Megcsalom a férjem. Három lehetőség van: lemondok a szeretőmről ( ez elméleti lehetőség, mert jelenleg nem vagyok rá képes), elválok, marad a kettős játék. Ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Emberbarátaim!

Ez egy jó kis beszélgetés lett, főleg, mert Kérdező vette a fáradtságot, hogy minden arra érdemesnek válaszoljon szépen sorban érdeme szerint :)

Az élet szerintem igencsak összetett, zavaros és kiszámíthatatlan. Elmondta a kérdező, hogy szereti a férjét. Ez egy érzelem. Talán nem mindenki ismeri, de létezik a dolog. Tehát nem akarja elhagynia a férjét. Plusz valóban felelősséggel tartozik érte. Nem azért, mert ATM, hanem azért, mert leélte vele az élete egyik fontos szakaszát. Kb. ő az egyetlen, aki el tudja most dönteni, hogy a kettejük viszonyában az a helyesebb, ha nem mondja el a viszonyt, hiszen annak nagyon veszélyes következményei is lehetnének. Egyszerűen jelenleg ez a helyes, felelős magatartás, ez szerintem nem is kérdés.

A saját igényeiről pedig nem szabad lemondania, mert abba meg bele lehet betegedni. Lelkileg mindenképpen.

Lehet álszentkedni, meg tudálékoskodni, hogy a hűség így, a hűség úgy, de fogadjuk el, hogy ez így rendben van szexuálisan inaktív, de szeretett férje mellett.

Ha a férj picit nyitottabb, vagy felvilágosultabb lenne, akkor maga kellene, hogy kérje ezt, hogy ne őrüljön meg mellette az asszony, ha már ő nem tudja kielégíteni.

Én ezt tenném az ő helyében.

Sőt, igazából erről kéne beszélgetni, hogy milyen férfi az olyan, aki megpróbál átsiklani a felesége (szerelme) egyik legfontosabb igénye felett...

Utolsónak: valahol hallottam, hogy az szeretet nem egy érzelem, hanem egy döntés. Jóban-rosszban fogadott a kérdező hűséget. Nekem simán volt az életemben 2 olyan év, amikor nem szexeltem a férjemmel, mert veszélyeztetett terhes lettem, aztán abból épültem fel, aztán beteg lettem, abból épültem fel. Kva szarul esett volna, ha a férjem ilyenkor úgy gondolkodik, hogy beszélni a dologról nem kell, mert nincs miről, hiszen ezen változtatni nem tudok, ezért legitim, hogy félremegy. Vagy innentől minden kismama férje, vagy beteg pasi felesége felmentést kap, mert neki igényei vannak?

Egyik oldalról tehát én azt gondolom semmi nem "jár" egy kapcsolatban. A másik oldalról azonban nagyon köcsög dolog, ha az ember ezzel visszaél, tehát nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy boldoggá tegye a másikat. Fenti példában pl.ha én le se sz*pom a férjemet a gyermekágy idején, gondolván, hogy úgyis ki kell tartson.

Az elején még volt szó megbeszélésről, amit a kérdező hárított, mondván, hogy nincs miről beszélni, az öreg nem tehet róla, hogy nem tud már szexelni, stb... Hát az esélyt azért meg kellett volna neki adni, hátha talál olyan módot, amiben élete hátralévő éveiben még örömet tud szerezni a feleségének.

Szóval a kérdésre a válaszom, hogy most már mindegy mit csinál, mert ez már 3 egyformán rossz döntés, ebből jól már nem lehet kijönni.

Hagyd meg neki az időskori megbecsülését, és maradjon minden titokban. (Sokak szerint nem lesz ez jó hozzáállás, le fognak pontozni.) De gondold végig! Szerintem tudja, hogy vannak szükségleteid. Ha így hagyod ezt a "hallgatólagos" dolgot akkor nyugalomban fogod tölteni az időd és ő is nyugodt lesz és megbecsült. Több olyan esetről tudok ahol a férfi fizikailag már képtelen volt szeretni a feleségét és elfogadta a helyzetet. Persze nem beszéltek róla de mindegyik sejtette, hogy mi a helyzet. Látszólagos megállapodás de mások szerint itt képmutatás.

Ha szeretetben vagytok akkor maradjon a titkos viszony. - Várom a lepontozást....

Semmi erteome nem lenne lemondai se meg válni se.

Egy harmadik lenne csak a nyerő aki ugy sincs

#96 Örülök! :)

Igen, beszéljünk!

Ne törődj mással, éld az életed:)

(már) 48F