Miért várják el a kisgyerekes szülők, hogy ha buszon utaznak a félbusz felállva várja, hogy átadják a helyüket?

Szia! Én is anyuka vagyok, 3 éves gyerekkel!

( ezt a pólyás dolgot nem igazán tudom elképzelni 3 éves gyereknél sem..!! Felettébb vicces lenne)

Szóval, a fent említett konkrét esetben igazad van! Abszolút!

Mondjuk mi vidéken lakunk, és kocsival járunk, de néha fel kell menni Pestre, a város szélén leteszem a kocsit, aztán go bkv! Namost, én vagyok olyan pofátlan, hogy leszedessem a tinik, és öreg asszonyok szatyrait, táskáit az ülésről, ha máshol nincs hely, és sokat kell mennünk! 2-3 megállóra nem!

Viszont sosem foglalok el a gyerekemmel 2 ülést, és neki is ezt tanítom! Vagy az ölemben ül, vagy egyedül ül az ülésen, én meg mellette állok, vagy ha egyiket sem akarja, akkor állhat is felőlem! Mostanság úgyis ez a legjobb buli, hogy kapaszkodhat! :)

Mindig figyelek másokra is, időseknek akkor is átadom a helyet, ha gyerekkel vagyok! Igen, felállítom a saját gyerekem.. elmagyarázom neki, hogy a néni/bácsi öreg, fáj a lába, és le kell ülnie. Szerencsére aranyos kislány, jó szívvel beleegyezik mindig! :)

A fent említett példát én is utálom anyuka létemre! Nehogy már a szatyroknak kelljen egy külön ülés, és, hogy ezt még el is várják.. ??!!

Véleményt nem írok, azt már megtették páran előttem. De muszáj írnom, mert én minden munkanapon tömegközlekedek a 3 éves kisfiammal. Először nagyon kora reggel, egy túlzsúfolt helyközi járaton, aztán helyi járattal tovább... Ha van hely, akkor leülök a kisfiam mellé, ha nincs két hely, akkor ő egyedül ül le, én meg állok mellette - ez van reggel a helyközin. Ha leülök mellé, eszem ágában sincs átadni a helyet senkinek. Nem bunkóságból, egyszerűen, miután 15 percet sétálunk a buszig, adott esetben (rossz idő, eső, nagy szél, vízszintesen eső hó) cipelem a 16 kilós gyerekemet, jól esik ülni, ha van hely. Ezért lehet, hogy bunkó vagyok, de ha van hely, bizony, ülünk mindketten... Miután leszállunk, séta a helyi járatos buszhoz, amivel csak egy megállót utazunk. Itt többnyire nincs hely, képtelenség úgy felszállni, hogy a kisfiam le is tudjon ülni. Ez nem is lenne érdekes, ügyesen kapaszkodik szerencsére, így reggelente ezen a buszon gond nélkül állunk. Viszont attól kiráz a hideg, mikor a tizenéves "egyetemista" tinik meg sem látják a kisfiamat, és úgy fejbevágják a táskájukkal pl., hogy nézni is rossz, és még ők vannak felháborodva, ha udvariasan megkérem őket, hogy többet ne tegyék... A délután hasonlóan zajlik, csak így több megállót utazunk a helyivel, mint reggel... Általában ülőhely nélkül, kanyargós úton, gyerekkel és csomaggal a kezemben. Nem gáz, megoldjuk. Hazafelé a helyközin két helyet foglalunk ismét, így utazunk haza. Eddig senki nem kifogásolta ezt. Hangsúlyozom, ha nekem nem jut hely, akkor nem problémázok, nekem az a lényeg, hogy a kisfiam ülhessen, mert azért hosszú távon (15 km nagyjából a helyközi) veszélyes, ha áll egy kisgyerek, csak úgy, mint az általad használt távolságin sem lenne szerencsés állnia.

És akkor leírok egy esetet, amitől te ezek szerint a hajadat tépted volna. A kisfiamnak rossz napja, fárasztó hete volt, csütörtök délutánra teljesen elfáradt, és minden zavarta, és ilyenkor khm, előfordulnak nála hisztik. Többnyire nem nagy hisztik, kicsik, és könnyen megnyugszik. Azonban hazafelé a helyközin, még felszállás előtt elszakadt nála a cérna. Nagyjából félútig a földön fetrengett, és azt üvöltötte, hogy le fog szállni, ő egyedül. A buszon azért voltak jócskán emberek, szörnyen éreztem magam, leginkább elsüllyedtem volna szégyenemben, de nem tudtam mit tenni. Próbáltam halkan nyugtatni, de minden hiába volt, semmi nem segített. Üvöltött, teli torokból, iszonyat hangosan. És képzeld, nem köveztek meg az utasok, volt, aki szemmel láthatóan jól szórakozott, volt, aki a kisfiamat próbálta megnyugtatni. De senki nem jött oda, és szólt nekem, hogy hallgattassam el a gyerekem, vagy akasszam fel magam, mert őt idegesíti. Pedig vsz. mindenkit zavart a dolog a buszon, sőt, a buszsofőrnek sem volt könnyű dolga, de senkinek eszébe nem jutott, hogy nekünk ott nincs helyünk. Igaz, akkor csak egy ülőhelyet foglaltunk, mert a kisfiam a földet takarította a buszon, hol ülve, hol fetrengve... Aztán félúton megnyogodott, az ölembe kucorodott, és meg sem mukkant, amíg le nem szálltunk. Utána átbeszéltem vele a dolgokat, igaz, nem derült ki, mi volt a baj valójában, de megbeszéltük, hogy így nem viselkedünk, sem buszon, sem máshol. De akkor és ott, egy ordító, sőt, örjöngő, nem egészen 3 évessel ezt nem lehetett volna megbeszélni. Az ilyet csakis higgadtan lehet.

