Elítélnél egy nőt, aki azért megy abortuszra, mert épp most érte el "álmai alakját" és nem akar újra meghízni?

Olvasd fel neki ezt:

Ha a kisbabád a méhedben szólni tudna, elmondaná, hogy már dobog a szíve és érzékeli a Te szívdobbanásaidat is, hogy alakul a keze és lába, símogatja őt a víz, próbálgatja szopni az ujjait, hallja a hangodat, szereti, ha hintaszékben ringatózol, és fülel, amikor zenét hallgatsz. Ha beszélni tudna, elmondhatná, hogy Hozzád tartozik, és ragaszkodik Hozzád. Ma még nem tudod, fiú vagy lány, és fogalmad sincs, hogy mennyi örömöt tartogat a léte. Vállald el és szeresd! Meglátod, megéri.

Ti sem értetek az égvilágon semmihez, csak ahhoz, hogy mindennel és mindenkivel szemben előtérbe helyezzetek egy pár hetes sejtcsomót, magas ívből tojva arra, hogy már élő, megszületett, tudattal, vagyakkal, tervekkel rendelkező emberek mit akarnak a saját tulajdon életükkel kezdeni. Na neg persze ismeretlen emberek feletti ítélkezésből csillagos ötös! Abban kétségtelenül profik vagytok. Megszólni, undorító stílusban írni és ítélkezni mások felett, na az megy. Minden kérdésnél megpróbáljátok aljas, álszent, elferditett, érzelmi zsarolós szarsagokkal olyan dologra rávenni a kerdezot, aki már döntött és rohadtul nem kérdezte a ti fanatikus magzatvédő bullshit véleményeteket.... Az ilyeneknek meg persze (sajnos) van gyerekük, akiknek ugyanezeket a beteges nézeteket adják át és azt fogjak hinni, hogy az a normális, ha esz nélkül megszülünk minden terhességet, akar a semmire is, lényegtelen ha súlyos beteg lenne pl, az nem számít. Na meg persze megtanulják hogyan kell profin ítélkezni és belepofázni más eletebe, ahelyett h a sajátjukkal foglalkoznának..

A lényeg még mindig az, hogy a szóbanforgó nő NEM akarja a gyereket. Pont. Teljesen mindegy milyen okból, de mem akarja. Akkor mégis mi a jó büdös francert kéne megtartania??! Erre mondjatok már valami nagy okos magzatvedo dumát!! Minek kellene szülnie olyan nőnek, aki a háta közepére sem kíván? Mert ti azt mondjatok? Jaaa értem, az teljesen más.

Szánalom a köbön!

Utolsó sor elég sokat elmond ("a lányhoz semmi közöm")...

Akihez semmi közöm, afelett én nem ítélkezek.

Meg amúgy sem, mégis ki vagyok én, hogy más életébe beleszóljak?!

"Nekem jogon van elitelni"

Miert is? Te talan tokeletes vagy?! Nem hinnem, ameddig egy atlagos halando vagy tele rengeteg hibaval es rossz dontesekkel( ne ird, hogy nem, mert ennel nagyobbat nem lehet hazudni) semmi nem jogosit fel arra, hogy a piedesztalrol lenezoen kezelj es gondolkodj masokrol akar ebben a temaban, akar nem.

Gondolkozz el egy kicsit magadon, vagy legalabb vedd szamitasba, hogy egy cselekedeted, mondatod vkinek szinten nem ferhet bele az egyeni erkolcsi moraljaba,neked se esne jol ha csak ez alapjan(az eletutad, szemelyiseged figyelembe vetele nelkul) elitelnenek es es elhordanak mindennek.

"Olvasd fel neki ezt"

Szenzációs! Úgy elképzelem, ahogyan az unokatestvérem barátnőjének, akihez amúgy baromira semmi közöm, felolvasom ezt a könnyfakasztó szöveget. Aztán ő hirtelen megvilágosodik. És minden eddigi elképzelését sutba vágja, és szülni akar, habár eddig semmi kedve nem volt hozzá.

És a pofámat sem veri be, mondván, mi közöm nekem az ő életéhez.

Senkit nem ítélek el, aki nem akarja megtartani a gyerekét. Legyen az anyagi probléma, betegség, erőszak, karrier stb. Szíve joga így dönteni a nőnek, mivel az ő testében és életében történnének a legnagyobb változások egy gyerekkel. Éppen elég indoknak tartom, ha NEM akarja a gyereket. Lehet lepontozni, nem izgat:)

Kimondva nyilván erősnek hat egy ilyen, miszerint az alakját félti, de ha belegondol az ember egy kicsit is, már nem annyira egyszerű a képlet.

Ha neki ez nagyon fontos, és keményen megszenvedett a külsejéért, hogy úgy nézzen ki ahogy, akkor nem csak simán egy "elrontja az alakot" kifogásról van szó.

Egy ilyen embernek eléggé valószínű, hogy súlyos önértékelési gondjai voltak mielőtt lefogyott, és ez megváltozott a fogyás következtében. Így sokkal lényegesebb dolgokról van szó, mint konkrétan a kinézete. A külső változás hozhat magával önbizalmat, vagy ennek a hiányát. Ha hiányzik, akár depresszióba is átcsaphat a dolog, az egész közérzete megváltozik, és azokat fogja bántani akik körülötte vannak.

A gyereken, és az apukán veri majd le a bánatát. Ameddig nem tud elvonatkoztatni, nem tudja félretenni a túlzott felszínességet, nem fogja boldoggá tenni a gyerek. És ha ez így van, akkor jobb mindenkinek, ha meg sem születik. A gyerek szívná meg a legjobban, ha egy olyan anya nevelné kvázi kényszerből, aki nem akarta őt.