Minek kezd el edzeni az olyan ember, aki nem képes egyedül csinálni az egészet?

Vannak ismerőseim, akik magukba le sem mennek a terembe és állítják, hogy, ha nem lenne társ, akkor nem is mennének, mert nincs ami motiváljon.

Ennek én a tipikus ellenkezője vagyok. Utálom, ha pofáznak miközben edzek és azt is, ha segítenem kell edzés közben. Míg én lábazok, addig menjek pihenő közben segíteni fekvenyomásnál... Én is tudok edzeni egyedül és a fekvenyomás is megy EGYEDÜL. Mert nem vagyok olyan tulok, hogy felrakok 10 kilóval többet, amit biztos, hogy nem fogok bírni kinyomni egyedül 5 ismétlés után. Minek tesz fel sokat, ha tudja, hogy úgy is elcsalja vagy bele kell segíteni a végén vagy végig sem bírja csinálni? Több ilyen ismerősöm is van sajnos. Jól tudják, hogy egyedül szeretek edzeni és nem szeretem, amikor edzés közben a "nézmármipitsájavan" meg "amánszálkás" és társai sületlenségek jönnek elő.

Ha valaki eldönti, hogy edzeni akar és izmosodni, az miért nem képes egyedül is ezt csinálni és egyedül motivált maradni? Ezt szeretem a legjobban, hogy nem képes lemenni a terembe magába valaki. Szánalom. Van ismerősöm, aki néha vár 2-3 órát míg én ráérek, csak, hogy ne egyedül menjen, mert magába nem indul el.. Ott meg úgyis bedugom a fülest és nem is beszélek vele szinte, csak ha kell neki valami. Logikátlan..

Amúgy ezek nem is érdekelnének, ha nem velem csinálnák ezt. Hiába pofázom el, ha nem értik meg. De amikor felrakja a súlyt fekpadra és nem bírja kinyomni, muszáj vagyok neki segíteni..