Miért várják el a kisgyerekes szülők, hogy ha buszon utaznak a félbusz felállva várja, hogy átadják a helyüket?

Egy Pest megyei községben élek. A reggel 7 órási buszon csak az első két buszmegállóban van hely, a többiben már állni kell. Hozzám a 3. buszmegálló van legközelebb, én szépen felkelek hamarabb és ha mázlim van vki bevisz a buszfordulóig, ha nincs akkor 20 perc séta.

Sokan hordják fel ezzel a busszal a közeli városba a gyerekeiket óvodába, iskolába, eleinte mindig szó nélkül átadtam az ülőhelyemet (kb. hárman szoktunk ilyet csinálni egy busznyi embertömegből). Jelenleg 3 hónapos terhes vagyok, most én is szeretnék biztonságban utazni, nem állok fel. Ne tudjátok meg hányszor öltek meg szemmel, álltak felém célozgatva..! Sejthetnék, h nem véletlenül ülök, ha előtte évekig szó nélkül pattantam fel a helyemről... És igen, most jutottam el arra a szintre, h rohadtul elegem van a "nekem ez jár" típusú emberekből, tök mindegy, h gyereke van, v idős.

jajj nagyon jót derültem ezen a kérdésen. :) komolyan

Ha már ennyire tisztában vagy a szabályokkal, akkor légyszi segíts nekem, nálunk mi lenne a megoldás. 3 gyerekem van: 2, 3, és 6 éves. Szerencsére autóval járunk, de ha esetleg valaha buszra kényszerülnék, akkor én leülhetek ugye egy gyerekkel az ölembe, és a másik 2-t hova tegyem?? Jaaa pólyába... persze, hiszen egy 2-3 évesnek pólya kell. Tudod ebben a korban már oviba járnak, szaladgálnak.. tudod mi az a pólya?? Ilyenkor ennyi idősen már babakocsit sem használnak.....

Az éttermes részre már inkább nem is mondok semmit.

Persze, lehet kérni, ha nagyon szükség van a helyre. De vannak helyzetek, amikor annyira közömbös, szándékosan az ablakon kifelé bámuló arcokat lát az ember, hogy eszébe sem jut kérni...

Jelenleg 37 hetes kismama vagyok, egy hete volt szerencsém helyi járaton utazni a 4 éves kisfiammal. Ott kezdődött a dolog, hogy 5 botos "nyugdíjas néni" lökött félre bennünket a busz ajtajából felszállásnál, a hatodiknak már nem sikerült, így ő a hátamat tuszkolta, miközben a magaslépcsős buszra szálltunk volna fel. Félteni azért nem kell engem sem, kedvesen, de határozottan felvilágosítottam, hogy ha fellök a buszra, azzal nagyon nem leszünk előrébb, sőt...

A buszon egy darab ülőhely volt már csak, mire felszálltunk (a hátsó ajtókon a bérletesek felszálltak szépen, mire mi felszálltunk az első ajtón), ahová a kisfiamat ültettem le. Igen, a négyévest, aki bár tud kapaszkodni, de tömegben kissé hajlamos arra, hogy pánikba essen, és ne menjen olyan jól a kapaszkodás, na meg nem is figyelnek oda a felnőttek az álló kisgyerekre (tapasztalatból tudom, nem egyszer vágták fejbe régebben táskával, lökték meg stb., pedig csak leszállásnál kellett akkor állnia, a megálló előtt egy kis ideig). Én meg álltam végig mellette, ugyanis látszólag senkinek nem tűnt fel, hogy mekkora hasam van. Kérhettem volna persze, de a hölgy, aki a kisfiam mellett ült, a legkevésbé sem nézett ki úgy, mint aki még akár kérésre is átadná a helyét (alaposan végigmért, mikor leültettem a kisfiamat, aztán elfordította a fejét, és onnantól kezdve az ablakon bámult ki), a kisfiamtól eltávolodni pedig eszembe sem jutna egy buszon... Ja, persze, nyilván az ölembe is vehettem volna a 20 kg-os gyerekemet, de valahogy nem volt hozzá humorom... Ja, mindez úgy történt, hogy nem vártam el senkitől, hogy leboruljon előttem vagy a fiam előtt, egyszerűen felkészültem előre, hogy mire számíthatunk, és nem is kellett csalódnom. A buszok a kérdezőhöz hasonlókkal vannak tele - tisztelet a kivételnek, és igen, vannak helyzetek, amikor kér az ember, de vannak helyzetek, amikor egyértelmű, hogy hiába is kérne, csak saját magát sodorná megalázó helyzetbe...