Mit tennél, ha a párod, akivel együtt élsz, nem tudná elviselni a háziállatodat?

Aki a százalékokat nézi, az se tiszta!Ha én ez alapján válaszolnék, akkor már rég elment volna a kedvem a GYK-től.

A másik:Itt egy páran nem tudják értelmezni a gond forrását, csak fújjátok a magatokét, de nem láttok a gond mögé. Ez már a ti bajotok, hogy nem fogjátok fel.

Mit nem lehet azon megérteni, hogyha valaki évek óta egy állat gazdája, akkor azt nem dobom ki, mert az új társnak az az óhaja? Igaz írtam, hogy ezen nem csodálkozok, mert sokan a gyereküket is eldobják emiatt.

A másik: egy állattartás nem egyenlő azzal, hogy mindenhol szőr, meg kosz van. Lehet ezeknél a válaszadóknál ez a szokás, mert a takarítást kerülik.

Érdekes, hogy én több állattartót ismerek (panel), még sincs se büdös, se szőr. De lehet csak nálunk szokás ez!

53-as vagyok, két mudival. Nálunk például nem járnak be a házba a kutyák (néha hívjuk csak be őket), én arra igyekeztem rávilágítani az előző hozzászólásommal, hogy ez nem csak az állatról szól, hanem teljesen eltérő lelkivilágról, életcélokról, az alkalmazkodásról. Itt épp a macskára lett kihegyezve a dolog, de szólhatna egy barátnőről, vagy hobbiról is a kérdés. Az a kérdés, ki hoz több áldozatot, van -e elfogadható kompromisszum, vagy az egyik félnek teljesen alá kellene rendelnie magát a másiknak, "átalakulnia" olyanná, amilyennek a párja akarja? Ha te például szenvedélyes motoros lennél, már így ismerkedtetek meg, de a barátnőd annyira ellenezné ezt (mondjuk féltésre hivatkozva, vagy mert a házban akad pár alkatrész, amit nem bír elviselni), hogy azt akarja, hagyd abba, és még a motort is add el, hogy ne legyen kísértés?

A szőr ellen vannak speciális kefék, amik a kihullott, vagy meglazult szőröket eltávolítják, és mint olvastuk, a kérdező fésüli a cicust rendszeresen, a konyhába, bútorokra nem mehet. Akkor...?

ma 15:25 Én értelek, de gondolom te logikus, hogy olyan párt is választasz magadnak,akinek nincs bent háziállata.

A kérdezőnél azért más a helyzet.

Én pl. irtózok a kígyóktól,siklóktól,nagyobb pókoktól. Van aki imádja őket, s tart otthon. Én viszont nem várnám el, hogy miattam szabaduljon meg tőlük. Valószínűleg nem is tenné meg. Nincs ezzel semmi gond, csak tudom, hogy nem illünk össze.

Én nem ítélek el senkit, akinek vannak állatai, legyenek, biztos jópofák, nekem nincs kedvem szenvedni velük.

Szerencsére nem kötelező tartani állatot, nem kell egy tányérból enni velük és velük aludni.

A motorozás pont nem jó példa, mert az a másikra nincs közvetlen hatással, nem a lakásban motorozik:)

Igen, szerencsére nem kötelező állatot tartani.

De hogy a témánál maradjunk. Nem az állat akarta, hogy a gazdája legyek, hanem én akartam őt, innentől kötelességem élete végéig gondoskodni róla, mert felelősséget vállaltam érte, olyan döntést hoztam, amivel tisztában voltam, hogy nem 1-2 évre, hanem akár 10-15 évre is szól. Erre jönne egy pasi, aki azt mondja, hogy nem hajlandó vele együtt élni? Semmi gond, szíve joga, ezek után ő jobbra, én balra.

Mondjuk itt azzal nem értek egyet, hogy barátnőmnek van egy macskája tegyük fel. és együtt járunk 3 éve. Mikor nála vagyok, elvagyok a macskával, de ott nem kell vele együtt élnem.

Egyszer csak hirtelen felindulásból megkérem a kezét a nőmnek, összeköltözünk, blabla. És én rájövök, hogy együtt élni egy macskával nem is olyan jó nekem, mint amikor csak elvétve találkoztunk. Megkérném, szabjunk már ennek valami határt, mit lehet ennek a dögnek és mit nem, mert ez így nem jó.

És ezek után simán azt vágná a fejemhez, hogy a macska volt itt előbb, én őt ne szabályozzam, hát az a nő meg is érdemi azt a kis szőrös nyavalyást és mehetnek együtt, ahová akarnak.