Szálljak szembe anyával és mondjam el az abortuszt? Vagy tényleg jobb, ha nem tudja?

Amit írok, azt nem vallásos indíttatásból írom (nem vagyok vallásos), vagy nem azért, hogy bántsalak vele, szerintem nincs szükséged bántásra ebben a helyzetben.

Képzeld el, hogy kitolnak a műtőből, magadhoz térsz, és nincs többé gyerek, és nem lehet visszahozni soha többé. Másnap hazamész, és leülsz, és elkezdesz tanulni, mintha mi sem történt volna? Szerinted hogy fogod magad érezni, mennyire fogsz tudni koncentrálni?

Beülsz az érettségire, és felteszi a vizsgáztató a kérdést, és te úgy válaszolgatsz, mint mondjuk akkor tetted volna, ha ez meg sem történt volna? Ha rontasz az érettségin, hogy jutsz be a külföldi egyetemre? Ha már bejutottál korábban, hogy fogsz érzelmileg nem teljesen biztos állapotban külföldön beilleszkedni és helytállni? Ezzel nem azt mondom, hogy gyenge vagy. Egyszerűen ember vagy. Egy embertől ezt nem lehet elvárni, amit tőled elvárnak, hogy rohanj el az abortuszra, érettségizz, aztán tiplizz ki külföldre. Ez baromi meredek. Hogy fogsz így alkalmazkodni az új helyzetekhez, a váratlan szituációkhoz, miközben senki nem lesz melletted? Külföldön nyilván mindent idegen nyelven fognak tanítani, egy hatalmas egyetemi tananyagot, és közben még el is kell látnod magad. Ha elvégzed az egyetemet, és hazajössz, majd férjhez mész valakihez. Esetleg külföldön mész férjhez. Na most, ha szeretnél majd gyereket, akkor vele pár hónapot mindenképpen otthon leszel (külföldön is). Ebben a pár hónapban vagy évben az államtól vagy cégtől kapott juttatásaid jóval alacsonyabbak lesznek, mint a fizetésed. És ha kell majd egy táska, azt bizony a férjed fogja fizetni. Ha az ember szül egy gyereket, az, hogy kizárólag a saját lábán áll, az egy illúzió... Bármilyen életkorban is szülöd meg, mindenképp szükséged lesz a családod segítségre. És attól, hogy szükséged van a CSALÁDOD segítségére, nem vagy egy ingyenélő, akit mások tartanak el. A család azért család, hogy segítsen, ha baj van, és te azért nem vagy ingyenélő, mert nem szándékozol ezzel visszaélni. Az a baj, hogy sincs melletted senki... A családod nincs melletted, és fel se kínálták az opciót, hogy szüld meg, és menj egy évvel később a külföldi egyetemre (esetleg a baba apjával). Ha kicsit is rugalmasak lennének, minden megoldható lenne, és te sem sérülnél érzelmileg egy életre. Senkivel nem tudod megbeszélni rendesen ezt, azért jöttél ide. Édesanyád úgy kezeli a dolgot, mint egy kipipálandó feladatot, és nem foglalkozik veled. Vannak érzelmeid is, vedd észre. Ha nem érdekelne az egész, nem akarnád megbeszélni a barátoddal. Lehet, hogy most azt gondolod, hogy letudod a dolgot az abortusszal, és meg nem történtté teheted az egészet, de nem ez lesz. Mindenképpen szükséged lenne valakire, aki melletted van, és nem édesanyádra gondolok, hanem arra a srácra, akit nem véletlenül tartasz a legjobb barátodnak is.

18 éves kor körül a srácok 99%-a éretlen. De honnan tudod száz százalékig, hogy reagálna, ha elmondod neki? Nem biztos, hogy annyira elutasító lenne, vagy, ha egyből nem is érezné át, akkor később nem gondolna bele? Hiszen valamiért vele vagy, nem? Értelmesnek tartod. Ha valaki értelmes, akkor megérti az érzéseidet, az egészet. Ha a fiút hidegen hagyná a dolog, édesanyád miért tiltotta meg, hogy elmondd neki? Miért kellett ezt egyáltalán megtiltania...? Miért érzi úgy, hogy beleszólhat, hiszen felnőtt vagy...

Továbbá az ember úgy lesz éretlenből érett, hogy olyan helyzetekbe kerül az életben, amik nehezek, és úgy kell megoldania őket, ami legjobban passzol a lelkivilágához. Ez történik veled most. Hidd el, hogy teljesen lényegtelen lesz, hogy ki vesz neked táskát, mikor 30 leszel, az édesanyád-e ajándékba, vagy a férjed. Totál nem fog érdekelni. Semmilyen érettségi vizsgára, egyetemre, állásra, semmire nem fogsz emlékezni annyira egész életedben mint a szeretteidre, pusztán azért, mert ember vagy - és erre, amire most készülsz. Ezért van szükséged segítségre, és ezért kéne szólnod annak a srácnak, hátha nem véletlenül ő a legjobb barátod.

Jezusom, ez a sok igehirdeto itt az abortusz ellen...szanalmas.

Kerdezo! Most eszembe jutott, h mit tettem volna en a helyedben. Nekem is volt egy legjobb baratom (fiu), akivel mondjuk a lefekvesig nem, de neha 1-1 csokig eljutottunk. Sosem volt koztunk tobb, de egyebkent emberkent nagyon szerettuk egymast es nem voltak titkaink egymas elott. Ha tole lettem volna terhes, akkor biztosan elmondtam volna neki, megbeszeltuk volna, es o tamogatott volna a dontesemben, legyen az barmi, akar abortusz, akar a baba megtartasa. Szoval en elmondanam a sracnak, m a legjobb baratod es lenyegeben megiscsak o az apa. Mar csak azert is mondanam el, m egy abortusz nagyon megviseli lelkileg az embert, hiaba nem akar rola tudomast venni. Maga a mutet semmi, nem is erzed fizikailag, de lelkileg annal nehezebb es olyankor jo, ha van melletted vki anyukadon kivul.

Persze, jogilag nagykoru vagy, hiszen elmultal 18 eves, de ez nem jelenti azt, h lelkileg es mentalisan is meg tudsz egy ilyen teherrel birkozni egyedul, vagy akar anyukaddal. Azert az sem jo, ha ugy tesztek, mintha ez meg sem tortenne, m ha most eltemeted magadban, akkor kesobb fog kitorni beloled es akkor talan rosszabb lesz.

Egyebkent ennyi idosen en sem tartanam meg a babat.

"Jezusom, ez a sok igehirdeto itt az abortusz ellen...szanalmas." - ja, rejtély, hogy minek ette őket ide a penész, amikor a kérdés nem az abortusz, és ennek megfelelően nem is abban a kérdéskörben van.

Ez a kérdés egy baráti kapcsolatban elvárható őszinteségről szól, erre kellene reagálni...

Hiába intézitek úgy, hogy "senki ne tudjon róla", pszichésen nem teheted meg nem történtté azt, hogy abortuszod volt. Mellesleg ha annyira határozott és öntudatos nő vagy, ugyan mit szégyellsz rajta?

Jó lenne, ha a barátoddal ezt a terhet is megosztanád, nem csak a jót, elvégre ketten vagytok felelősek a történtekért. Joga van róla tudni, egyrészt, mert az ő gyereke is, másrészt tanulságként, hogy még tabletta mellett is becsúszhat a terhesség, figyeljen oda erre a jövőben.

Csak tudnám, miért a másik p.nájában kutakodnak, mikor már van egy csomó nehéz sorsú gyerek, akik megszülettek, éheznek... ja de ők le vannak szarva.

Na ez a szánalmas.