Az ölbeültetésről pedig csak annyit, hogy egyes buszokon annyira szűk a hely, hogy még ha ölbe is ül a 16-17 (vagy több) kg-os gyerek, és csomagja is van az anyának, akkor képtelenség normálisan ülni (ezzel nem azt mondom, hogy ezért két hely jár, mert nem jár, csak rávilágítok, hogy a gyerek ölbeültetése bizonyos súly és magasság után nem olyan egyszerű, mert roppant kényelmetlen).

Még csak annyit, hogy mindezek ellenére nem vagyok kiégett, éljük az életünket, én és a párom dolgozunk, a kisfiunk bölcsibe jár, és ehhez tömegközlekedést használunk... Vannak érdekes tapasztalatok. Elvárásaim viszont nincsenek. De láttam már sokmindent, és elég érdekes az emberek hozzáállása az öregekhez, kismamákhoz, kisbabákhoz, kisgyerekekhez. (Utaztunk már állva helyközi buszon egész úton, és nem háborodtam fel. Megkértem a kisfiamat, hogy kapaszkodjon, és én is fogtam, nem történt baj.)

Egyébként gratulálok, hogy egyetemista vagy. Én is épp egyetemre járok a főiskolai diplomám mellett, mindezt munka és gyerek mellett teszem. Ja, és ha egyedül utazok, gyerek nélkül, akkor le sem ülök a buszon. Na nem az ilyen unatkozó tinik miatt nem teszem, mint te. Inkább azok miatt, akiknek jól esik ülni. De lehet, hogy ez után inkább leülök majd, és majd én eldöntöm, hogy ki üljön le a helyemre (hogy véletlenül se ilyen fáradt tini kapja meg a helyemet:)).

A válaszokhoz pedig jó szórakozást kívánok. :) Ja, és ha gyereke(i)d lesz(nek), és netán tömegközlekedni kényszerülsz ritkán vagy rendszeresen, akkor a tiédhez hasonló hozzáállást kívánok még az emberek részéről, lehetőség szerint akkor, ha egy táska, minimum két szatyor, plusz esetleg a gyereknek valami külön cucc lesz nálad. Biztos nem akarsz majd leülni, hanem hősként állsz inkább egész úton a gyereked mellett, vagy az öledbe veszed úgy, hogy közben az összes cuccodat fogod, és nem lóg majd ki semmi sem jobbra, sem balra, nem gátolva ezzel a többi utas kényelmét. :D

szerintem 6 hónap alatti gyerek,baba csak pólyában utazhat vagy ilyesmi volt odaírva csak te nem láttad rendesen,,

mellesleg jobb lett volna nem is írod ide ezeket a mondatodat

hogy :- " Én utálom a gyerekeket"

"anyuka képződmény"

kiégett anyukák......

A 3 éves is baromság.Kb mint ha Te hordanál pólyát.Gondolom nem láttál még 3 éves gyereket sem közelebbről.

Igazad van ,de nincs annyi vér a pucádban hogy kiállj magadért. Itt gyökérkedsz.Ott helyben kinyitod a kis szád és elmondod,megkonzultálod.

39-es válaszoló vagyok!

Jaj azt elfelejtettem írni, hogy megnéznék egy 3 éves gyereket pólyában, ennyi éves a lányom! :-)

De amúgy még egy 6 hónaposat is, a lányom ha 2 hónapos koráig volt pólyában sokat mondok!

Amúgy ha van hely mi is ülünk mindketten, sosem vettem még ölbe, el se férne, akkor már inkább állnék és ő ülne. Azért egy egy órás út alatt, nem szívesen áltatnám a gyereket a buszon, de eddig mindig szerencsénk volt, mert vagy volt hely, ha nem akkor is átadták a helyet a lányomnak a FÉRFIAK, mert a TINIK nagyon fáradtak voltak, pedig látták, hogy cuccal vagyok és pici a lányom, de nem érdekes! Ja olyan is volt, hogy a buszos kért nekünk helyet! :-)

Én egyetértek a kérdezővel. Ültem már úgy 3 órás utat, hogy egész végig hisztizett egy gyerek, látszott hogy mindenkinek az agyára ment. Az anyja meg semmit sem csinált vele. Olyan is volt, hogy a gyerek unatkozott, sétáltatták a vonaton. Ezzel semmi baj, legalább lefoglalta. De a gyerek megállt előttem, a táskámat tapogatta, és én voltam a rossz amiért nem álltam le vele gügyögni. Véleményem szerint aki tudja a gyerekéről, hogy nehezen viseli a több órás utazást, az gondoskodjon róla hogy lefoglalja valami játékkal. Nem akarok általánosítani, találkoztam pozitív példával is.

És igen, én is voltam kisgyerek, biztos idegesítő voltam néha, de attól még ugyanúgy az agyamra mennek az utazásos hisztik, a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Nem szoktam átadni a helyem, hogy az anyuka is leülhessen. És az sem érdekel ha csúnyán néznek rám, nem ismernek, nekem is lehet bármi bajom ami miatt ülök. És van is, csak kívülről nem látszik.