Durva voltam a lányaimmal?

Hagymakrémleves és sültcsirke meg saláta?

Bazz..

Ezen mi a csuda tartott neked olyan sokáig?

Még, ha valami luxus bonyolult ételt kértek volna, vagy macerásat, mint egy szilvásgombóc, aminek darabját össze kell hajtogatni vagy kelttésztát, amit gyúrni kell és fárasztó..

De egy krémleves sültcsikrével és salátával összedobni kemény 30 perc.. Abból 20 a leves, mert hagymát dinsztelni macera, hámozni meg felvágni szívás, 5 perc befűszerezni és bevágni a tepsibe a csirkét, 5 pedig feldarabolni a paradicsomot meg az uborkát, meg a fetát a salátához, 5 másodperc hozzádobni az olivát.

Mi anno anyával úgy csináltuk, hogy én hámoztam a zöldséget, majd felvágtam, vagy épp sajtot reszeltem. Igen, mindet a szobámban a tv előtt, konyharuhán az íróasztalomon, miközben ment a kedvenc sorozatom. Így anyának is könnyebb volt, és én is jól éreztem magam.

Szerintem vezessétek be, hátha kevésbé leszel ideges. Az egyetlen bajod az, hogy úgy érzed csak te robotolsz, ha épp egyedül végzed a dolgod. Ilyenkor elfelejted, hogy rendes lányok és sokat segítenek. Úgy nem kellemes dolgozni, ha más szórakozik, de ennyire idegbetegnek mégsem kellene lenni, hisz a gyerekeid azok, akik jól érzik magukat, nem valami idegenek..

Legközelebb add be nekik az uborkát, hogy darabolják fel videónézés közben, vagy pucolják meg ők a hagymát. Az még csak nem is veszélyes, vakon is kivitelezhető.

Minek teszed fel a kérdést, ha utána csak bizonygatod a saját igazad?

Kaját nem dobunk ki sosem, engem mindig erre neveltek. Iszonyatosan eltúlzónak érzem, hogy az egészet lehúztad a wc-n, pazarlás, idő és pénzkidobás volt. Bőven elég lett volna, ha a férjeddel megebédeltek, ők esznek amikor esznek, és mondjuk az internet lekapcsolásával bünteted őket.

Engem nem igy neveltek sőt sokkal magasabban van a tűréshatárom. Megterítettem volna és utána magam megebédeltem volna majd felöltöztem volna és elment volna az egyik plázába egy kávéra beülni.

Mivel sokszor vannak anyagi gondjaim és sokszor nem jut ilyen finom étel az asztalomra friss ételt soha nem dobnék ki. Főleg hogy utána rendeljek ami újra pénzbekerül.

Biztos nagyon tehetősek vagytok és soha nem nélkülöztél. Más magyarázat erre nincsen.

Netet kellett volna kihúznod egésznapra.

Nem értek rá, mert nekik fontos dolguk volt. Ami NEKIK fontos. Nem csak te létezel.

Minek dobtad ki az összes evőeszközt a konyhapultra, mikor még a második sem volt kész? Előbb odahívod a gyerekeket, majd utána szépen kirakod az evőeszközt, ha tudnak jönni, és nekiállnak válogatni.

Fogalmam sincs, miből gondolod, hogy anyuka minden szavára ugrani kell villámgyorsan.

Fogod és megkérdezed, mikor tudnak jönni teríteni, ugyanis nem szolgáid vannak, hanem gyerekeid saját élettel és számukra fontos dolgokkal. Segítenek, hisz írtad, hogy szoktak, de csak akkor, ha az ő idejükbe is belefér és van kedvük.

Ez a normális.

Miért kell kamuzni? Már nem bírsz mit kitalálni? Csak egy kis főzőfülkéd van, ahol az a négy tányér egymásra rakva meg benne a négy kanál elfoglalja az egészet? Mert egyébként a menü nem indokol túlzott kuplerájt. Egy tányér amin fölvágtad a zöldségeket meg egy amin a húst és kész. Minden más a tűzhelyen vagy a sütőben.

Valami miatt jólesett kicsit izmozni, meg megmutatni ki a főnök és most itt próbálod vadidegenekkel igazoltatni, hogy bizony mennyire királyul intézted a dolgot. Ja nem...

Hát, az én anyám se semmi, de az biztos, hogy ő nem dobna ki olyan kaját, amivel ő bíbelődött minimum félórát (de inkább többet). Ezzel szerintem csak magaddal csesztél ki, tulajdonképpen csak az idődet pazaroltad a főzéssel, helyette csinálhattál volna bármi mást, de így meg se idő, se kaja.

Durvának nem nevezném, amit leműveltél, csak értelmetlennek.