Miért nem értik meg sokan, hogy 30 feletti nők nincsenek azon a szinten, mint a 20-22 évesek?

32 éves vagyok. Hja, szerintem nyilván jobban néztem ki 10 éve a kerek, peckes cicikkel, 0 ránccal, feszesebb hassal, seggel. Szültem 2 gyereket, nem vagyok túlsúlyos egyáltalán, de kicsit átrendeződtem, a hasam nem olyan feszes, mivel 2x kinyúlt nagyra, a cicik se olyanok a 2, majd eddig 1,5 év szoptatástól (bár nem panaszkodhatok így sem, szerencsés a genetikám). A szemem körül pár pici ránc is megjelent. Ennek ellenére mondjuk 30 alattinak szoktak nézni, rendszeres a meglepődés, hogy 2 gyerekem is van. Viszont más részről, mostanra sokkal jobban ismerem magam, tudom, mi áll jól nekem, kiforrottabb a stílusom, így bizonyos értelemben mégis jobban tudok kinézni, mint akkor. A férjem épp emiatt mondja, hogy neki jobban tetszem most (nem kamuzik, simán megmondjuk egymásnak, ha valami nem annyira előnyös).

Másrészről, neki is sokkal kevesebb haja van, mint 10 éve, több ránc a szeme körül, és az ő segge se egy 20 éves pasié... Akkor most miért is kellene nekem rosszul érezni magam, mert változtam, öregedtem? Ahol negvan a szeretet, szerelem, ott ezek nem számítanak. Ahol meg nincs, ott úgyis mindegy.

6-oska vagyok.

Én saját magamról írtam: jobban nézek ki és jobban érzem magam a bőrömben, mint 10 évvel ezelőtt. Ennek fizikai és mentális okai is vannak: fizikailag jobban nézek ki a sport miatt, mentálisan és lelkileg pedig a helyén van minden.

És egyáltalán nem érdekel, hogy a huszonéves fiúcskák örögnek néznek, mivel nekem sem ők a célcsoportom, szóval nyugodtan foglalkozzanak a 20 éves csajokkal.