Ebben az esetben is ugyanúgy szeretnéd a gyerekedet, mint korábban? Hogy mondjam meg otthon?

#17

Bocs, hogy belevau, de ezt:

"esküvőt tartani sehogy sem lenne fair, még úgysem, ha mi a saját dolgunk végére pontot tennénk."

szerintem úgy értette a kérdező, hogy még ha ő és a pasi soha többé nem látnák egymást, akkor is hiba lenne a pasi szerint elvenni a kérdező nővérét feleségül.

Ha nem kamu, akkor nagyon gáz vagy.

Ha a gyerekem lennél egy jó darabig nem akarnálak látni, a pasit meg sohasem. Soha nem tudnék megmaradni egy szobában egy olyan férfival, aki úgy viselkedett a gyerekemmel, mint a nővéred vőlegénye.

Milyen rosszindulatról beszélsz te ezek után, amit épp most művelsz a családoddal?

Hiába írja mindenki, hogy egy anyának a gyereke,blbabla.Akkor is van egy érzelmi határ, amit egy szülőnek sem kell elviselni.És ez szerintem az.

Sok boldogságot kívánnék a pasival, és raknám ki a cuccod az ajtó elé.És nem, nemhogy kézen fogva nem jönnél a szülinapomra, de sehogy sem.Nem lennék rád kíváncsi,és a pasira sem.És őszintén szégyellném, hogy ilyen aljas, érzéketlen,önző gyereket neveltem a világra.

Ha a tesód lennék,letagadnám,hogy van testvérem,és kitörölnélek az életemből.Soha többet nem akarnék tudni rólad.

A magánvéleményem, hogy remélem a karma megbüntet triplán.

Kérdező, ha tényleg akkora az érzelem, és nem tudtok egymás nélkül létezni, akkor sincs semmi baj, csak legalább ne toljátok a család pofájába.

Arról ne is álmodozzál (többen írták itt), hogy minden úgy lesz, mint előtte, csak most a te oldaladon üdvözölhetik a pasit egy család szülinapon/karácsonykor.

Páran írták, hogy ha már ennyire egymásba vagytok gajdulva, akkor szakítson a pasi a nővéreddel, aztán tűnjön el (közben persze találkozhattok). Ha még utána is együtt akarjátok, akkor esküvő (lehetőleg család nélkül), és én megfontolnám (ha olyan a végzettségem), hogy elköltöznék a pasival külföldre, igyekeznék a szerzeményemmel kikerülni a képből, ha már így történt a dolog.

Hogyan képes egy "testvér" így tönkretenni a nővérét?Hogy lehet tudatosan,ekkora fájdalmat okozni egy másik emberi lénynek?

A világ összes gyűlölete kevés lenne az érzéshez, amit a tesód fog érezni.Lehet mire rendbejön a szakításból,és talál is valakit, már nem lesz lehetősége családot alapítani.

Van az úgy, hogy az erzelmeknek nem lehet parancsolni, ez tény. Ez egy nehéz helyzet, mindenhogyan. Nem az a baj, hogy szereted ezt az embert és ő viszontszeret, és sajnos pont a tesód vőlegénye... van ilyen. A baj az, hogy simán összejöttél es lefeküdtél a pasival, majd hagytad, hogy menjen vissza a nővéredhez mint vőlegénye, és nem szóltál egy szót se. Egy ilyen helyzetben, ha ez tényleg egy olyan szép összetartó család, mint ahogy írod, az lett volna fair, ha már az érzelmek kialakulásánál jelzel a tesódnak, hogy itt most valami történik, nem tudod uralni, de mivel az ő vőlegényéről van szó, tudnia kell, hogy az ő részéről is érzel viszonzást. Ehelyett te simán úgy viselkedtél, mintha valami random Marika pasijába szerettél volna bele, es gond nélkül le is feküdtél vele, sőt, azt tervezgeted, hogy fogsz vele párkapcsolatban élni, miközben a tesód az egészről semmit nem tud. Emiatt elveszíted most mindenki bizalmát, mégpedig teljes joggal. Nyilván a szüleid szeretni fognak mint gyereküket, de csatlakoznom kell a többiekhez: nem fognak rád soha többé ugyanúgy nézni, nem fognak benned megbízni, és óriásit fognak benned csalódni.

Nem a szerelem a baj, kérdezö, hanem az árulás, és ezt nem érted meg, vagy nem akarod megérteni. Áruló vagy, és most már mindig az maradsz. Mindenki szemében.

"esküvőt tartani sehogy sem lenne fair"

Miért, félrek*rni a testvérrel az?