Úgy érzem megbolondultam. Szerintetek?

Nem tudom, hogy ez depresszió-e, az írásmódod ellene szól (mondatfűzés, jelzőhasználat stb), de minden lehet persze.

Én azt látom, amit már leírtam egyszer, hogy nincsenek megnevelve ezek a gyerekek, és nem bírsz velük.

Ez a "lelépek tőlük" dolog csak egy ilyen levezető szelep, nem teszed meg, de hasznosat se teszel, amíg erről álmodozol.

Szerintem nem lehet itt megkerülni a nehezebb utat, és családterápiára, felnőtt és gyerek pszichológust, nevtant felkeresni, anyukád segítségét kérni és apránként javítani a mindennapokon

Én 22 éves vagyok 2 gyerekkel. A lányom 15 hónapos, a kicsi 2. Reggel előttük kelek fel egy órával. Van időm sportolni, fürdeni, meg amit éppen akarok. Velük együtt reggelizem. A nagyobbik utána nézz egy max 10 perc mesét, amíg én eltakarítom a reggeli nyomait, bedobok egy mosást, és így rendel kezdődik a nap. Utána lényegébe elmehetünk ahova akarunk. Ki sétálni, vagy elkocsikázunk valahova... lényegébe csinálunk valamit, vagy csak otthon játszunk. Az egy évesemnek megtanítottam szép lassan, hogy van egyedüli játék idő. Ez max egy órát jelent. Van délutáni alvása is mindkettőnek, amikor szintén van egy másfél/két órám. Este pedig vacsi, fürdés, alvás minden hiszti nélkül.

Vannak néha rosszabb napok, amikor az egyéves hisztizik a kicsi meg sokat sír. Ezeket a helyén kell kezelni.

Például ha a nagy lány hisztizik a bolt közepén, nem próbálom meg minden áron csitítani, mert milyen ciki, hogy visít. Megpróbálok rájönni, hogy mi a baj, mert azzal többre megyek, mi okozza nála a diszkomfortot.

Szerintem ha a nagyszülők szívesen vigyáznak a gyerköcökre, akkor heti 2-3 alkalommal rájuk bízhatod, elmehetsz sportolni, fordíthatsz magadra egy kisidőt.

Bár nekem az fura, hogy egy kicsit se próbálsz meg változtatni.

Van rendszer a napjaitokba? Van idő amikor egy kicsit magukba kell játszani? A gyerekeket nem kell folyamatosan kiszolgálni. Nevelni és szeretni kell őket.

Így hogy pszichológushoz is jársz, nem volt előre lépés? Az írásaidat olvasva nem úgy tünik.

Kösz a választ. Akkor ő nyilván egy nagyon nehéz gyerek, Asperger, ADHD, oppozíciós z...

Nem tudom összefügg-e a terhesség alatti bajokkal, mindenesetre nyilván nem nevelési hiba okozza.

Amúgy itt a mi ismeretségünkben 2 nagyon problémás baba is volt (az egyik még kicsi és problémás, a másik már 8 v 9 eves és teljesen oké), szuper szülőkkel, akik biztos nem hibásak, egyszerűen vannak nehéz gyerekek. A Te gyereked meg nem egészséges, az is más.

De primeren a viselkedészavar mint diagnózis, azért gyakran nevelési hiba.

Most főleg itt a kérdezőnél nekem elég gyanús, hogy lenne itt mit masképp csinálni. Azt írja, az óviban semmi gond a gyerekkel. Talán a nagyinál se.

84: Oviban az enyémmel sincs, ugyanis "összetartja magát", kompenzál ezerrel. Ez is nagyon tipikus ilyen esetekben, és plusz egy ok arra, hogy azt higgyék, nincs is annak a gyereknek semmi baja, csak az anyja...

Írnak itt arról, hogy mikor kellene este lefeküdniük, hogy egyedül is kellene játszaniuk stb. Csakhogy ezekre a dolgokra nem rábírható minden gyerek. Sem szelíd, sem játékos, sem következetes, sem drasztikus, durva módszerekkel. Sehogy. Az enyémet egyedül a szorongás, a félelem bírja együttműködésre, engedelmességre, irányíthatóságra. Ez az óvodában mint "idegen" helyen alapból adott. Itthon ehhez kb. halálra kellene vernem, nyilván nem fogom.

Értem. Nem értek ennyire ehhez, lehet hogy a kérdező gyerekét is érdemes lenne kivizsgáltatni, de bármi is a helyzet (diagnózis vagy nevelesi "hiba"*), szakemberhez lenne érdemes fordulni.

* mind csinálunk

Szegény gyerekek!

Abba már nem is gondolsz bele, hogy ők szeretnek téged mivel te vagy az anyjuk????! Hogy ez mekkora lelki törés lesz nekik??? Hogy soha többet nem kellenek az anyjuknak akiben feltétel nélkül megbíznak???? Belegondoltal már egyáltalán hogy minden nap sírni fognak az anyjuk után??? És azért mert az anyjuk nem szereti őket mert képes volt ott hagyni a nagyszuloknel???

Ilyen önző vagy???!!!

Ha ilyen önző vagy, akkor mikor szét tetted a lábad akkor miért olyan nehéz a védekezés hogy ne okoz ekkora fájdalmat védtelen gyerekeknek??? Felelőtlen és önző módon gondolkodsz!!! Abba már nem is gondoltál bele hogy ha megtartod azt a nyomorult gyereket, akkor az egy életre szóló kötelesség amit másokra felelősséget vállalva elkötelezed magad, mindent hátra hagyva amit idáig éltél és ahogy??!! Hogy a gyerek nem egy csomag amit amikor megunod akkor lepasszolod és mikor kedved szottyan akkor meg eloveszed!!!!!

Az ilyenek miatt mint te, miattuk van annyi lelkileg nyomorék gyerek a világon!!! Szegény gyerekek, tényleg jobb a nagyszuloknel!!

Én meg nem tudlak sajnálni.. Már bocs! 😉

Te felnőtt vagy! Elvileg felelősséget tudsz vállalni, de lehet, hogy még nem sikerült felnőni.

Viszont a kicsi gyerkőceid valóban nem tehetnek a te képzelgéseidről.

Kapd össze magad!