Ez a szöveg ténylrg Nakonxipánból származik? Ott hogyan kondizott az élővilág? Az idegen kultúra?

Ezt a történetet Bolygónk ősei tanították.

Létezett egy intelligens érzés egy nagy sötétség, materiális megnyilvánulás nélkül, végtelen erővel, hatalmasággal. Ennek a nagy fizikai törvénynek, ennek az Istennek a neve Haron a magányos.

Mint minden érző lény, arra a csodálatos élményre vágyott, hogy megtapasztalja milyen szeretni és szeretve lenni. Mivel ezt nem lehet kikövetelni ezért alkotott egy galaxist; bolygókkal, csillagokkal, átjárókkal, növényekkel, állatokkal, hogy a gyönyörűséget látva ráeszméljünk, milyen fantasztikus, ami körbevesz és az, aki ezt teremtette számunkra. Hogy érezze az együttes emóciókat, létrehozott egy kollektív tudatot, amin keresztül minden és mindenki kapcsolatba léphet egymással és vele is.

Annyira imádta és tisztelte teremtményeit, hogy nem különösebben akart beleszólni az életükbe. Világa lüktető organizmusként működött, viszont ahogy telt az idő, a planéták önállósodtak, majd elfeledték eredetüket és képességeiket is.

A Fekete bolygó volt az első kudarc. Az atom technológia és az ebből eredő versengés egymás ellen fordította a népet. Egy szerelő család kivételével, akik egy gép segítségével elrepültek, mindenki elpusztult a robbanásban.

A Tükör bolygón folyó kegyetlen háborúkért az érzelmi túlkapásokat hibáztatták, így ezeket gyógyszeresen kezelték, minek következtében száműzték a szimpátiát és otthont adtak a matematikai kegyetlenségnek. Egy öreg társaság, akik a törvény előtt a polgárok jogaiért küzdöttek, elmenekültek innen.

A Kék bolygó lakói a természettel összhangban, békében éltek, a modern fejlődést megtagadták. Egyszer egy légúti vírus ütötte fel a fejét és egy pár túlélőn kívül az egész kultúra odaveszett.

A Sárga bolygó végét az irigység, a kisebbségi komplexus és az önzőség okozta. Az önállóság egyenes arányosságba került az egoizmussal. Gátlástalanság vált a legfőbb erénnyé az odaadó pedig a legkiaknázhatóbb jellemmé mások szemében. A nagy mocsár katasztrófát a társadalom fele túlélhette volna, de mindenki egymást rántotta vissza a posványba és csak a hegyi remeték úszták meg.

A Zöld bolygón a fejlődés technikai és gazdasági szinten is szárnyalt. Béke honolt, viszont a természeti erőforrásokat kiaknázták, az összeomlott természet pedig halálos cunamival és földrengéssel állt bosszút magáért. Egy dinasztia elmenekült űrhajójával és a bűntudat nyomását azzal próbálta enyhíteni, hogy a kék és a sárga csillag túlélőit összeszedték és elmenekítették az egyetlen megmaradt szűz bolygóra, amit a fekete és a tükör planéta túlélőivel; A Bolygónak nevezték el.

A Bolygó nevű bolygó otthont adott a menekülteknek, akik tapasztalataik alapján új társadalmat kezdtek később olyan fejlettségi szintre kerültek, hogy megváltoztak az alaplényegek is számukra. A félreértések, nézeteltérések elkerülése érdekében az objektív igazságot keresték, levitációra, telepátiára és mások érzelmeinek megélésére is képesek voltak, utóbbi végett viszont saját ügyüknek tekintik minden érző lény sorsát.

Létrehozták a Perspektivikusak tanácsát, akik különböző különítményeket küldenek szerte az univerzumba, kiknek küldetése másfajta kultúrák öntudatra ébresztése, hogy mindenki visszataláljon a kollektív tudaton keresztül Haronhoz, ezzel újra elhozva a békét és a lüktető organizmust.

Az osztagok több színtéren próbálták már felvenni a kapcsolatot, ezeket nagyon sokszor lejegyezték a látogatottak, de annyira besüllyedtek szubjektivitásukba, hogy a választ akkor sem látják, ha az orruk előtt van. (gabonakörök, piramis rajzok, sarki fény, stb) A Bolygó nevű bolygó Nakonxipán városi THA SHUDRAS csapata a művészetet találja a leghatékonyabb kapcsolatfelvételre. Elődeivel ellentétben fontosnak tartja, hogy az emberek lássák is ne csak érzékeljék őket, így földi anyagokat kentek testükre, hogy láthatóvá váljanak. Maszkjaik szimbolizálják, hogy mindenki különböző, mindenki különleges és, hogy nem kell olyanannyira görcsösen megfelelnünk a környezetünknek, hogy elfelejtsük, kik is vagyunk valójában…

Trap Kapitány emlékirata...