a kapcsolatot. Próbálniuk kell egymás között rendezniük a viszonyokat. Nem hiszem, hogy nem szeretik annyira, mint a testvérét. Ha ő annyira súlyos eset, akkor vagy úgy kell szervezni az esküvőt, hogy neki is jó legyen vagy ha valamilyen módon azt fejezi ki, hogy nem akar menni, akkor nem viszik. Az első módszert csak akkor kell alkalmazni, ha nem tud meglenni a szülők nélkül. Egy szülő minden gyerekét egyformán szereti

Nem gonosz. A szülők rosszul szeretik a gyereküket, a neurotipikus szemüvegükön keresztül nézik, mintha ő is az lenne, és úgy reagálna érzelmileg a dolgokra, ahogy ők, tehát megsértődne pl. ha nem vehetne részt a testvére esküvőjén. Pedig valójában a szerencsétlen annak örülne legjobban, ha megúszná, hogy ott kelljen lennie egy csomó számára idegennel, idegen közegben, a napi rituáléitól megfosztva. Ő nem akar ott lenni, a testvére sem akarja, hogy ott legyen, és ez nem a szeretetről szól. Emellett (és ez talán kicsit gonosz) a fogyatékkal élő gyerek nevelése a szülő saját döntése, így nincs joga az egészséges gyerekét a szükségesnél jobban terhelni vele, annak az egész életét, összes nagy eseményét alárendelni a fogyatékkal élőnek. Az viszont jogos probléma lehet, hogy hogy oldanák meg a felügyeletét, ha nélküle elmennének az esküvőre.

Legalabb nem utaznak, ha ott van. Én tuti elmennék.

111, tudom, mire gondolsz az egyformán alatt, (hogy ugyanannyira) de itt pont az a baj, hogy egyformán akarták kezelni a neurotipikus és az autista gyereket, méghozzá neurotipikus módon (mivel ők is azok.) Ezzel rengeteg rossz élményt adtak mindkét gyereküknek. Az autistákra egyáltalán nem igazak a szokásos konvenciók, pl. hogy azzal akarnák kifejezni a szeretetet, hogy ott akarnak lenni minden fontos eseményen. Egyáltalán nem, ha ez idegen helyzetet, a napi rituálék borulását és a komfortzóna felrúgását jelentené. Meltdown-okba (összeomlásokba, rohamokba) hajszolták az autista gyereket, miközben megalázó helyzetbe hozták és a társai gúnyolásának tették ki a neurotipikus gyereket, benne is komoly traumákat okozva. Az autista vagy tönkretette a megalázó jeleneteivel a nagy pillanatait (miközben ő maga is szenvedett) vagy azzal, hogy a sértődött szülők távolmaradtak miatta maguk is, éreztetve, mennyire rossz a neurotipikus, amiért nem akarja az autista meltdown-t nézni a szalagavatón pl. És most készek az esküvőjével is eljátszani, valamint mondogatják neki, hogy a saját majdani családját is alá kell rendelnie a testvérnek, akit igazából így nem is tudott megszeretni (a gyerekek nem szeretik automatikusan egymást, csak mert testvérek. Ha csupa rossz élményt kap egyik a másiktól, nem fogja szeretni csak azért, mert ugyanabban a méhben fejlődött ki, felnőttként nem lesz jó a kapcsolat.) Ez messze túl fog mutatni az esküvőn. A szülőknek azzal is szembe kell nézni, hogy az autista gyerek jó eséllyel megy az otthonba a haláluk után, mert nem lesz igény a testvérében arra, hogy gondozza, főleg, ha ott lesznek a saját gyerekei. Egy felnőttet fékezni őrjöngés közben nem olyan egyszerű már.