Érdemes gyógyszert szedni pánikbetegségre?

Hasonló cipőben jártam én is. Nagyon ódzkodtam a gyógyszerektől, először csak pszichológussal beszéltem, klasszik pszichoterápiás kereteken belül, gyógyszer nélkül. A kognitív viselkedésterápiát próbáltuk ki, ami abban segített, hogy megtanultam kezelni a rohamokat és a helyzeteket, viszont nálam az alapvető (generalizált) szorongás tünetei továbbra is fennálltak. Később szóltam a pszichológusomnak, hogy megpróbálkoznék a gyógyszerekkel, mivel egy előre nem látható családi tragédia miatt extrém mértékben felerősödtek a szorongás tünetei. Vele átbeszéltük a pro és kontra érveket, utána kértem a TB-s pszichiáterhez egy időpontot. Neki elmondtam a tüneteket, vele is megosztottam a gyógyszerekkel szembeni ellenérzéseimet, ő orvosilag is elmagyarázta nekem, hogy mit kell tudnom, mire számítsak és ezek alapján elkezdtük a pszichoterápia mellett párhuzamosan a gyógyszeres kezelést is. Antidepresszánst szedek a testi tünetek miatt, amik azóta jelentősen visszaszorultak (már-már elmúltak), de még csak két hónapja szedem őket, ennek pedig idő kell, erre számíts, hogy sajnos nem varázsütésre kezdenek el hatni. Az első két hét nálam pokoli volt, mivel felerősödtek a tünetek. Ugye ez a gyógyszer jelentősen átformálja és felborítja az agyban végbemenő kémiai folyamatokat, hogy enyhüljön a szorongás és a depresszió. Viszont miután lecsengett ez az átmeneti időszak, beállítottuk a számomra megfelelő gyógyszert és mennyiséget, csökkentek a tünetek. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a gyógyszer a testi tüneteket enyhíti, viszont terápia nélkül a probléma gyökeréhez nem tudsz leásni, így a gyógyszer mellé szerintem nagyon fontos lenne, hogy járj pszichológushoz. Mindenképp érdemes pszichiáterhez időpontot kérned, remélem egy kellően türelmes és empatikus szakembert kapsz, aki felvilágosít a helyzetről és el is beszélget veled egy picit, nemcsak felír valamit, aztán magadra hagy. Minden eset, tünet más, ezért ne ijedj meg, ha nem elsőre sikerül a gyógyszert és az adagot belőnötök. Ha napi szinten pánikrohamokkal küzdesz, az nagyon lerontja az életminőséget, így szerintem nincs miért félned a gyógyszertől. Lehet, hogy az első hetek/napok megterhelőbbek lesznek, de ha beáll, akkor sokat segíthet az antidepresszáns. De nagyon javaslom mellé a rendszeres pszichoterápiát is. Ha magánban nem engedheted meg magadnak, akkor TB alapon a pszichiáter továbbküldhet pszichológushoz. A gyógyszer abban is segít, hogy lecsillapítja a testi tüneteket, ezáltal jobban be tudod fogadni a terápián elhangzott tanácsokat. Én például a szorongás miatt nagyon sokmindent blokkoltam, amit a pszichológus mondott, egyszerűen olyan mértékben sötéten láttam a dolgokat, hogy kellett az antidepresszáns ahhoz, hogy a terápián egyről a kettőre jussunk. De azóta jobban vagyok, pedig a kombinált kezelés óta csak két hónap telt el, és 6 éve küzdök lassan ezzel az egésszel. Ne félj megtenni ezt a lépést! :)

Mindenképpen konzultálj egy pszichiáterrel, tedd fel a kérdéseket, mondd el az ellenérzéseid és majd eligazít. Ha tudok segíteni még, írj nyugodtan privátban! Jobbulást neked!

Nekem is volt négyszer, nagyon szörnyű volt, azelőtt is hallottam róla de szinte kinevettem, mert azt hittem hogy olyankor játsza magát valaki hogy bemesél magának valami hülyeséget és azon kattog ennyi, kb. ennyit tartottam erről.

Olyan volt mintha nem tudnék levegőt venni csak alig, izzadtam, rémület halálfélelem volt rajtam, és tehetetlenség érzése is, és csak úgy jött. Az elsőre azt hittem szívinfarktus, de a sürgősségin megvizsgáltak, ott mondták meg mi az. Utánajártam alaposan, megtudtam hogy nem lehet belehalni, gondoltam az akkor mèg jó, és gondoltam nem lesz többször. Kb. 2 hónap után újra jött, megint gyötrelmes volt, annyi hogy tudtam nem halok bele.

Mikor vége lett másnap eldöntöttem, hogy ha megint jön, nem fogok annyira félni úgyse halok bele, és a légszomj nagyon

rossz de azért kibírható, és azért nem muszáj olyan rettenetesen félnem. A 3. megint úgy 2 hónap múlva jött, és megint rájöttem hogy még így is túl rossz, hogy tudom nem halok bele. Utána elkezdtem magam felkészíteni a következőre, levegővisszatartással, a pár hónap után már 4 percig is visszatartottam, mindig addig mentem hogy már szinte elájultam majdnem, mert még így sem volt rossz, mert nem féltem, mint pánikkor, és olyan helyzetekbe hoztam magam hogy nagyon verjen a szívem, futással, és más helyzetekkel is. A negyedik majd egy év múlva jött, és éreztem ahogy kezdődik de nagyon higgadt maradtam, nem érdekelt hogy elájulok, és a légszomj sem, az sem hogy olyan gyorsan ver a szívem, úgy figyeltem ezeket a tüneteket hogy nem féltem. És nem tudott eluralkodni rajtam a félelem, és kb. 2-3 perc volt a tünetek is. Na ennek már 5 éve, és ha megint jön megint nem fogok félni.