Megőrjít már anyám folytonos nyúzása, hogy menjek el dolgozni, mit tegyek?

19 éves harmadik féléves egyetemista vagyok, informatikusnak tanulok. Amióta 16 éves lettem, anyám folyamatosan azzal traktál, hogy iskola mellett menjek el dolgozni. Rendben, elmentem 16 évesen LIDL-be árufeltöltőnek 1 hónapig nyáron, de nagyon rosszul éreztem magam alatta, őrjítően monoton és rossz. Utána 18 évesen mentem el egy gyárba dolgozni, de csak 4 napot bírtam, már fel akartam második nap akasztani magam inkább, mint hogy bejárjak. Igen, egy picit büdös is a munka, de igazából nagy lelki problémákkal szenvedek és emiatt nem megy ez ilyen könnyen, és amúgy szívesen csinálnám, ha olyat találnék, amiben egy pici élvezetet is találnék. Most nyáron katasztófa volt, minden nap üvöltött velem anyám, hogy hordjam el a fenekem dolgozni, Augusztusban találtam egy promóter állást Media Marktban de nem vettek fel, mert csak 1 hónapig tudtam volna lenni. Viszont most szeptemberben új városba költöztem, és anya itt is egész nap nyúz, hogy hordjam el magam dolgozni itteni interspárba vagy a mekibe egyetem mellett. Természetesen ilyen helyekre nem akarok menni rabszolgamunkázni, hanem akkor már a szakmámba szeretnék elhelyezkedni gyakornoknak, csak hiába adtam fel álláskeresés hirdetést csomó helyen, mindenhol kiröhögnek, hogy másodévet kezdőként (3. félév) 0 tudással rendelkezem még és nem fognak sehol sem alkalmazni. Ami érthető. De rabszolgamunkába viszont nincs kedvem menni, így is labilis vagyok lelkileg, ki tudja mikor kötöm magam föl a legközelebbi meggyfára. Pszicholúgust kéne keresnem, de ahhoz is pénz kell ám. Szóval lényeg az egészben, nem akarok a nehéz egyetem mellett dolgozni, így is ki vagyok készülve teljesen pedig még el sem kezdődött a félév nagyon. Mit tegyek, hogy elviselhetőbb legyen a dolog?