Nagyon szeretem a feleségemet, de kiderűlt, hogy meddő. Hosszú évek óta nagyon szeretnék saját gyermeket és ez az érzés csak egyre jobban erősödik bennem. Örökbe fogadni nem akarok. Ti hogyan kezelnétek ezt? 34F

Ja, hát vérhigítóval (Clexane-nel) nekem is kellett magam szúrnom az első trimeszterben, mert túl lettem stimulálva, és tele lett vízzel a hasfalam. Amúgy nincs véralvadási gondom. Iszonyat hasi fájdalmaim voltak a túlstimutól, mozdulni sem bírtam.

A vicc, hogy én anno úgy féltem a tűtől, hogy nem hittem volna, hogy valaha is meg tudnám szúrni magam.

Ehhez képest lombik során hányszor megszúrtam magam!

Ez nem áldozat, ha az ember igazán gyereket akar.

Persze mindenki maga dönt, de akkor nem kell azzal jönni, hogy lehetetlen lombikkal kihordani egy terhességet, csak ő ezt a kényelmetlenséget már nem vállalja.

Két dolog:

1) Mindenképp menjetek párterápiára. Az nem arról szól, hogy megtanít ilyen áldozatokkal együtt élni, hanem közösen megtaláljátok, hogy mi a legjobb megoldás ennek a kapcsolatnak. Ha a válás, akkor az. De ha terápia keretében, profi vezetőkkel jöttök erre rá, az mindkettőtöknek könnyebb lesz! Nem lesznek “mi lett volna ha” kérdések, hiányérzet stb., döntésetekben megerősödve tudtok elválni. Valószínűleg egyéni terápia is jó lenne mindkettőtöknek (kinek nem?), mert nyilván a saját megéléseitek, saját hozott csomagotok befolyásolja a legjobban a párkapcsolatotokat, de a párterápia a legjobb első lépés.

2) Bár mélyen hallgatsz arról, milyen típusú betegsége van a feleségednek, én saját bőrömön tapasztaltam már meg annyi mindent, ami miatt orvosok kijelentései, konkrét diagnózisok egyik fülemen be, másikon ki. Konkrétan “gyógyíthatatlan” krónikus betegségből jöttem ki gyógyszerek nélkül, ill. 6 év után estem teherbe spontán, úgy, hogy még lombikkal sem biztattak nagyon. Egyik sem volt a véletlen műve. Annyit jártam utána, olvastam egy vagon idegennyelvű orvosi és nem orvosi szakirodalmat, kerestem alternatív terápiákat, gyógyító táplálkozási irányokat, kutattam a lelki blokkokat, érzelmi hátterét a problémáimnak. Szóval attól, mert az orvos, meg mindenki azt mondta, hogy kampó, mégsem lett kampó és ennek az alapja, hogy nem hittem el, hanem utánajártam magam. Nyilván ha elhiszem, hogy gyógyíthatatlan és életem végéig gyógyszereznem kell magam, hogy ne legyen rosszabb, akkor csak beletörődöm és nem megyek utána semminek, elkaszálva a lehetőségét a gyógyulásnak.

Czeizel szerint az “meddő”, akinek hiányzik a méhe vagy mindkettő petefészke! A többi teherbeesési nehézség az okok kezelésével orvosolható. Fontos lenne, hogy ennek ismeretében ne nevezzétek a feleségedet se meddőnek, mert valószínűleg ugye nem az, csak van egy betegsége, amiről azt sem kell feltétlenül elhinni, hogy gyógyíthatatlan. Ami kialakult, az vissza is alakulhat, a test regenerálódási képessége elképesztő. Csak utána kell menni az okoknak minden területen. Meg közben a tudomány is halad. Pl. 10-15 éve még a PCOS-re harangoztak, hogy na, azzal nem lehet gyerek. Ma már a sok így fogant gyerek után óvatosabb a megfogalmazás, max.esetleg késlelteti a megtermékenyülést. Vagy a cisztáknál maradva, régen minden cisztát kivágtak, aztán valahogy rájöttek, hogy nagy többségük magától felszívódik, merthogy a test természetes működésének része a cisztaképződés is.

