Durva voltam a lányaimmal?

Tegnap megfőztem az ebédet, előkészültem, kipakoltam a tányérokat-evőeszközöket-stb az asztalra egy kupacban, és megkértem a lányaimat (14, 16), hogy legyenek szívesen megteríteni. Tehát annyi lett volna a dolguk, hogy szétválogatják a dolgokat, amíg én a másodikkal foglalkoztam.

Szóltak, hogy mindjárt, mert valamit néztek a neten, mire kértem őket, hogy állítsák le addig, és terítsenek már meg tényleg. Még mindig nem jöttek, közben végeztem a másodikkal is, tehát már csak a terítés lett volna. A férjem kint volt a garázsban. Megint szóltam, be is mentem hozzájuk. Youtube-n néztek videót. Megint azt mondták, hogy mindjárt, egy perc.

Nagyon felbosszantottam magam. Alapból rendes lányok, tanulnak, nem pofátlanok, nincs éjjeli kimaradás meg ilyesmi, de a házimunkába való beszállásuk tragikus. Én pedig utálom ezt, senki cselédje nem vagyok, se másé, se a férjemé, se a gyereké. Ha négyen lakunk itt, koszolunk, eszünk, akkor mind a négyen kivesszük a részünket. Kicsi korukban se pakoltam el utánuk (három éves koruk után).

A még egy perc megszólalás után azt mondtam, hogy rendben van, ha ennyit nem tudnak megtenni, akkor nincs kérdés, kidobtam mindent (egyik kedvenc étele volt a lányoknak, miattuk csináltam egyébként), és rendeltem magamnak és a férjemnek ebédet. Mondtam a lányoknak, hogy akkor lehet felőlem rendelni is (de arra pénzt kértek, mondtam, hogy biztosan nem), vagy főzni maguknak. Azt nem, ők nem tudnak úgy, mint én. Rendben. Mi megebédeltünk a férjemmel, a lányok nem ettek, duzzogtak. Estig kitartott a dolog, aztán csináltak magunkat pirítóst valamivel. Még mindig sértődöttek, látom rajtuk.

Durva voltam? Anyukám szerint nem (hozzátéve, hogy valószínűleg ez a mentalitás tőle jött, mikor másfél éves voltam, összekentem valami bútort popsikrémmel, és anyám letakaríttatta velem, mert másnak ne csináljak plusz munkát - igaza volt :-) ), de egyik kollégám/barátnőm szerint viszont az. Szerintetek? Vagy mit lehetne csinálni ezzel a házimunka, besegítés kérdéssel? 36/N