A férjem a hétvégén közölte, hogy szerelmes valakibe. Hogyan tovább? Innen van még visszaút?

Az ilyen nem éri meg a fáradtságot és a megaláztatást, amit már rád kényszerít.

Olyan meg nincs, hogy nem tehet róla, hogy szerelmes lett, a szerelem egy mély érzés, aminek a kialakulásához idő kell, közös interakciók, élmények, amik szorosabbra fonják a kötődést. Fellángolás vagy vonzalom lehet véletlenből, de ahhoz, hogy szerelemmé fejlődjön, tenni kell érte, tudatosan közeledni a másik felé. Amit ő eddig megtett sutyiban, és még pofátlanul az orrod alá is dörgöli, hogy lett volna alkalma megcsalni, de ő rendes fiú, ezért nem tette. Ha nem játszadozni akarna, akkor csak annyit mondott volna, hogy nem, nem pedig tovább bántott volna, jelezve, kapósabb, mint te, és könnyen találna jobbat.

" azt veszi észre, hogy nem akar már annyit itthon lenni, velünk lenni."

Ettől a mondattól meg nekem kapásból felforrt a vizem. Aki ilyet mond, az egy rohadék.

Tegyük fel, hogy belőled kiszeretett, de ezek szerint kiszeretett a gyerekekből is? UNJA a gyerekeit, és nem akar velük lenni, menekül előlük is a kolléganőcske karjai közé, mert a kolléganővel nincsenek kötöttségek? MILYEN APA AZ ILYEN?! Csinál két gyereket, - az egyiket nem is olyan rég - aztán szerelmes akar lenni meg kalandozni akar, mint egy 13 éves. Nem pusztán rád kísérelt meg nemet mondani, hanem a komplett életformára, amit most éltek, és valószínűleg ez az, ami "fojtogatja" is, csak elsősorban rád keni. Nem akarja a felelősséget, ami a gyerekekkel és a házassággal van, azzal a jövőképpel, ami felé haladtok.

Hirtelen bekattant neki, hogy ő akar a középpontban lenni. Sok férfi egója nem bírja elviselni, ha nem ő kap minden figyelmet, ha a párja nem az ő második anyja elsősorban, hanem a gyerekeké, és nem ő van a fontossági sorrend első fokán.

Úgyhogy ez semmiképp se valamilyen őszinte vagy lovagias húzás volt, hanem hiszti.

Ki akarja hisztizni, hogy küzdjél érte, hogy dagadhasson az egója. Közben meg feltehetően ugyanezt csinálja a másik nővel is, arra biztatja, hogy küzdjön érte, hogy megérje neki elhagyni titeket, hogy bizonyítsa be neki, hogy jobb, mint te. Eközben meg élvezi, hogy két számára ilyen vagy olyan okból vonzó nő kakaskodik érte, mintha ő lenne a legtutibbb férfi az egész világegyetemben.

Az apám is eljátszotta ezt, csak ráfaragott, mert anya nem ment bele a játékba, hanem azt mondta neki, hogy ha így érez, akkor hajrá, menjen. Teljesen kétségbeesett, hogy mi az, hogy nem kapálózik utána kézzel-lábbal. Azt várta, hogy majd a középpontba helyezi, körbeugrálja és könyörögni fog neki, hogy maradjon, és ugyan méltóztasson nem csak akkor foglalkozni velünk, ha minden csupa unikornis meg szivárvány. Bepöccent, hogy ezt nem kapta meg.

42-es: Nem unblock a férfiak, hanem a jellemgyenge emberek ellen vannak indulataim. Ha a kérdező lenne a hátba döfött férj, a bűnös meg a feleség, ugyanúgy nem az árulót pártolnám.

Ráadásul szerintem "nem az lenne a cél", hogy mindenáron egyben legyen tartva valami, ami nem működik. Az lenne a cél, hogy a számára és a két gyerek számára legjobb alternatíva valósuljon meg a fennálló helyzetet illetően.

Ennyi erővel a kompromisszumot szorgalmazók meg ne vetítsék rá a naivitásukat a kérdezőre, vagy mi van? Vajon miért van az, hogy abban semmi provokatív nincs, ha valaki azt sugallja, maradjon benne egy nem működő kapcsolatban, ahol leértékelik őt, mert az a normális, ha egy házasságért szenvedni kell, de az meg már kvázi aljas manipuláció, érzelmektől elvakult, nem beszámítható tanács, ha direktben kimondom, hogy szerintem meg a rossz fogat érdemes kihúzni? Az nem volt kikötve sehol, hogy csak az válaszoljon, aki szerint érdemes tovább dédelgetni a fickót, és arányában a kérdező részéről nagyobb erőfeszítéseket tenni a projektért.

Nem ér semmivel se kevesebbet a hozzászólásom, mint a többieké, úgyhogy mondd el a saját lapodon, amit gondolsz, és ne más véleményét aknázd alá, pusztán azért, mert nem értesz vele egyet.

A kérdező egy felnőtt ember, kap mindenféle választ, véleményt, mérlegeli ezeket, és az alapján levonja a konklúziót, hogy mit fog beleépíteni az életébe. A válaszolók dolga, hogy információt adjanak ehhez, nem az, hogy megvédjék más válaszolóktól, mint egy befolyásolható gyereket. -.- Nagylány, meg tudja oldani a szelektálást egyedül is. Ha az én felvetésemet szelektálja, ha a másét.

Ez nem gyenge jellem.

Őszinte volt, bevallotta.

Ez nem az a játékos akit a 41 és leírt.

Inkabb gyerekes.

Kolléganő mit szól hozzá?

Egyébként nem fog lelepni

Szerintem minden kapcsolatot ugy kene felepiteni megelni, hozzaallni, az elso pillanattol kezdve hogy ilyen megtortenhet. Az emberek nem robotok, nem lehet kisajatitani oket, nem lehet beprogramozni egy eletre. Szerintem senkinek nincs joga a masikra meg erzelmileg sem, de szexualisan aztan vegkepp nem, orokhuseget rakenyszeriteni. Ettol ez meg rettentoen fajdalmas, de az elet ilyen. Nincs erre jo megoldas. Boldogtalanul eljunk egyutt tovabb ?

Az ember genetikailag nem hosszutavu kapcsolatra van felepitve, majdnem lehetetlent kovetelunk az emberektol a tartos egyuttletel.

Nem nagyon van visszaút. Most a kolléganőbe szeretett bele, legközelebb a szomszédba fog. Hogy lelép e végleg, az kérdéses. Sokan jól el vannak a langyos vízben is, időnként félrelépve.

Lehet ultimátumot adni, persze hogy lehet. Az meg van, hogy egyedülálló anyának lenni nem egyszerű? Se anyagilag, se érzelmileg. Vegyük vsak az anyagi oldalt. Ha elvalnak, lesz hol laknia a kérdezőnek? 10 hónapos a kicsi, tehát jó eséllyel gyeden van. Abból eltartani 2 gyereket még akkor se könnyű, ha apuka fizet tartásdíjat. Logisztika a gyerekekkel, stb...

Nyilván az ember nem akar felmosorongy lenni, nyilván az első gondolat az elhagyni azt a xarhazit....De a háttér ismerete nélkül nem tudni, a kérdezőnek mi lenne a legjobb megoldás.