Plusz jól írta itt valaki, hogy borzalmas érzelmi teher a gyereken, ha az ő létezése a szülő boldogságának a forrása. Egy gyerek számára a legjobb szülő a kiegyensúlyozott szülő, akinek a boldogsága nem rajta múlik. Ez egy pszichésen megnyomorító kimondatlan elvárás, hogy miattad cseréltem feleséget, létezéseddel jutalmazz.

#22 De valószínűleg a feleség akarna gyereket, akár örökbefogadottat is (ódzkodást ettől eddig csak férfiaktól hallottam, nem tudom, hogy ez biológia vagy tényleg egó gond, hogy csak a saját “vérüket” fogadják el, ami ugye még jó esetben is max. pár hímivarsejtet jelent). Úgyhogy nem olyannal fog összejönni, aki nem akar gyereket, hanem aki nyitott más megoldásokra is.

Elég kamunak hangzik a kérdés, vagy az orvos tájékoztatott rosszul.

100%-osan meddő valóban az akinek nincs méhe. Akinek méhe van annak ha máshogy nem donor petesejttel akkor is lehet gyereke.

A legdurvább méhet érintő betegségek (kétszarvú és egyéb deformált méhek) veleszületettek, ilyen típusú problémát legkésőbb már az első terhességnél látták volna, el se jutott volna egy terhesség azzal középidőig, és ezeknek a nagyrésze műtéttel kezelhető.

Asherman-szindróma kialakulhat szülés után/műtét következtében, de műtéttel kezelhető.

"Sima" endometriózis műtéttel kezelhető.

Az adenomiózis nem zárja ki a terhességet, ezzel nők ezrei szülnek a világon. Nekem is ez a problémám, a 2. lombiknak futunk neki. Nemzetközi kutatások alapján egy lombikkal 23% az élveszülés esélye ezzel a betegséggel, ami messze van a lehetetlentől. (44-45 éves petefészek kimerüléses nők 1-2% eséllyel vágnak bele a 10. 11. lombikban is).

Szóval az hogy 2 év alatt olyan betegség alakuljon ki ami teljesen tökéletesen kizárja a terhesség mindenféle lehetőségét olyan nem hiszem hogy van.

Inkább egy rendes meddőségi központot kellene felkeresni, ha az elsőnél nemet mondanak akkor legalább még egyet és utána még egy külföldit is és nem azon gondolkodni hogy válni vagy nem válni.

"nincs lánytestvér, vagy unokatestvér, aki vállalná?"

Azért úgy se kéne beállítani, hogy ilyet annyira könnyű lenne találni...

46#

Nem én voltam akinek írtad, de ez nem igaz.

Egyszerűen vannak olyan párok, akik annak ellenére hogy családot akarnak, tudnak élni gyerek nélkül. Más célt találnak, de együtt maradnak és boldogok úgy is.

"Utoldó ezt azér5 írod mert te nem ebbe a cipőbe jársz..."

Nem is nekem írtad, de nálunk sem volt kérdés soha, hogy a meddőségem ellenére együtt maradunk, márpedig ez az állapot 8 évig tartott, és ez idő alatt már sokszor volt olyan helyzet, aminél más vált volna.

Ráadásul nálunk az örökbefogadás is kiesett, mint lehetőség. Természetes úton babánk miattam nem lett, az adoptálásnál meg a férjemet rostálták ki.

Nehéz volt, túléltük. Jártunk terápiára is.

Aztán végül feloldottam magamban a gátat, ami a lombikkal kapcsolatban volt bennem, és azzal még egyszer nekifutottunk a témának. De úgy, ha az 5 tb-s alkalmat kimerítjük, nincs tovább, elfogadjuk, és elmondhatjuk, hogy amit lehetett, megtettük. Egymás nélkül pedig nem tudtuk elképzelni az életünket.

Végül már a 2. lombik sikerrel zárult.