Miért várják el a kisgyerekes szülők, hogy ha buszon utaznak a félbusz felállva várja, hogy átadják a helyüket?

Ezt az esetet tekintve igazad volt. Ha az anyuka nem vette ölbe a gyermekét, hogy mindketten leülhessenek, akkor így járt.

Más részről viszont eléggé előítélkező vagy ám te is, kedves kérdező. Lásd: "vérszomjas anyukák"... hmm... :)

Ha egyszer lesz gyermeked, te sem fogod bírni, ha nem ülhet le a buszon (főleg távolságin), mert egy gyermek előbb-utóbb elfárad, és a szülő végül kénytelen felvenni, és az adott esetben tizenvalahány kilós gyermekkel a karjában egyensúlyozni az ülések között, kapaszkodni persze nem fog tudni. Szóval szerintem az 1 hely átadását joggal várja el a szülő.

"6 ÉV ALATTI GYEREK CSAK PÓLYÁBAN UTAZHAT " - azért megnéznék egy 5 évest pólyában XD.

Egyébként, nem, nyilván nem jár senkinek sem automatikusan hely a buszon. De ha majd esetleg lesz gyereked, akit mondjuk a buszig a töködön lógó csomagokkal együtt cipelsz, akkor biztosan örülni fogsz egy ülőhelynek (kikövetelni viszont nem illik.) Meg akkor is, ha idős leszel, és átadja egy fiatalabb. Én pl viszonylag gyakran adtam át a helyem időseknek, mikor olyan kedvem volt-nem mindig, de gyakran, és nem a követelőző típusoknak. És örültem neki, ha nekem átadták, mikor 9 hós terhesen még buszoztam. És nem azért tettem, mert így meg úgy illik, hanem mert láttam, hogy más örül neki. Egy kis törődés a mindennapokban, és ha valaki így tesz, ezt később vissza is fogja kapni.

Egyébként téged kedves kérdező pont abba a kategóriába sorolnálak, aki majd ilyen helyzetben pont ugyanígy fog viselkedni, mint ahogy a fenti sztoriban történtek a dolgok. De mivel még tini vagy, lehet, hogy ez változni fog.

Bocsi, biztos én vagyok a helikopter...

"ma a buszra felszállva szomorúan vettem észre, hogy nincs hely, ezért leültem az első ülésre." - akkor most volt helyed, vagy nem?!

"Felszáll, elkezd sipákolni a gyerekének, hajjaj bogaracskám, nincs hely. A mellettem ülő nő átül a másik oldali első ülésre, tehát ÁTADTA A HELYÉT." - akkor most volt hely, vagy nem volt?!

Öööö... 6 év alatti gyerek csak pólyában? Ez meg mi?

Most mit háborogsz? Ültél.

Az, hogy kifogtál egy idegbeteg anyukát a neveletlen gyerekével, még nem kellene minden anyukát sértegetni! Ennyi erővel mi is mondhatnánk, hogy minden tini egyformán bunkó, soha, egyik sem adja át a helyét, se gyerekesnek, se kismamának, se öregnek, se betegnek. A pattogást be lehet fejezni. Legközelebb menj gyalog, segít, hogy kiélhesd a fölös energiáidat!

hmm

tudod milyen bosszantó dolog az mikor felszállsz a2ik megállónál és egy szabad hely sincsen a gyereknek mert a tinik a cuccaikat tárolják az ülésen vagy a koszos lábukat és még én vagyok a rossz mert szeretném h a gyerek aki 3 éves biztonságban utazhasson (én nem szoktam leülni mellette állok)

vagy az öregnéni pakolja az ülésre a szatyrait

sorolhatnám még az ellenpéldát

Biztos, igazad van valamiben, én nem értek a bkv szabályaihoz és őszíntén szólva, úgy örülök, pláne az olyanok miatt, mint te, hogy autóval járok. Ugyanis, lehet, hogy én vagyok ilyen érzékeny vagy jól nevelt vagy nem tudom, de számomra bántó, mikor látom, mennyi a rosszindulatú, agresszív ember van. Biztos, megvan a saját problémád, az életed, ami miatt ilyen vagy, de nem jelenti azt, mégha körülötted vannak felháborító stílusú anyukák (bár ezt az esetet csak a te szavaidból ismerjük, az "anyuka képződmény" nincs itt, hogy esetleg megcáfolhassa a szavaidat vagy megvédje magát), nem jelenti azt, hogy ilyen stílusban beszélhetsz az emberekről. Persze, azt csinálsz, amit akarsz, szabad ember vagy, de bár személy szerint én nem fordulok meg olyan helyeken, ahol te, de ha hasonló rosszindulatú emberek vannak a közelemben, megpróbálok onnan elmenni. Mert ez a gyülölet az emberek iránt nagyon szomorú.

Nem vagyok vérszomjas anyuka, ha bkv-val járnék, akkor sem várnám el, hogy az emberek valami plusz tegyenek értem, tisztában vagyok azzal, hogy vannak segítőkész emberek és kedvesek és vannak bunkók, ez van. Ha valahol megyek babakocsival terhesen nagy pocakkal, nem várom el, hogy előre engedjenek például, de jól esik, ha valaki figyelmes. Én is próbálok figyelmes lenni másokkal, mégha idegenek is.