Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Páromat még terhesen lecsukták. Mindent megtesz (megtenne) hogy együtt legyünk, viszont én szeretnék normális társat. Mit írjak a társkeresőknek az igazon kívül, miért lett vége, amikor vége sincs?
olyanokat kérdeznek az érdeklődők, amire a válaszokból nemakarok égőnek lejönni.
egyik azt kérdezte: "elhagyott titeket?"
de én meg úgy gondolom, ha nem sikerül társat találnom, akkor be adom az exnek a derekam, mert a gyerek érdeke, hogy legyen apja, nagymamája, nagynénjei (nekem alig van rokonom)pláne ők külföldiek a gyereknek lehetőség később is, hogy tartsam a kapcsolatot, de mindez nem érdekelne, ha lenne normális társam, mert akkor szintén lenneének a gyereknek hozzátartozói. de össze is vagyok kicsit zavarodva, igazából nem tudommi lenne jó, a vándorélet, hogy ki-be járkáljak vele esetleg ott dolgoznék, meg itthon néha, vagy egy nyugodt itthoni élet, magyarországi fizetés, egy társsal..
igazából fontos lenne, hogy ne függjek senkitől mégha társam is lenne, ha vége lenne, ne hasson meg.
de szóval olyat sem akarok válaszolni, hogy elhagyott minket(mint akit felcsinálnak és lelépnek..)
de szóval ..?
közben megvilágosodtam, miért nincs lezárva az exszel!!!!
lelkileg erősítjük egymást, lelkileg van szükségünk most egymára, mert mindketten olyan helyzetben vagyunk, ami ezt igényli, mindketten sérülékenyebbek vagyunk most.
ha nekem lenne társam megerősödnék és ő is ha kijön.
ez a szerelem most csak átmeneti illúzió.a jövőbe meg nem lát senki.
és én ebbe az illúzióba vagyok most beleesve, és boldog a magányban, ami elgondolkodtatott, hogy nem normális.
ezért regitem és erre neki állnak faggatni vadidegenek..
amúgy a társkeresősök összetételét elnézem, én még egy korrekt nő is vagyok..
válasza:A "párom" szintén kint él Németben.
(Nincs börtönben, dolgozik, de az életvitele nem tetszik.)
Nekem van egy gyerekem (nem tőle).
De ez szintén bennem van, voltak köztünk csúnya dolgok, én se nagyon bízom benne, és nap, mint nap azzal a gondolattal fekszem és kelek, hogy kell-e ez az egész nekem, hogy van de mégsincs, mert havonta kb ha látom, és akkor is $zar az egész hangulat. Nekem ez nem kapcsolat, és nem tudom én se, mit csináljak (ellenben míg nem zárom le vele, nem keresek mást. Csak ezért mondtam, hogy rakd rendbe magad, és döntsd el, mit akarsz....)
Utolsó voltam.
ó végre végre valaki! :)
ugye, hgy nem egyszerű?
nekem eszem ágában sem volt társat keresnimég legalábbis, én csak azon méláztam, hogy abnormális lehet ahogy élek.
minden nap csupa mosoly, öröm a babával és nem fér bele egy férfi a ritmusunkba, ahogy az exet sem tudom milyen lenne ha kötünk lenne, én olyan boldog vagyok valahol férfi és társ nélkül, hogy komolyan én megijedtem saját magamtól, plusz a gyerek érdekes lenne egy normális család, tehát végülis ő motivál arra, hgy legyen valakim, mert nekem igazából jelenleg a baba a mindenem, de teljes egészében, szó szerint. és így nyitnom kell a világra, társadalomra, kapcsolatra.
aztán meg kapom a kérdéseket.
terhel amúgy a társkeresőktől is.
de még anyóséktól, meg a páromtól is.
mivel én magam sem tudom mit akarok, csak annyit, hogy egy normális családban, nyugodt, állandó munka mellett élni, az úgy tetszene.
a kivitelezését meg nem tudom merre lépjek.
"Csak ezért mondtam, hogy rakd rendbe magad, és döntsd el, mit akarsz....)"
hogyan?
én úgy gondoltam ha van egy társ, aki felé érdemes, akkor arra motiválódok.
jelenleg én olyan mobilis vagyok, hogy ugrálhatnék ahova csak akrok, az ország másik végébe, vagy külföldre, vagy maradhatok. a baba még a nyelvet is csak tanulja.
de ha már megy neki, vagy bölcsis lesz, onnanstól kezdve "vége".
pedig azt mondják a kívülállók jobb tanácsot adnak, mint aki benne van, mert józanul, nem elfogultan át tudják látni a helyzetet
nos? várom :)
meg nem is ártana a tanács, mert amúgy anyóséknak sem tudok két értelmes mondatot összerakni, hebegek habogok mindig pl miért nem költözök ki, vissza. még magamnak sem tudom megválaszolni.
HELP!
válasza:csak az idő miatt.
mert ha bölcsis lesz, tanulja a magyar nyelvet, vállalok itthon munkát, az felér egy szakítással és a gyerek apa nélkül lesz.
amúgy úgy tudom instabilnak születtem sjanos, gyerekkoromban is azt mndta rólam pszichológus(nagyon félénk voltam, így elvittek)hogy "labilis jellem" már gyerekkoromban ugyanilyen gondjaim voltak amúgy, csak éppnem társsal, meg gyerekkel, hanem a gyerekkori dolgokkal kapcsolatban, ezért voltam inkább félénk, mert össze voltam zavarodva.ma már határozottan nem tudom mit akarok és ettől nem leszek nyuszi. ennyi változott.
de szerintem gyerek apjával valahogy "egykaptafa" vagyunk..ő is szerelmes típus, de neki sincs fix élete, nem is volt.pont passzoltunk :D
gondoltam egy erős férfi, egy támasz mellett minden megoldódna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!