Mit tegyek? Nem így terveztük, de így alakult. Hogyan tovább? hogy mondjam el neki?

Nekem attól fogva van kamuszaga, hogy beállít a férj a volt feleséggel együtt, balhéznak, a megrettent kismama pedig leül a gép elé és vadidegeneknek kommentálja az épp folyó eseményeket, majd még azt is, hogy vérezni kezd.

Viszont a leírás nagyon életszerű, ezért nehéz eldönteni.

Ha kamu, akkor gratulálok, remek tálalás; ha igaz, akkor sajnállak, kedves kismama! Írj nekünk, téged választottunk az esti film helyett!!

igen, ez biztosan kamu.

hogy van pofája valakink ilyen történetet kitalálni?! nem szégyelli magát?!

mindenki itt aggódik miatta, ő meg röhög rajtunk.

Ehhez kapcsolódóan, de kissé "OFF" jellegű hozzászólás.

08:47-nek, és a többi aggódó "kamu-elmélet"-pártinak:

Lehet, hogy kamu. És? Ez (gyk.hu) is egy olyan hely az életben, mint a saját otthonotok, vagy az utca, ahol éltek. Nem kell mindent elhinni, sőt, itt is előnyös, ha az ember hozzáállása analizáló, kritikus. Itt sem kötelező részt venni a dolgok menetében, főleg nem aggódni. Ha itt a GYK-n valakinek fájdalma, baja van, abból Ti az égvilágon semmit nem éreztek. Azt ő, a Kérdező éli meg. Nekünk max. volt egy hasonló élethelyzet az életetünkben, ami által tapasztalattal rendelkezünk. Esetleg még nem volt ilyen, és akkor az ember megpróbálja beleképzelni magát. De akkor is: mit érünk el az aggódással? Attól nem lesz a Kérdezőnek jobb. És ő nem arra kért bennünket, hogy itt aggódjunk, hanem segítsünk neki! A legtöbb, amit tehetünk, hogy a tanácskérésre tanáccsal látjuk el a Kérdezőt (-kérőt).

Senkinek nem kötelező itt "aggódni".