Ebben az esetben is ugyanúgy szeretnéd a gyerekedet, mint korábban? Hogy mondjam meg otthon?

"Nyilván nem azt jelenti, hogy júniusban anyukám szülinapjára már kéz a kézben megyünk, sőt."

Hát, ha ti ezt így bevállaljátok, akkor szerintem sehogy nem mentek anyád szülinapjára nyáron, a pasi legalábbis biztos nem. De lehet, te sem, nagycsaládi szülinapra mdg biztos, hogy nem.

Mármint, azt te sem várhatod el, hogy ha ezek után, amennyiben a nővéred nem akar veled találkozni, akkor téged hívjanak helyette. Nem is azért, mert éreztek valamit, hanem mert nem tudjátok az egészet magatokban lezárni és menni tovább külön.

Egyébként nem tudom, mit akarsz ezen cifrázni, bárhogy mondod meg, a lényeg ugyanaz marad.

Ezzel a döntéseddel egy örök éket versz a családodba. Egyetlen pasi sem ér annyit, hogy a nővéred megutáljon, miattad ne lehessen semmit együtt csinálni, mert választani kell.

Az érzések jönnek, mennek, esélyt adni szép dolog, de mérlegelned kellett volna, hogy mit teszel kockára. Ezzel a pasival valószínűleg nem lesz élethosszig tartó kapcsolatod és a szakítás után sem fogják elfelejteni a gerinctelen húzásod, miért is tennék. Ha mégis örökké együtt maradtok, gyerekeket neveltek, azt nem dörgölheted a nővéred orra alá minden szülinap meg karácsony alkalmával. De akkor a szüleitek kit tiltsanak ki, téged vagy az ártatlan nővéred? Ki fontosabb?

Neked nyilvánvalóan te vagy a legfontosabb és nem látsz tisztán. Csakis veszthetsz, ha ezzel a pasival belevágsz bármibe is. A legtisztább, ha ő felbontja a jegyességet és eltűnik, te pedig mélyen hallgatsz. De nem fogod ezt tenni, mert nem érdekel mások érzése és érdeke.

Távolodj el a helyzettől kicsit és próbálj higgadtan gondolkodni a szerelmes szíved helyett. Újabb tökéletes pasit fogsz találni, de kivel helyettesíted a testvéred?

Hát itt most azért en is felkaptam a fejemet erre a szövegre, hogy "de az érzelmeknek nem lehet parancsolni", pedig en aztán szabadelvű vagyok, a szeretői viszonnyal sincs semmi problémám. De könyörgöm, mégiscsak letezik olyan, hogy impulzuskontroll, amikor a saját edestestvérünk vőlegényéről van szó, nem...? Akkor ne parancsolj az érzelmeidnek, oké, de mondjuk ha nem dugnátok a tesód háta mögött, hanem egyenesen intéztétek volna ezt az egészet, akkor sokkal kevesbé lenne problémás. Itt a gond azzal van, hogy MIUTÁN dugtatok, a pasi és a gyanútlan tesód MÉG MINDIG JEGYESEK, te meg azon rinyálsz, hogy hogy mondd meg ezt a szüleidnek, meg hogy te családi békét akarsz, meg anyuval szülinapozni. Nevetséges. Pillanatnyilag a legkisebb problémád kellene hogy legyen, hogy hogyan mondd el anyunak meg apunak. Ott is ugyanígy mosdatnád magad, jajj, de hát az erzelmeknek nem lehet parancsolni! Anyád helyében én annyit mondanék, hogy nem is az erzelmeidnek kellett volna, édes kislányom, hanem a p.nádnak.

A konkrét kerdésre válaszolva óriásit csalódnék benned és soha többé nem tudnék rád ugyanúgy nézni.

Belezavarodtál a kamudba.

Először az, hogy a férfi feleségül vegye a nővéredet az csupán "nem lenne a legjobb lépés", tehát még nem egy abszolút ellehetetlenült dologként említed azt a verziót, majd később azt mondod, hogy ti titkolózás és egyebek nélkül akartok egy esélyt adni magatoknak. Jól írta már vki, ellentmondás.

Ha valaha is szoros és összetartó családban lettél volna anyuci-apuci terelgetni való pici lánya, a történet így alakult volna:

Első lépésként rohanva figyelmeztetted volna a nővéredet, Gizus vigyázz, ez a Gazsi úgy nézeget rám, pedig ha a saját édestestvéreddel ilyen, milyen lehet mással.

Második lépésként anyu, apu, beszéljetek a Gizussal, a Gazsi félrenézeget még családon belül is.

Te is tudod, és remélem, csak unaloműzőnek írtad a kérdésedet. :)